CsodaCsiga Flap
2024. februr 29.   cstrtk   Elemr,   
Flap ·  · Chat · Tvirat · Trskeres · Kpeslap · Frum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplk · BANK
Regisztrci · Kapcsolataim · Trsaim ·  · Bulikpek · MMS ·  · Jtk · Horoszkp · Linkek · Hirdets · Radi

CsodaCsiga > Frum > Ego.csiga > "Szegénység = kosz?"
J BERS
oldal: /1
sor: idrend:
Szegénység = kosz?
 32  swallow Nekem tetszik!
0  
2005-11-16 15:03:48 

Errõl beszéltem végig, nem?

 31  Bagira Nekem tetszik!
0  
2005-11-15 14:43:23 

Swallow! Szerintem a vér is kötelez. Én ha sokat nélkülözöm is, sem leszek olyan ellenálló.
Puhány vagyok.
De tiszta :))

 30  swallow Nekem tetszik!
0  
2005-11-15 13:33:48 

Bagira! A nélkülözés termeli ám az immunanyagot bizonyos helyzetekben, hiszen az emberek java ezért túlélõ!
Viszont léteznek olyan dolgok, amit termeszétbeli ellátásnak neveznek az írástudók, és lehet is igényelni a Szoc. irodákon, családsegítõ központokban, szeretet szolgálatoknál, sorolhatnám.
Nálunk is mûködnek ezek az irodák, de nagyon kevesen kérik, hogy nekem télire tüzelõt, ágyat, ruhát, cipõt a srácoknak.
Inkább pénzt kérnek, mondván, õl tudják, mire kell azt költeni. Nem mindig kapnak, vajon , miért?

Jól látod a dolgot, fõleg a megbeszéltek alapján!

 29  Bagira Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 15:42:53 

Lehet, hogy nagyon erõs vagyok és vas akaratom van, de ha az élet a fontos,akkor életben tartok bármi áron. Még a felesek árán is.
Most is olyan életet élek, hogy magamtól vonok meg sokat azért, hogy a gyermekem enni, inni, öltözni tudjon , legyenek játékai és tiszta helyen élhessen.
Tartom magam ahhoz, hogy a szegénység és a kosz nem egyenlõ.
Ha a pocsolya lenne az egyetlen vízlelõ helyem,akkor sem fekete lében fõznék és akkor is a kiutat keresném, ha a híd alatt kéne élnem.
Én túlélõ típus vagyok.
Viszont ezeknek az embereknek van olyanjuk,ami nekünk "gazdagoknak" nincs: ellenállóképességük.
Ha én kitenném a gyerekemet a mostani zord idõben az utcára hiányos öltözetben, holnapra tutira nagyon beteg lenne.

 28  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 15:06:46 

Ez így van smirgli. Addig jó, amíg csak beszélünk róla. Jobb nem megtapasztalni. Mert a napi nyomasztó gondokat üres hassal szorongással: eszünk-e holnap?, teljesen másként értékeli az ember. Öröm? Ha teli a has. De erre garancia nincs. Mert beosztani a semmit ahogy te írtad találóan, lehetetlen. Ezt õk is tudják. És ami a legelkeserítõbb kilátsátalan a helyzetük...

 27  smirgli Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 14:39:21 

Mindenki örülhet, hogy véleményt tud errõl írni, és nem a saját bõrén tapasztalja, mert bizony rendes meglepetés érne sok embert. Üres gyomorral, minden remény nélkül nap, mint nap beosztani a semmit.... Háááát! Elõbb-utóbb az embernek nem marad lelke, elfogy az önbecsülése, amortizálódik az igénye, majd a környezete, végül õ maga, míg jártányi ereje alig marad. Akkor egy-két feles megoldja a problémákat pillanatnyilag, és másnap megint kell a megoldás. Azután már..... A tisztaság, az étel nem is lesz olyan fontos.

