Bartus László
Alvilág a hatalomban
A Laborc-Portik találkozó felhívta a figyelmet egy fontos jelenségre, az alvilág és a hatalom összefonódására. Akik ugyanis a nemzetbiztonsági hivatal fõigazgatójának bármilyen beszélgetését, találkozóját nyilvánosságra hozzák, bûnözõk. Egy titkosszolgálati mûvelet felfedése nemcsak akkor, és nemcsak addig államtitok, amíg azt valaki titkosítja. Aki a magyar állam titkosszolgálatának bármilyen mûveletét nyilvánosságra hozza, az Magyarország érdekét sérti, államérdeket sért, és bûncselekményt követ el. Ha ezt politikai szándékkal, és az anyag manipulatív felhasználásával teszi, az alvilági bûnözés. Az eset arra világít rá, hogy az államhatalmat ma bûnözõk gyakorolják, akik figyelmen kívül hagyják a polgári világ írott és íratlan törvényeit és szabályait. Orbán és bûntársai azt akarják politikai ellenfeleikre bizonyítani, hogy a politikai hatalom általuk összefonódott az alvilággal. Az eljárás, amellyel ezt teszik, azt bizonyítja, hogy esetükben az alvilág nem összefonódott a politikai hatalommal, hanem azonos vele: az alvilág gyakorolja a politikai hatalmat.
Maga az ügy csak ennyiben érdekes, mert a titkosszolgálatnak nemcsak joga, hanem kötelessége is tárgyalni mindenkivel, aki számukra fontos információkkal bírhat. A titkosszolgálat köthet egyezséget bûnözõkkel is az államérdek szempontjából fontos információk megszerzése érdekében. Laborc Sándor semmiféle törvényt nem sértett, a dolgát tette. Legfeljebb abban hibázott, hogy Portikkal személyesen tárgyalt, és nem bízta rá valamelyik emberére. Ezzel felértékelte a bûnözõt és támadási felületet adott magával szemben. Azt ugyanis tudhatná, hogy a bûnözõk nem megbízható informátorok, az alvilágban a legképtelenebb történetek keringenek. Egy idõben az alvilágban meg voltak gyõzõdve arról, hogy a késõbb felrobbantott Boros Tamás a volt belügyminiszter, Boross Péter fia. Ugyanakkor nagyon is léteznek olyan információk, amelyek miatt Portik meghallgatása indokolt volt, ha nem is az NBH fõigazgatója által. Portik üzlettársa volt a Conti Car és Energol csoportnak, akik elég megbízható információk szerint kapcsolatban álltak Pintér Sándorral és akkori jobbkezével, Valenta Lászlóval. Talán tudhat valamit arról, hogyan szûntek meg azonnal a robbantások, az alvilági leszámolások egycsapásra, amint az elsõ Orbán-kormány letette az esküt. Mitõl állt be az alvilági béke? És talán arról is lehet e körnek értesülése, hogyan épült a Teve utcai rendõrpalota, hány százalékot kinek kellett adni.
De a titkosszolgálatok történetében mindennapos gyakorlat, hogy az alvilág prominens figuráit megpróbálják informátornak beszervezni. Szakmai hiba, ha ezt személyesen a fõigazgató teszi, de amúgy ez normális eljárás. Az FBI bármikor örömmel fogadna egy Portik fajsúlyú alvilági informátort, és mindent meg is tesz azért, hogy ilyeneket beszervezzen és szólásra bírjon. A CIA legtöbb esetben az ilyeneket keresi, amikor terroristák után kutat. Ez nem törvénytelen, hanem ez a dolguk. Orbán hazudik és uszít, amikor ezt a tevékenységet kriminalizálja, és bûncselekményt követ el, amikor ezt nyilvánosságra hozza. A külföldi szolgálatok vélhetõen elhûlve figyelik, hogy mi zajlik Magyarországon. Hallott már valaki arról, hogy a sajtó és a miniszterelnök csámcsogja a német, az angol vagy a francia titkosszolgálat belsõ ügyeit, és az újságokban lehet olvasni a Cég fõnökének bármilyen tárgyalását? Ezt csak bûnözõk hozzák nyilvánosságra, ezek alvilági módszerek. Demokratikus és polgári országokban a politikai ellenfelek között van egy közös minimum, amit tiszteletben tartanak. Ezek közül az egyik legfontosabb az állam titkosszolgálatának védelme. Amerikában az is börtönbe megy, aki valakirõl nyilvánosságra hozza, hogy a CIA embere. Ezek pedig belsõ felvételeket közölnek, azokat is manipulálva. Ez tipikusan olyan eset, amikor bûnözõk beszabadulnak a titkosszolgálat épületébe. Jelen esetben a kormányzati hatalomba.
