A buddhisták szerint az élet örök és elpusztíthatatlan, a lélek pedig halhatatlan. Vagyis a lélek a halál után újraszületik, és életrõl életre, évszázadról évszázadra „vándorolva” hol nõi, hol férfitestben különbözõ sorsokat él meg. Az elõzõ életeinkben létrejött kapcsolataink pedig ebben az életünkben is találkozásokat hozhatnak létre, és olykor úgy érezzük, mintha kísértenének bennünket.
A tibeti titkos tanítások szerint mindenkivel, akivel korábbi életünkben kapcsolatban álltunk, a jelenben is dolgunk lesz. Például a nagyon közeli kapcsolataink – mint amilyenek a vér szerinti viszonyok – azt mutatják, hogy az elõzõ életünkben is hasonlóan szoros kötelékben éltünk. A karmakutatások eredménye szerint például elõfordul, hogy aki az elõzõ életünkben a szeretõnk volt, az most gyakran a férjünk, a következõ születéskor pedig az apánk lesz.
– A karmikus kapcsolatok kiderítése bonyolult dolog – mondja Vida György parapszichológus, karmakutató és elemzõ. – Nagyon sok tesztelésnek kell alávetnünk valakit, mire kiderül, hogy ezek a múltba nyúló kötelékek milyen korban kezdõdtek, ki milyen szerepet játszott a másik életében, a viszony hogyan ért véget, és hogy a jelen életben milyen karmikus feladatokat kell megoldani.
Karmikus szerelem
Mint ahogy mondani szokták, meglátni és megszeretni egyetlen pillanat mûve volt. A férfi amint megpillantotta a nõt, nyomban lángra gyúlt. Az érzelmei viszonzásra találtak, de a nõ mégis tele volt félelemmel, nem hitt a férfinak, és mielõtt komolyra fordult a kapcsolat, visszakozott, szakítani akart. A vizsgálatok során aztán kiderült, hogy kapcsolatuk valamikor az 1200-as évek Franciaországában kezdõdött. A férfi szerzetesként élte nyugodt életét egy kolostorban, és az egyik napfényes délután gyógynövényért indult a közeli erdõbe. Útközben meglátott egy lányt, és a találkozás olyan mélyen felkavarta, hogy hiába fogadott cölibátust, nem tudott ellenállni a varázslatnak. Az éjszaka titokzatos sötétjében találkozgattak, és a férfit egyre jobban gyötörte a bûntudat elõször a szüzességi fogadalom megszegése miatt, majd amiatt, hogy az imádott nõnek is fájdalmat okoz, mert nem vállalta õt akkor sem, amikor szerelmük gyümölcsét, a gyermeküket várta. Az 1980-as évek elején a két lélek újraszületett, és találkozott a jelenben, hogy a férfi rendezhesse a nõvel szembeni, elõzõ életekbõl származó tartozását: a feltétel nélküli szeretetet, az önfeláldozást, a család egységének megteremtését, és hogy pótolja azt az idõt, amit a nõnek nélküle kellett töltenie. Ám amikor találkoztak, a nõ lelke legmélyébõl feltörtek a múltbeli érzések, amelyek a férfival szemben óvatossá tették: nem hitt és nem bízott benne. A karmaelemzésen fény derült a problémára, a karmakutató segítségével feldolgozták és megoldották a problémát. A férfi feleségül vette a nõt, létrehoztak egy vállalkozást, amit az asszonnyal közösen visznek. Ugyanazon a helyen, ugyanazt a feladatot látják el, így a nõ most megkapja mindazt, amit a korábbi életében nélkülöznie kellett: a férfi társaságát és figyelmét a nap huszonnégy órájában.
Karmikus betegségek
Nemcsak szerelmi vagy emberi kapcsolataink lehetnek karmikusak, és nyúlhatnak vissza a gyökerei évszázadokkal korábbra, hanem a cselekedeteink is. Hiszen a karma törvénye szerint egyetlen tett, szó vagy érzés sem marad következmény nélkül. Amit tettünk, azért egyszer fizetnünk kell. Például betegség-karma esetén a kutatók a szerveket, a cselekedeteket és a bajokat párosították, és azt mondják, mindenkinek az a szerve betegszik meg, illetve ott kell elviselnie fájdalmat, amellyel vétett. A tûzzel kapcsolatos balesetekrõl, az égési sérülésekrõl úgy tartják, hogy aki elszenvedi, valaha a középkorban részese volt a máglyahalálba küldöttek szenvedésének. Azt vallják, hogy aki elõzõ életében nem segített, de megtehette volna, annál az izmok, az inak sorvadása okozhat fájdalmat, vagy ha segíteni akart, de nem találta meg a módját, az a következõ életében balkezes lesz. A gerinc- és szívbetegségekrõl úgy vélekednek, hogy a korábbi életben elkövetett könyörtelenség, hajthatatlanság mostani fizetsége. A fejfájás, a migrén pedig a rágalom, a szóbeli kíméletlenség gyümölcse.
