A bûvös õssejt, amivel megõrjítik a világot. Igazi felfedezés a gyógyászatban, de az eredmények valahogy mégsem ezt mutatják.
A csontvelõtranszplant. Köszönöm, én ilyen betegeket ápolok.
Autológ transzplant. Beteget megkezelik, saját õssejtet gyûjtenek tõle, majd megkezelik és a saját õssejtjeit kapja vissza. Reménykedve abban, hogy a beteg sejteket kipusztítva az õssejtek már egészséges sejtekké alakulva adják meg a gyógyulás esélyét. Mindezen idõ alatt a beteg a kínok kínját állja ki. Leválik a nyálkahártyája, vérzik bárhonnan, ahol nyálkahártya van. Hányinger, hányás, láz. Jó, ha megússza egy egyszerû fertõzéssel... Ilyenkor a saját bélflórája is ellensége a betegnek.
Aztán várva a gyógyulást, az esetek nagy részében kiderül, hogy mégsem volt eredményes.
Jöhet az allogén transzplantáció. Idegen donoros transzplant. Ha legalább 12/10-es az egyezés, vagy sürget az idõ. És újból kezelés: citosztatikum és sugárterápia. Kínok kínja. Mire véget és, megjelenik a rettegett GVHD. Graft Versus Host. Vendég a gazda ellen... Amikor a beadott csontvelõ megtámadja a beteget. És innentõl kezdve bármi elõfordulhat. Vérzik bárhol. Volt olyan beteg, aki vért hányt, vért pisilt, vért kakilt. Iszonyú fájdalmak mellett. A bõrét szó szerint levedlette, eleven hús tátongott a testén. Mellé elég volt a legkisebb megbúvó góc, hogy súlyos fertõzése legyen. Majd jönnek a monitorok, lélegeztetõgép... És mindez heteken, hónapokon keresztül. Egyedül egy szobában, üvegfalak mögött. Amikor nem lát az emberbõl többet, mint steril köpenyt, maszkot, sapkát, rideg gumikesztyût.
Hatalmas felfedezés az õssejt. De hiányzik még sok minden más is hozzá, hogy eredményes legyen a vele való gyógyítás.
|
oldal:
/0