Orbán Viktor bûnözõ abban az értelemben is, hogy a demokratikus Alkotmány ellen puccsot hajtott végre, a hatalom kizárólagos megszerzésére törekszik, és azt meg is szerezte. De a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének mûködésébõl világosan levonható következtetés, hogy Don Orbán nemcsak politikai bûnözõ, hanem alvilági bûnözõ is. Simicska Lajos személye olyan, mint a maffiafilmekben a maffiafõnök legbensõbb pénzügyi emberének a figurája, a Contabile. Kövér a Consigliere. Szijjártó, Navracsics, Matolcsy, Lázár Picciotto-k. Simicska nem a fõnöke Orbán Viktornak, hanem a pénzügyi végrehajtója. Amikor százmilliárdokat rabolnak ki színlelt közbeszerzési eljárások keretében, akkor ezeket a pénzeket Simicska nem magának gyûjti. Mindenki tudja róla, hogy visszafogott, igénytelen, viszonylag puritán ember, így beszéltek róla a kiugrott fideszesek. Viszont tûzbe menne Orbánért, mindenben kiszolgálja. Kinek gyûjti a pénzt, ha nem annak az embernek, akinek a kiszolgálója? Akinek a kezében összefutnak a szálak, aki dönt minden pénz fölött, aki osztogatja a talpnyalóknak? A szocialisták pitiáner egyéni tolvajok voltak, akik ha a pénz közelébe jutottak, akkor próbáltak zsebre dolgozni. De a Fidesznek nevezett szervezett bûnözõi csoport tervezetten és szervezetten rabol. Ez az oka, hogy a szociknál eltûntek a pénzek a magánzsebekbe, és nem jutott belõle a pártnak elég, míg a Fidesznél sokkal hatalmasabb pénzek a közös kasszába vándoroltak, ahol áldoztak arra, hogy legyen média és a hatalmat megszerezzék, mert a nagy pénz az államkassza birtoklásában van. Ez a maffia nem a kábítószerpiacot vette a célba, hanem azt, ahol a legtöbb pénz van, az államkasszát. És ami a szükséges kiadások fölött megmaradt, azt osztotta szét a fõnök a bûntársak között. Szerény véleményem szerint Orbán Viktor Magyarország leggazdagabb embere. A köztársaság titkosszolgálatának már régen ki kellett volna derítenie, hol gyûjti a magánvagyonát, mert pontosan úgy viselkedik, mint a tipikus diktátorok, akik kirabolják az országukat, miközben a nép egyre nagyobb nyomorba süllyed.
A maffiamódszereket mutatja az is, ahogya a politikai ellenfeleket nem legyõzték, hanem kivégezték. Korrumpálták, majd megzsarolták õket, akit tudtak megvettek, akit nem tudtak, azt tönkretették. Emlékszik még valaki Torgyán Józsefre? És az MSZP már megszabadult attól, hogy Simicska zsarolja? A Demokratikus Koalíció miért jött létre? Lehet utálni Gyurcsányt, de nem véletlenül került a pártjával konfliktusba. Emlékszik még valaki Giczy Györgyre, hogy a KDNP-t hogyan végezték ki? Minek nevezte õket Giczy? Dögkeselyûknek. És az MDF-et? Azt hogyan végezték ki a hitgyülekezetes másik maffiózó segítségével és az UD Zrt.-féle üggyel? Az UD Zrt. ügy arról szólt, hogy ez egy maffia, amely titkosszolgálati eszközökkel veri szét a demokratikus pártokat és pártstruktúrát. De a végén az áldozatok örülhettek, hogy nem õket ítélték el.
