Egy lány és egy fiú fürdik.
- Mit keresel a vĂz alatt? -kĂ©rdezi a lány.
- Még nem jöttél rá?
- Az a szivacs, te hĂĽlye!
A tengerĂ©sz levelet Ăr a felesĂ©gĂ©nek:
- Idõben fejezd be a nagytakarĂtást, mert a következõ három hĂ©tben Ăşgyis csak a plafont fogod látni
Egy kislány a tánciskola után panaszkodik az anyjának.
- KĂ©pzeld, mama, a BĂ©la folyton tapogat.
- Hagyd csak, majd megbánja egy Ă©letre. Annak idejĂ©n az apád is Ăgy kezdte.
Az egyszeri juhászlegĂ©ny, megunván, hogy folyton csak birkák között Ă©l, elhatározza, hogy a nagy magányában megkefĂ©li az egyiket. Berakja hát a bárány kĂ©t hátsĂł lábát a csizmájába, tĂ©rdig letolja a nadrágját, Ă©s ráhajol az állatra. Erre a bárány megugrik, Ă©s eszeveszett sebessĂ©ggel kezd lerohanni a hegyrõl, egyenesen be a faluba. A falu legörgebb bácsikája Ă©ppen kint ĂĽl a kapu elõtt, Ă©s mikor elszáguldanak elõtte Ăgy szĂłl:
- Furcsa gyerek ez a juhászlegény. Fehér motorkerékpárra telik neki, de a segge kivan a nadrágból
Az anya meglepi a lányát egy fiú ölében.
- Azonnal állj fel! - kiált rá.
- De mama, én voltam itt elõbb
Natasa szeretnĂ© elveszeĂteni a szĂĽzessĂ©gĂ©t, Ă©s az anyjátĂłl kĂ©r tanácsot. Mit lehet tenni, az anyja mond valamit:
- Menj ki az erdõbe, Ă©s egy nyĂrfa alatt vedd le a bugyidat, tedd szĂ©t a lábadat, Ă©s várj.
Natasa Ăgy is tesz, Ă©s közben elalszik. Mikor felkel, látja, hogy a bugyija a nyĂrfa egyik ágán lĂłg, alatta egy levelĂ©llel: "A bugyit kimostuk, kivasaltuk. Timur es csapata."
MĂłrickát elkĂĽldi az anyukája a vásárba, hogy adjon el egy libát. Az Ăşt az Ăşj fiatal tanárnõ lakása elõtt visz el, Ă©s a tanárnõ meglátja MĂłrickát, majd behĂvja a házba. MĂłrickának tetszik az Ăşj fiatal tanárnõ Ă©s nem is ellenkezik. Alig kezdenek el enyelegni, mikor csengetnek. A tanárnõ gyorsan elbĂşjtatja a szekrĂ©nybe MĂłrickát libástĂłl. Alig telik el egy kis idõ, mikor ismĂ©t csengetnek, Ă©s MĂłricka mellĂ© egy másik fĂ©rfi kerĂĽl. Gondolkodik MĂłricka, majd sĂşgva odaszĂłl a fĂ©rfinek:
- Uram, vegye meg a libámat, mert kiáltok.
A férfi kelletlenül bár, de kifizeti. Kis idõ múlva megszólal:
- Uram, adja vissza a libámat, mert kiáltok.
A fĂ©rfi, mit tegyen, visszaadja. Ez Ăgy megy egy darabig, majd ajtĂłcsattanás, Ă©s a tanárnõ kiengedi a fĂ©rfit. Kis idõ mĂşlva MĂłrickát is, aki boldogan Ăşjságolja a mamájának, hogy milyen sok pĂ©nzt kapott a libáért. KĂ©sõbb jön haza az apuka is, Ă©s Ăgy szĂłl a felesĂ©gĂ©hez:
- Nézd asszony, milyen gyönyörû libát vettem neked.
Mórickát felcsalja a tanárnõ a lakására, hogy aludjon nála. Befekszenek a franciaágyba, de Móricka nem mozdul.
- Menj át a másik felére az ágynak! - szól a tanárnõ.
Móricka felkel, megkerüli az ágyat majd befekszik a tanárnõ mellé. A tanárnõ csak tovább apropózik:
- Feküdj át a másik oldalamra.
Móricka ismét felkel, és megkerülve az ágyat lefekszik. De a tanárnõ nem adja fel:
- Most úgy menj át a másik oldalamra, hogy ne kelj ki az ágyból.
MĂłricka Ăşgy tesz, Ă©s amikor pont a tanárnõ fölĂ© kerĂĽl, az megállĂtja:
- Most csináld azt, amit nagyon tiltanak a szüleid.
Mórickának felragyog a szeme, kiugrik az ágyból, és körbe szaladgálva a szobában úgy tesz, mintha motorbiciklizne:
- Brr! Brr!
|