 26  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 14:07:54 

Én is hasonlóan látom. Vagyis nem az a megoldás, hogy anyagilag támogassuk õket. A cikknél maradva, ezek a gyerekek mindannyian hasonlóan élnek. Nem hiszem, hogy nekik ez a jó. Egyik napról a másikra élnek. Szörnyû olvasni a cikkben, hogy a gyerekek nem várják a szünetet, mert amíg iskolában vannak, legalább rendszeresen tudnak étkezni!

 25  Bagira Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 13:52:32 

Nagyon csúnya dolgot fogok leírni , de megteszem.
Nem hiszem, hogyha ezeken az embereken államilag, vagy egyéb úton jobban segítenének,akkor jobb lenne az életük.
Az egyik szomszédom sajnos egy ilyen "nyomorult" család. A gyerekek és maguk is koszosak, bár már hideg van, mégis rövid ruhákat hordanak,mert ez van, ezt adják rá a gyerekekre a szülõk. 5 gyerek van. Sokat éheznek. Segélyekbõl és egyéb dolgokból élnek. Több pénzük van,mint amennyi valóban szûkséges lenne. Tellik is nagy képernyõs tévére, kocsira, dvd lejátszóra, hifi toronyra, hangfalrendszerre, 150 ezer forintos törzskönyvezett kutyára,márkás, drága parfümre (szappan helyett), számítógépre, mobiltelefonra, mikrohullámú sütõre, stb. De nem tellik egy olyan kádra,ami nem lyukas, hogy ne lavórban kelljen fürdeni. NEm tellik mosószerre, samponra, de még fésûre sem. De egy normális biciklire sem, amivel a gyerekek iskolába járhatnak. Kétszoba+ egy félszoba+ konyha , elõszobás házban élnek és összesen kettõdarab ágyuk van.

Nesca!
Teljesen igazad van! Ezt látják, ebben élnek és sajnos ezt viszik tovább magukkal.
De ezeknek az ember csemetéknek nincs meg a természetes látásmódjuk, hogy van más is? Hiszen iskolába, utcára, vásárolni járnak. Vagy ez nekik is jó és természetes?

 24  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 13:43:39 

Erõsen kétlem... De a reakciódból ítélve talán mégis van ellenérzés. Ezzel nincs is gond, én sem kedvelek mindenkit.

 23  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 13:38:12 

A gyerekeket sajnálom leginkább. Õk ezt látják, ebben nõnek fel. Nekik "természetes", hogy csak egy cipõjük van, és ha az elszakad, nem mennek iskolába. Kitörni? Ugyan, esélyük sincs rá. Ki tanítja meg õket? Ki mutatja meg, hogy lehet másként is élni?

 22  swallow Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 13:34:57 

Ezért kellene egy kicsivel több segítség nekik, hogy kiemelkedjenek ebbõl a helyzetbõl. De úgy látom, ma itt mindenre van pénz, csak arra nincs, amire nagyon kell!

