Lajcsi cĂmĂ» harcikutyám rászokott arra, hogy hajnali 2-Ă©s 3 között kikĂ©retzkedik, majd 10 perc elteltĂ©vel elkezd ordibálni, Ăşgy, hogy zeng az egĂ©sz utca. Én meg osonkodhatok utána- pironkodva- a nagy sötĂ©tsĂ©gben, Ă©s felnyalábolva a csendháborĂtĂłt vihetem vissza... A mai napig nem Ă©rtettem, miĂ©rt kell nekem egy szál kutyába öltözve szambázni az udvaron, amikor esze ágában sincs a "dolgát" vĂ©gezni... DĂ©lután elhordták az udvarrĂłl a sittet, Ă©s a kupac alján egy rĂ©mĂĽlt sĂĽnit találtam. Akkor Ă©s ott megvilágosodtam! A szerencsĂ©tlen pára már egy ideje nálunk lakhat, de ezt csak Lajcsi vitĂ©z vette Ă©szre, Ă©s ezĂ©rt volt a ribilliĂł. Fogtam szegĂ©ny vendĂ©gĂĽnket, Ă©s Ăłvatosan betettem az alá a bokor alá, ahol a kutya nem Ă©ri el, Ă©s tettem mellĂ© egy szelet õszibarackot ( nem tudtam, minek örĂĽlne a legjobban). A kolleganõim mondták, hogy tehetek ki neki kutyakaját is, hĂşst is, gyĂĽmölcsöt. Most alig várom, hogy hazaĂ©rjek, Ă©s megnĂ©zzem, hogy evett-e a barackbĂłl, Ă©s hogy ott van-e mĂ©g valahol. Kap majd mĂ©g mindenfĂ©le finomságot, Ă©s remĂ©lem, nálunk marad. Pont olyan izgatott vagyok, mint utoljára Ăłvodás koromban voltam... Lala kĂ©nytelen lesz mellõzni a hajnali tĂşrákat...
|