Vizsgáljuk meg a rabló módszereket. Hoznak valamirõl egy új törvényt, amelyet utána a “nemzeti” jelzõvel látnak el. Magyarországon a Fidesz szótár szerint a “nemzeti” az általuk lerohant, elfoglalt, kisajátított és elrabolt dolgokat jelenti. A “nemzeti” felirat az általuk megpuccsolt intézményeket és ellopott vagyontárgyakat jelöli. Miután valamire ráütötték a “nemzeti” bélyegét, az azt jelenti, hogy szemet vetettek rá, és bekebelezik. Egy új törvényben a maguk képére formálnak mindent, és maximalizálják az elérhetõ haszon nagyságát. Ezután a törvényre való tekintettel megpályáztatják a kezelési-, használati-, bérleti-, örökbérleti- vagy tulajdonjogot, és ennek az álpályázatnak a segítségével einstandolják mindazt, amire szemet vetettek. Így volt ez a földdel, legutóbb a trafikokkal, mindennel. Ez a módszer az általános stratégia. Újraszabályozzák, hogy az nekik jó legyen, majd egy álpályáztatás útján elrabolják a kiszemelt értéktárgyat, és elveszik azoktól, akik eddig birtokolták vagy használták. A kommunisták államosítása ennél százszor tisztességesebb volt, mert elvették ugyan erõvel, de azt nem magántulajdonukba, hanem köztulajdonba vették, és a befolyt haszon a közös kasszába ment. Ezek viszont közönséges útonállók, rablók, bûnözõ gengszterek, akik nem leütik azt, akitõl elveszik a tulajdonát, hanem megpályáztatják azt, ami eddig az övé volt, és a pályázaton nem az eredeti tulajdonos, hanem õk nyernek. Ennél mocskosabb és aljasabb eljárást még nem találtak ki. Ennek a neve szervezett bûnözés. Amiben egy kis pénzt látnak, azt rekvirálják maguknak, és szétosztják egymás közt. A húsosabb darabok a fõnökéi. A földönfutókká váló nyomorultak pedig három hónap után mehetnek közmunkára, mert az állam pénzét nem az elesettekre, rokkantakra, szegényekre, öregekre, betegekre, munkanélküliekre költik, hanem közbeszerzési eljárás formájában százmilliárdos tételekben és állami megrendelés formájában a Közgép vagy más cégek közbeiktatásával zsebbe teszik. Építenek maguknak (stadiont, miegyebet), és a felét már az építésnél ellopják.
Egy alvilági bûnszervezet mûködését látjuk élõben, amely arra szervezõdött, hogy nem összefonódik a politikai hatalommal, hanem megszerzi azt, majd az állami bevételeket sajátjaként kezelve, mint saját céget mûködtetik az országot. Egy egész állam teljes bevételét tekintik magánbevételüknek. Az egész ország az Orbán-maffiának termel. Ennek rendelõdik alá az oktatás, a kultúra, a kutatás, a gazdaság, és felesleges dolgokra nem költenek. Szegény ember hülyegyerekének oktatására nem pazarolja Orbán a saját pénzét, mert az állami költségvetéssel sajátjaként gazdálkodik. Egy államnak kötelessége lenne, hogy szolidáris legyen a hajléktalanokkal és elesettekkel, pártfogolja a szegényeket, özvegyeket és árvákat, de Orbán Viktor maffiavezérnek nem kötelessége gondoskodni ezekrõl, ezek csak az õ magánvagyonát emésztik.
Ez a maffia nem is leplezi maffia jellegét. A legcinikusabb húzása, hogy a legnagyobb költségvetéssel gazdálkodó minisztérium élére kinevezték az érettségizett Lászlónét, aki a maffia végrehajtó embereinek strómanja, kifutóleánya, aki végrehajtja a “polip” utasításait. De ez az alvilági puccs látszik az alaptörvényen, a leválthatatlan pozíciókon, ezekkel bénították meg elõre egy esetleges másik kormány mûködését, ennek szellemében foglalták el a stratágiai pontokat: beültették a maffia emberét az ügyészség élére, a bíróságok élére, a rendõrség élére, a Magyar Nemzeti Bankba, elfoglalták a közmédiát és a maffia közvetlen irányítása alá rendelték, beültették a maffia embereit az Alkotmánybíróságba, az Állami Számvevõszékbe, teljesen övék a médiafelügyelet, a labdarúgó szövetség, és most már a trafikok is. Ezek a trafikok szintjéig lecserélnek mindenkit. Aki ezen kívül marad, az dögöljön meg. Ha pofázik, akkor hazaáruló kommunista, külföldi ügynök és bérenc, a magyar nép és a szentkorona ellensége. Az Orbán-rendszer nem politikai, hanem rendõrségi kérdés. A demokratikus politikai pártoknak nem “ellenzékként” kellene viselkedniük velük szemben, hanem úgy, mint egy bûnszervezettel szemben, amely elfoglalta a közhivatalokat és megpuccsolta az alkotmányos rendet. Az ne tévesszen meg senkit, hogy nem Cosa Nostra-nak nevezik magukat, hanem polgári pártnak.