Nesca! No comment! Ugyanezt mondhatom el én is! :-((

 21  Bagira Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 13:28:14 

Azt hiszem, gazdag vagyok!
Ezután a cikk után legalábbis elmondhatom.
Mindennap tiszta ruhát tudunk felvenni és mindennap van mit ennünk. Nem csak tészta, krumpli, hanem olykor édesség és hús is.
Egy ágyban egy ember alszik és még vendégek is jöhetnek.
Kezdek lassan nemérteni semmit.
Állambácsi gyese nem hogy elég, de még kevés is. Mégis talpon vagyunk. Mégsem esz meg minket a kosz, nem fekete lében fõzöm az ételt, nem járunk mezítláb.
Valami mégis nem tetszik számomra.
A következõ történetet láttam, nerm befolyásolja az úságírói siker :
Voltam egyszer egy kis faluban. Nagyon szegény falu. Összesen 250-en lakják. Munkalehetõség nincs, sokhelyen csak áram van bent a házban. Apai ági rokonnál voltunk vendégségben. A házuk kicsi, csak áram van a házban. Víz az udvaron és sparhelten fõznek,azzal is fûtenek. Három gyerekük van, segélybõl és fekete munkából élnek. A családfentartó apuka kilométereket biciklizik a szomszédos településekre, hogy idõs, magatehetetlen embereknek elvégezze a házkörüli munkákat.
Cserébe egy kevés pénzt, de van,akitõl zöldséget, gyümölcsöt, egyéb dolgokat kap: lisztet, mosóport, ruhát, stb.
Nagyon szegény család ez, de mégis mindennap van mit enniük, van tiszta ruhájuk és van életkedvük, hogy szinten tartsák magukat. A házuk rendes és tiszta. Az anyuka egésznap a házkörüli dolgokat végzi. Van háztáji is, így tudnak sertés és csirkehúst is enni.
Az én általam látott példa azt sugalja, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
Ha õk is ölbetett kézzel várnák a csodát tettek helyett,akkor lehet, hogy még szegényebbek lennének. De koszosak is? Nem hiszem.
Nagyon sajnálom azokat a gyerekeket,azokat a családokat,akik ilyen körülmények között élnek,mint a cikkben. Talán a gyerekeik már nem lesznek ennyire tehetetlenek.

 20  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 13:25:29 

Talán a hozzám idézett mondataidból.

 19  swallow Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 12:54:26 

Nesca! Honnan veszed, hogy ellenérzéssel vagyok irántad? A tied is vélemény, és az enyém is, meg a többieké is!
Nem jó, hogy mindig mindene sértõdsz! Eszemben sem volt bántani! Annak meg külön örülök, hogy Te is olvastad a cikket!

 18  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 11:19:27 

Legalábbis egy része.

