1.
Ha valami mĂ©lyen felháborĂtja, akkor ez annyi energiát ad neki, hogy drámai helyzeteket kĂ©pes megjelenĂteni, hatalmas összecsapásokra kĂ©pes. Ha elragadtatja magát, Ă©rzelmei Ăşgy indulnak meg, mely mindent Ă©s mindenkit megsemmisĂtenek. A problĂ©ma hamar vĂ©get Ă©r rĂ©szĂ©rõl, Ă©s az esetek nagy százalĂ©kában gyorsan el is felejti az egĂ©szet.
2.
Gyorsan feldolgozza a problĂ©máját, ami nagyon hamar el is tĂ»nik rĂ©szĂ©rõl. Mert addig beszĂ©li ki magábĂłl a gondjait, amĂg már nincs is mirõl beszĂ©lnie, Ă©s Ă©szreveszi, hogy sem haragot, sem csalĂłdást, sõt semmit sem Ă©rez az ĂĽggyel kapcsolatban.
3.
Az õ megoldása a problĂ©ma elfojtása, nem feldolgozása, ami törtĂ©nhet, könnyekkel esetleg olyan eszközökkel, ami az elmĂ©t kábulatban tartják. A vitatkozĂł erejĂ©nek erõssĂ©ge abban áll, hogy sosem hagyja abba a vitatkozást, amĂg a cĂ©lját el nem Ă©rte. Folyton mondogatja a maga igazát.
4.
Megkeresi mindig a problĂ©ma forrását, Ă©s azt remĂ©li, hogy Ăgy majd megoldja teljesen a problĂ©mát. De ez sosem sikerĂĽl, mert a problĂ©mán kĂ©pes Ă©vekig is rágĂłdni. Nem szereti a konfliktusokat, a harcot, Ă©s ha mĂ©gis valamilyen összeĂĽtközĂ©s alakul ki, akkor õ Ă©rt ahhoz, hogyan nĂ©zze a másikat levegõnek. És mindezek mellett, kĂ©pes teljesen hallgatásba mĂ©lyedni, várva, hogy a másik fĂ©l, mikor kezdemĂ©nyez, egy bĂ©kĂĽlĂ©st. És ha a másik „beadja ” a derekát nagyon hamar megenyhĂĽl a szĂve.
|