Bella Virág terapeuta szerint a veleszületett betegségek esetén nemcsak az elõzõ életben elkövetett bûnök miatti számlakiegyenlítésrõl van szó, hanem a beteg testbe „érkezõ” lélek ritkábban inkarnálódik, születik a földi létbe, ezért egyetlen életben többféle tapasztalatot akar átélni. Ezért vállalja a fájdalmakat, a szenvedést, a kényelmetlenséget. A terapeuta több olyan regressziós hipnózist végzett – amikor speciális transztechnikával a lélek elhagyja a testet, és elmerül korábbi életébe –, amelyek során kiderült például, hogy az egykori kegyetlen várúrnak súlyos mozgáskorlátozottság lett a karmája, hogy ily módon élje át a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot.
A reinkarnációban és a karmában kételkedõk ellenvetésként rendszerint azt a kérdést teszik fel, hogy miért nem emlékszünk semmire elõzõ életeinkbõl? Az ezoterikusok szerint az elsõ négy évben a lélek még emlékszik a múltjára, amikor a kisgyerek csodás tájakról, állatokról mesél, vagy hihetetlen történeteket ad elõ, akkor sokszor régi inkarnációira emlékezik. Aztán ezek az emlékek egyre halványodnak, és hétéves kor után kitörlõdnek. Mindezt ajándéknak is tekinthetjük, hiszen ha belegondolunk, hogy a jelenben átélt fájdalmak milyen szomorúsággal töltenek el, amikor eszünkbe jutnak, akkor jobb, ha elfelejtjük elõzõ életünket. Persze az emlékek, az elõzõ életek nyomai felnõttkorban is elõtörhetnek, például az érzéseinkben, amikor valakit azonnal szimpatikusnak találunk, vagy ki nem állhatjuk.
A következõ életre halasztott megbocsátás
Bellus az egyik nagyvállalatnál titkárnõként dolgozott, amikor egy szép napon kilépve irodája ajtaján ismeretlen férfit pillantott meg. A látványtól szinte minden szõrszála az égnek állt, és az utálat émelyítõ érzése fogta el. A férfit felvették a vállalathoz, és Bellus egyik fõnöke lett. Udvarias, kedves, elõzékeny és tisztelettudató magatartást tanúsított iránta, ám a nõ érzései semmit sem változtak. Sõt a viszolygástól a legrosszabb tulajdonságai kerültek felszínre, és egyre elviselhetetlenebb lett. A helyzetre a magyarázatot a reinkarnációs terápia adta meg: Bellus amint megpillantotta a férfit, tudatalattijából elõkúsztak elõzõ életének emlékei, amelyekbõl aztán kiderült, hogy az 1600-as évek végén cselédlányként élt egy magyarországi kastélyban, ahol a fõurak a kedvüket töltötték rajta, szórakoztak vele. A nõ mindent megtett az életben maradásért, és szó nélkül tûrte az urak játékát, de azt már nem, hogy egy másik cseléd megerõszakolja. Az intézõhöz ment panaszra, aki pimasznak nevezte, és az ostorával megütötte. Ez az intézõ volt a mostani életükben az ellenszenves fõnök, és a két lélek most azért találkozott, hogy a férfi lerója a nõvel szembeni adósságát. A nõ pedig gyakorolja a megbocsátást, de a lelke mélyébõl feltörõ rossz érzések erõsebbek voltak és ezt lehetetlenné tették. A reinkarnációs terápia félsikert hozott, mert a nõ felismerte ugyan a karmát és sokat dolgozott azon, hogy legyõzze a férfi iránti ellenszenvét, de fél év után úgy döntött, inkább állást változtat.
A jó cselekedet jutalma
Ahogy a rossz cselekedetek, úgy a jótettek sem maradnak következmény nélkül. De nem az alamizsna vagy a szánalomból végzett cselekedet a jótett, hanem az õszintén, teljes szívvel, önzetlenül hozott áldozat, szolgálat, gondoskodás, amiért a sors megjutalmaz és felemel. Mert a karma szerint mindenki azt kapja vissza, amit ad: aki szeret, azt szeretni fogják, aki mosolyog, arra visszamosolyognak, de aki hazudik, annak hazudni fognak, és aki mindig csak panaszkodik, az örökké csak sirámokat hallhat. A karmáról úgy tartják, hogy az igazság okkult törvénye, mert minden, amit tettünk, egyszer bumerángként visszatér hozzánk, és a lélek így elnyerheti az igazságot.
|
oldal:
/1