 17  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 11:19:01 

A cikk:
Még száz másik hely lehetne az országban. Ez most egy közülük. Iskola Nógrádkövesden. Száztizenkét gyerek jár ide, egyötödük éhezik, tanulni sem marad erejük.
Munkalehetõség szinte semmi. Csak a szegénység van: kiül az ember bõrére, szemére, szavaira, a ház falára, a piszokra, de még a tisztaságra is. Aki és ahogy tud, helyben segít a legrászorultabbaknak.
Nem elég.
Útközben vettem magamnak egy kis csokit – kétfajtát, rágót, meg light kólát a kútnál. Nassolni. Négyszázvalamennyi forint. Vagy öt, mindegy. Az egyik csoki nem is finom.
Fél egy múlt. Kicsöngettek az utolsó óráról a nógrádkövesdi József Attila Általános Iskolában. Gyerekzsivaj szerte az udvaron. Mindenfélék: kicsi, nagy, sápadt, pirospozsgás. A „menzások” az ebédlõ felé veszik az irányt. Valami fasírozott van tört krumplival. Egyesek csak piszkálják az ételt, mások falnak. Az a nyurga, barna srác is ott, sárga ingben. Gyanakvó, de nyílt tekintete fölött gyöngyözik a homloka. Pedig nincs meleg.
– Ernõ… Õ is olyan… De most hadd egyen! – súgja nekem óvatosan a tanárnõ. Ernõ tizenhat éves, de még csak hetedikes. Az „olyan” azt jelenti, hogy õ is a huszonnégy gyerek közé tartozik, akik az iskolai koszton kívül alig vagy egyáltalán nem jutnak ételhez. Ahogy a tanárnõ mondja, az éhséget nem lehet nem észrevenni: õk azok, akik reggel azonnal nyúlnak az iskolatej után, az órákon nem bírnak figyelni, repetáért állnak sorba az ebédnél, és idõnként a zsebükbe dugják az uzsonnát, vinnék haza a testvéreknek, akiknek még ennyi sem jut…
Négy település gyerekei tanulnak itt, Nógrádkövesden. Az iskola segít, ahogy tud: a megmaradt ételt azoknak osztják szét, akiknek leginkább szükségük van rá, és az önkormányzatok is biztosítják, amennyi az erõbõl és a kasszából telik. Mindkettõ véges. Az „olyanok”, mint Ernõ, nem várják a szünidõt, a hétvégéket. A nagy, barna szemek most mégis mosolyognak, olyan szomorúan-furcsán. Úgy meséli a fiú, miért nem jött ma iskolába a testvére, János.
– Elindult õ, csak útközben leszakadt a lábáról a cipõ. Vissza kellett fordulnia – magyarázza. Természetesség van a hangjában. Hogy így megy ez: ha nincs cipõ, nincs iskola, ha nincs iskola, nincs ebéd. Közben a nyelvével a szájpadlására fogja a fasírozott utolsó ízeit.
Ernõék a szomszédos Becskén laknak, földút visz fel hozzájuk a hegyre, a kerítés nélküli „szocpol” házakhoz. Az udvaron meleg szemétkupacok, sár és mozdulatlan kutyák. Csak akkor mutatja magát az élet, amikor két csupasz fenekû, mezítlábas kisgyerek ront ki a házból, arcvonásaikat elnagyolja a kosz. Mint a filmeken. Roma nõ jön elénk. Azt mondja, õ nem itt lakik, csak „látogatóban” vannak a nõvérééknél a négy gyerekkel.
– Amíg épül a házunk Tarcsán… – magyarázza gyorsan, és egy mozdulattal hóna alá csapja a két kicsit. – Most tizenöten lakunk itt, a tizenegy gyerek meg a négy felnõtt.
Bemegyünk a házba. Csak öten vannak itthon. Fekete felhõk kavarognak a súlyos levegõben. Legyek. Néhány odacsapott, leszakadt, keskeny ágyon, és a mindent ellepõ lomon és rongyokon kívül szinte üres, csupasz a tér. Natasa – így hívják az asszonyt – körbemutatja a szobákat. Nehezen számolja össze magában a családot.
– Itten, ezen az ágyon alszanak öten, amott a négy fiú, a másik szobában azon az ágyon meg alszunk... hatan. Vagy mink a földön. Ahogy elférünk…
Mostanra Ernõ is hazaért, azonnal ölébe kapja a legkisebbet, hatalmas gatyát húz rá, egész hónaljig. Csak néz. Meg mosolyog mindig. A kicsi is mosolyog. Bújnak egymáshoz. A legszebb szemû kisfiú félig vak, és most operálták mindkét lábát: rendellenességgel született, hat hónapra. Mutatja is rajta Natasa a hatalmas hegeket. Meg asztmás is, mondja, de hát itt majdnem mindenki az. Minimum. A földön kopott lábos, döglött halak lebegnek benne valami fekete lében. Natasa észreveszi, hogy nézem.
– Az nem az enyém, a nõvéremé! – jelenti ki sietve. – Én ma már fõztem az enyémeknek nokedlit! A kicsik meg tejbegrízt esznek. Általában. Meg tészta, leves, krumpli, ami van. Ha van. Amikor nincs, akkor meg nincs. Nincs semmi.
Ernõ azt mondja, estére szokott igazán éhes lenni, és büszkén hozzáteszi: olyankor megesik, hogy eszik egy kis fõzeléket.
Kint megmozdul az egyik kutya, és a másik oldalára fordul.

 16  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-14 08:47:59 

Swallow esetleg ha félretennéd az irántam érzett ellenérzéseidet, akkor értenéd amirõl beszélek. Vagy csak az a hozzászólás elfogadott amit TE elfogadsz és jónak látsz? Azt hittem ez egy fórum, ahová bárki beírhatja a tapasztalatait, véleményét. Úgy látszik ismét tévedtem.

 15  swallow Nekem tetszik!
0  
2005-11-11 19:34:41 

Padre! Örökre a keblembe zártalak!
Nesca! Mi lenne, ha a lényeget értenéd? A szegénység manapság nem szégyen, csak a retkesség!