Orbán feladata az, hogy ennek a maffiának azt a látszatot adja, hogy ez egy politikai párt. Erre tart embereket, akik közül vannak olyan ostobák is, akik azt hiszik, hogy õk valóban egy párt politikusai. Ehhez kiválasztotta a magyar történelembõl azt az ideológiát, amely a maffiabûnözés számára a legkedvezõbb. A katolikus egyház mindig is közel állt a maffiához, a kereszténységet ugyanilyen bûnözõk sajátították ki, és gyilkolták le “eretnekként” az igazi keresztényeket. A valdensek brutális lemészárlása túltesz a náci haláltáborok kegyetlenségén, pedig az nem semmi. Ezek az õ szövetségeseik, egy tõrõl fakadnak velük, és ezek szerveznek hálaimát a maffiafõnök születésnapján. A politikai katolicizmus ideológiája a feudális elnyomásra, egyeduralomra épül, a lelkek fölötti uralom megszerzését tûzi ki célul, és törvényesíti az ideológiai elnyomást, az emberi szabadság lábbal tiprását. De a lényege mindig a hatalom bitorlása és a rablás volt, a politikai katolicizmus mindig bûnözõ államokkal és uralkodókkal kötött szövetséget, gyilkosokkal és rablókkal szövetkezett, és kölcsönözte az elnyomáshoz szükséges “nemzeti-vallási” ideológiát, majd a hasznon közösen osztoztak. A konzervativizmussal szemben a “keresztény-nemzeti” katolikus ideológia lényege az antiliberalizmus, identitásának alapja pedig az antiszemitizmus. Mindez kiváló eszköz arra, hogy az alvilági maffiát egy “keresztény-nemzeti” ideológiai állam álruhájába bújtassa, a “nemzeti” demagógiával manipuláljon, a kódolt antiszemitizmussal pedig a gyûlölet kovászával egységbe terelje a hívõ alattvalókat, a másik oldalon pedig ellenségképet és bûnbakokat kreáljon azokból, akik nem akarnak alattvalók lenni. A kettõ között lehet megkötni a piti kompromisszumot, hogy nem döglesz éhen, viszont befogod a pofád, és csendben eltûrsz vagy szolgálsz bennünket. Mindez alatt pedig zavartalanul folyik a szabadrablás. A maga módján Mussolini, a nagy példakép is egy közönséges bûnözõ volt. Ez még akkor is igaz, ha az olasz maffia ellen kemény harcot indított, mert az lazította a fasiszta államrendet és konkurenciát jelentett. Fasiszta és alvilági gengszter volt. Szerény véleményem szerint Orbán Viktor ugyanez.
A legsötétebb rablást folytató maffiát és a politikai színjáték szereplõit Orbán személye kapcsolja össze, és a tevékenységüket õ hangolja össze. Mindkettõ ugyanannak a szervezetnek a része, és mindkettõnek õ a feje.
Ez az alvilági bûnszervezet az, amely nincs tekintettel a magyar állam érdekeire, a magyar nép, a magyar kultúra jó hírére, amely nem ismer semmiféle szabályt vagy törvényt, amely az útjába állhatna. Csak egy maffia képes szembemenni a világgal, nem törõdve az ország érdekeivel és polgáraival. Magán viseli a sötét maffiákra jellemzõ kíméletlenséget, brutalitást és közönségességet, hordozza ezek primitív és nevetséges jegyeit, öltögeti magára a hazug és hamis vallás képmutató lózungjait, rázzák a füstölõt, és az individuumokat agyatlan hívekké vagy megfélemlített, alkalmazkodó alattvalókká teszik. Pontosan olyanok, mint az olasz filmekben a pisztollyal célzó maffiózó, akinek nyakában lóg a tízcentis kereszt. A maffiánál jobban senki nem tiszteli az ún. erkölcsi értékeket. A maffiavezér pedig egy populista fasiszta varázsló, aki demagóg gyûlöleteszméket használ fel arra, hogy a bûnszervezet a politikai hatalmat bitorolja. Thomas Mann fasizmusról készült örökérvényû mûve, a Mario és a varázsló bemutatja Cipolla és a tömeg viszonyát. Aztán Cipolla végét is. Mussolini pontosan úgy végezte, ahogyan Cipolla. Méghozzá abban az országban, amelyikben a Mario és a varázsló játszódik.
Most már csak az a kérdés, hogy egy ismert történetet miért kell újra eljátszani? Mikor áll valaki Orbán Viktor elé, és közli vele, hogy a demokratikus rend megdöntése, a hatalom kizárólagos gyakorlásának megszerzése miatt a demokratikus Alkotmányban rögzített jog és kötelesség alapján õrizetbe veszi. Joga van hallgatni, vagy beszélni, joga van ügyvédet hívni. Egy dologhoz nincs joga. Amit most csinál.
|