A csillagok élete
A csillagok fejlÔdése a Hertzsprung-Russel diagramon.
1907-ben Ejnar Hertzsprung dĂĄn csillagĂĄsz vizsgĂĄlatai megmutattĂĄk, hogy az azonos spektrĂĄlosztĂĄlyba tartozĂł (lĂĄsd ĂllapothatĂĄrozĂłk - A csillagok szĂne cĂmĂ» fejezet) csillagok fĂ©nyessĂ©ge eltĂ©rĂ” is lehet. A fĂ©nyesebb csillagokat ĂłriĂĄscsillagoknak, mĂg a halvĂĄnyabbakat törpecsillagoknak nevezte el. KĂ©sĂ”bb, 1913-ban Henry Norris Russel amerikai csillagĂĄsz is vizsgĂĄlta a csillagok szĂnĂ©nek Ă©s fĂ©nyessĂ©gĂ©nek kapcsolatĂĄt. EredmĂ©nyei alapjĂĄn ma tudjuk, hogy a csillagok abszolĂșt fĂ©nyessĂ©ge összefĂŒggĂ©sben van szĂnĂŒkkel. A szĂn-fĂ©nyessĂ©g diagramon a csillagok lĂ©nyegĂ©ben hĂĄrom ĂĄg mentĂ©n helyezkednek el (lĂĄsd A Hertzsprung--Russel diagram cĂmĂ» fejezetet). A fÔåghoz tartoznak a törpe csillagok, mĂg a fĂ©nyes vörös csillagok az ĂłriĂĄsĂĄgba. MĂĄra vilĂĄgos lett, hogy ezen ĂĄgak a csillagok fejlĂ”dĂ©sĂ©ben azon ĂĄllapotokat jelentik, amelyekben Ă©letĂŒk sorĂĄn hosszabb ideig tartĂłzkodnak.
J. H. Lane angol fizikus 1870-ben megjelent elmĂ©leti modellje alapjĂĄn korĂĄbban a csillagĂĄszok azt gondoltĂĄk, hogy a vörös fĂ©nyĂ» csillagok fejlĂ”dĂ©sĂŒk kezdeti szakaszĂĄban vannak, összehĂșzĂłdĂĄsuk sorĂĄn felmelegszenek. A csillag a szĂnkĂ©p-fĂ©nyessĂ©g diagramon egy csĂșcsĂĄval felfelĂ© ĂĄllĂł parabola pĂĄlyĂĄt Ăr le fejlĂ”dĂ©se sorĂĄn, tehĂĄt Ă©lete kezdetĂ©n Ă©s vĂ©gĂ©n egyarĂĄnt vörös szĂnĂ». SzĂŒletĂ©sekor a csillag szĂne vörös, kis felĂŒlete miatt fĂ©nyessĂ©ge kicsi. A csillagok Ă©letĂŒk vĂ©gĂ©n felfĂșvĂłdnak, felszĂni hĂ”mĂ©rsĂ©kletĂŒk lecsökken, ezĂ©rt szĂnĂŒk ismĂ©t vörösre vĂĄlt.
A XX. szĂĄzadi csillagĂĄszat csodĂĄlatos felfedezĂ©se volt, hogy megĂ©rtvĂ©n a csillagokban zajlĂł energiatermelĂ” folyamatok lĂ©nyegĂ©t, felismertĂ©k, hogy csakĂșgy, mint bĂĄrmely Ă©lĂ”lĂ©ny, a csillagok is szĂŒletnek, fejlĂ”dnek Ă©s olykor-olykor lĂĄtvĂĄnyos Ă©gi "tĂ»zijĂĄtĂ©kban" meghalnak. Az, hogy a csillag milyen Ă©letutat fut be csupĂĄn tömegĂ©tĂ”l fĂŒgg. LĂ©nyegĂ©ben a kistömegĂ» csillagok hosszabb Ă©letet Ă©lnek, mĂg a nagytömegĂ»ek gyorsan leĂ©lik Ă©letĂŒket. A csillagok vĂ©gsĂ” ĂĄllapota is eltĂ©rĂ” lehet kis Ă©s nagytömegĂ»ek esetĂ©n. Ha a csillagunk kicsi Ă©s magĂĄnyos fehĂ©r törpe lesz belĂ”le, mĂg ha van tĂĄrsa szupernĂłva-robbanĂĄst produkĂĄlhat. A nagytömegĂ» csillagok is szupernĂłva-robbanĂĄsban fejezik be Ă©letĂŒket, de ekkor neutroncsillag vagy fekete lyuk keletkezhet. A fĂșziĂłs folyamatok rĂ©vĂ©n a csillagok belsejĂ©ben keletkezett Ășj elemek a "nagy kozmikus körforgĂĄsban" Ășjabb csillagok szĂŒletĂ©sĂ©t tĂĄplĂĄlhatjĂĄk, köztĂŒk olyanokĂ©t, melyek körĂŒl a Naprendszerhez hasonlĂł bolygĂłrendszer is kialakulhat. A csillagĂĄszok kiderĂtettĂ©k, hogy a földi Ă©lethez elengedhetetlenĂŒl szĂŒksĂ©ges nehezebb elemek a mĂĄr egyszer Ă©lt Ă©s elmĂșlt csillagok kohĂłiban keletkeztek, felvillantvĂĄn azt a gyönyörĂ» kozmikus összefĂŒggĂ©st, mely szerint mi emberek is csillagporbĂłl szĂŒlettĂŒnk.
|