 14  padre Nekem tetszik!
0  
2005-11-11 14:23:23 

az igazi szegény:

nem a kocsmába viszi a segélyt a felvétel napján... mert nem kap

nem italra költi........mert a szíve megszakadna ha a gyerekeinek nem tudna enni adni

nem játékgépezi el ...mert ha akad bármi munka elvállalja és nem ér rá szórakozni

nem küldi a nagycsaládot a hivatalba mindennap, mondván ott ugyis futenek

az igazi szegényt nem sajnálja senki...mert nem vele foglalkozik a média mindennap

az igazi szegényt kevesen ismerik ...... mert ha ismernék tudnák ,hogy náluk rend van tisztaság mert csak az, amijük van...

 13  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-11 13:47:55 

Akkor elmagyarázom. Azt írjátok, hogy a szegények csak sírni tudnak, sajnáltatni magukat. Arra írtam egy példát, hogy mennyire nem így van. Van aki igen, de a szegénység sajnos szégyen, és takargatnivaló. Sajnos. Én nem ítélkeznék, mert üres zsebbel, hassal bármit tenni sokkal nehezebb, mint beszélni róla.

 12  swallow Nekem tetszik!
0  
2005-11-11 12:31:38 

Nesca! Tisztelem a véleményedet, de itt nem errõl van szó! Amit te leírtál, ott a család összetartása dícséretreméltó, és minden elmerésem az övék, sõt õket kéne támogatni!
Sajnálom, hogy nem olvastátok ezt a cikket, sok mindent ki lehet szûrni belõle!
Te hagynád, hogy a pár éves gyereked mocskos edénybõl egyen? ugye, hogy nem, mert akár milyen szegény is vagyok, a higiiénia fontos! Fõleg nem úgy, hogy még a rohatd kajához is hozzáférjenek!
Kérlek, olvass a sorok között is!

 11  nesca Nekem tetszik!
0  
2005-11-11 12:27:01 

Van tiszta ember, kevésbé tiszta, és nem tiszta ember. Ez attól független, szegény-e vagy sem. Szegény ember sem minden esetben tehet arról, hogy szegény. A mai világban sajnos elég hamar válhat valaki földönfutóvá, és ezzel a "helyzettel" nem is olyan könnyû együttélni. Én láttam már kisgyereket, aki hazavitte a tízórait az anyukájának lopva, hogy senki ne lássa, hogy az is egyen valamit.. Nem sajnáltatta magát, sõt szégyennek tartotta, és nem akarta, hogy bárki megtudja róluk, hogy szegények.

 10  swallow Nekem tetszik!
0  
2005-11-11 07:22:59 

Elõször is Kiscsillagnak köcce!
Utána a többieknek is, hogy válaszoltak. Személy szerint nagyon felháborított az írás, nem a téma, hanem az, hogy egy hiteles újságírónõ leírta az igazságot.
Amikor az elsõ házassomban éltem, 8 hónapos volt a fiam, szerettünk volna külön költözni, de pénzünk nem volt. Megpályáztam egy házmesteri állást 10 emeletes házban, ami tudvalevõ, hogy 24 órás ügyeletet igényelt a lift miatt.
Volt egy lakó, akinek nagyon csípte a szemét, hogy nem a rokona kapta meg az állást, a szolgálati lakást, állandóan macerált, hogy nem érez hypo szagot, vagyis nem takarítok rendesen.
Egyszer bekopogtam hozzá, hogy tisztázzuk a dolgokat, és mér az elõszobában leragadtam a kosztól! Utána kapott a lábtörlõjére egy fél üveg hypot, aztán már nem reklamált!
Nem mondom, hogy egy takarítómániás volnék, mert a lakás van értem, és nem fordítva, de bárki bejöhet hozzám a nap bármelyik pillanatában, nem kell szégyenkeznem! ( A fiaim szobája más tészta! :-(( )
Ha valaki igénytelen a környezetére, magára, ne verje nagy dobra a sgítség reményében, mert ez nagyon ocsmány dolog, úgysem arra költi, amire kéne!

