Ez a kép örökké velem marad, amikor láttam, hogy az orvos vizsgálja, és legyint!
Aztán gyertyát gyújtottak a mellkasán, és nem értettem, hogy miért sír mindenki.....................((
Utána meg azt nem értettem, hogy miért szomorú feketében járnak-kelnek, és hol van az imádott nagyapám, aki bármilyen fáradtan jött is haza a munkából, mindig volt ideje egy kis bolondozásra! )
A nagyanyámat az õrületbe kergette azzal, hogy sikítóversenyt rendezett közöttünk! ))))
Arra is melékszem, hogy egyszer nagyon csúnyán leégett a napon a szõlõben. Hámlott a bõr a hátán, lepedõnyi darabokban.
Én meg ültem a derekán, és óvatosan szedegetem le róla, miközben õ a fáradtságtól elaludt!
Egyedül dolgozott a családjára, hét gyereket nevelt fel, illetve nevelt volna, ha a kaszás el nem ragadja idõ elõtt!! (((
|