Egy szép napon elment a kertész a borbélyhoz nyiratkozni. A
szolgáltatás végén a kertész megkérdezte, hogy mivel tartozik. A
borbély azt mondta:
- Ezen a héten a lakosságot szolgálom, tehát nem fogadok el pénzt. A
kertész megköszönte, elment és másnap reggel küldött a borbélynak egy
nagy rĂłzsacsokrot köszönõlevĂ©l kĂsĂ©retĂ©ben.
Másnap a pék is elment nyiratkozni. A munka végeztével õ is
megkérdezte, hogy mivel tartozik a borbély munkájáért. A felelet
ugyanaz volt, mint a kertész esetében. A pék megköszönte és elment.
Következõ nap reggelén a borbély az üzlete ajtaja elõtt gyönyörûre
megsütött, illatos, ropogós, tucatnyi kiflit talált, ugyancsak
köszönõlevéllel.
Harmadnap elment egy parlamenti képviselõ is nyiratkozni. Az események
ugyanúgy játszódtak le, mint az elmúlt két napon a kertésszel és a
pékkel.
Másnap, amikor a borbély ment kinyitni az üzletét, látja, hogy az
üzlet elõtt 12 parlamenti képviselõ várja õt, és mindnyájan ingyen
megnyiratkoztak, majd azzal a vélt tudattal, hogy országukban ilyen
becsületes mesteremberek is vannak, elégedetten mentek vissza a
parlamentbe..., vĂ©gezni az ország dolgait, azon morfondĂrozva, hogy
mibõl él meg a borbély, ha ingyen-szolgáltatásokra is képes.
Rájöttek, hogy emelni kell az adót!
|