 9  Bagira Nekem tetszik!
0  
2005-11-10 22:55:26 

Gazdagon is lehet valaki koszos.
Egyik régi munkahelyemen a vezérigazgatót bûzbárónak csúfolták,mert nagyon gazdag volt, de nagyon koszos, büdös, igénytelen.Mindennap bejött, a kocsijából vagy tíz percig tartott a kiszállás,mire minden újságot, zacskót, regnapi zoknit, stb visszagyömöszölt.
Na és az a szag.... A görény receptért járt hozzá.
Ápolatlan, szakállas, mosdatlan koszmó volt, de hatalmas koponya és a cégnek,amelyik a mai napig nagyon fent van szûksége volt rá.
Vendégségbe nem mentem volna hozzá.
A szegénység még nem jár kosszal. A koszhoz bizonyos etnikai dolog kell és nagy adag igénytelenség.
Annyi törvényt hoznak,olyat miért nem, hogy az ilyen helyzetben lévõ családoknál háromnál több gyerek ne jöhessen a nyomorba? Már vannak mûtéti megoldások mindkét nemre.
Na és dédanyáink? Õk is nagyon szegények voltak, kicsi kis házakban életk, nem vvolt világítás, vezetékes, de talánmég palackos gáz sem, víz is csak az utcai kútban. Mégis a padlóról lehetett volna enni.

 8  kicsillag Nekem tetszik!
0  
2005-11-10 22:03:17 

padre megfogalmazta a lényeget, elég lényegretörõen. :))

 7  padre Nekem tetszik!
0  
2005-11-10 21:50:30 

igénytelenség= kosz


 6  viva Nekem tetszik!
0  
2005-11-10 19:17:57 

Igen kiscsillag jo a téma ellehet gondolkodni rajta, csak az a baj hogy akiket érint ez a probléma köztük nagyon kevés van aki ezen elgondolkodik! Vannak szegények akik tiszták! Velük semmi problémám mert szerintem ök azért probálnak tenni magukért valamit! De azok a koszos toprongyosok akik a kocsmába hordják a kis pénzüket és csak sirnak, panaszkodnak gyártják a gyerekeket felelötlenségböl ill a családi potlékért azok nagyon csipik a szememet!!!!!!!!

 5  kicsillag Nekem tetszik!
0  
2005-11-10 18:19:21 

Hmm...én úgy látom nagyon a végleteket nézitek...Mert azért kétféle "szegény" van (persze kezdhetném talán egybõl azzal is hogy miféle szegénységrõl beszélük egyáltalán?) A szegénység nem feltétlenül hordoz magával ápoltsági problémákat, vagy a környezettel, körülöttünk lévõ dolgokkal való nemtörõdést... Mert azért látunk nem szegényeket is, ahol vannak ilyen problémák... Én úgy gondolom ez csupán igényesség és persze neveltetés kérdése, nem pedig pénz, szegénység kérdése... Az is nagypn sokat számít, hogy pl az adott ember milyen kultúrából jött és még ezer olyan dolgot lehetne sorolni a pénzen kívül, ami befolyásolja ezt.

Egyébként jó a téma! Végre valami értelmes elgondolkodtató!

 4  viva Nekem tetszik!
0  
2005-11-10 16:52:15 

Sajnos ezeknek az embereknek az igényei elég alacsonyak! Sokkal egyszerübb sirni, panaszkodni, mint elmenni dolgozni vagy takaritani! A sör olcsobb mint a mososzer!

 3  swallow Nekem tetszik!
0  
2005-11-10 16:47:36 

Az, hogy szegény vagyok, ami ma sok emberre jellemzõ, sajnos, még nem jogosít fel, hogy retkes is legyek, nem?
Utána meg, jól sajnáltatom magam? hogy is van ez? Tapasztalat, mert sokat látom, hogy a segélyt hordó póstást ott várják a posta elõtt, utána uzsgyi a piac, fél méteres kolbász, pár fröccs, ha elfogyott, az önkormányzat az újabb célpont! És ez nemre, fajra tekintet nélkül így van! :-(((

oldal: /1
sor: idrend: