Indián törvények
1, Az indián elsõ kötelessége az engedelmesség.
2, A harcos legkiválóbb tulajdonsága a bátorság.
3, Szeresd és segítsd testvéreidet (embertársaidat).
4, Tégy valami jót mindennap.
5, Játszd becsülettel az Élet játékát.
6, A pipa elszívása a megtisztelés és barátság jelképe.
7, Légy az erdõk nemesembere.
8, Gyarapítsd a természet szépségeit.
9, Szeresd a csöndet, az elmélyedést és az imát.
10, A becsületszó szent.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
[url]Az út, amelyen anyáid is jártak, avagy egy indián nõ élete
A síksági indián élete teljes. Környezetével harmóniában él, táborhelyének megválasztása az évszakhoz igazodik, tisztelettel tekint a körülötte élõ állatokra, növényekre, a kövekre is, eszmélése pillanatától tudja helyét a törzsben, a világban.
Tudja, hogy apja fiútestvéreit éppúgy apjának kell neveznie, ahogyan anyja lánytestvéreit is anyjának kell szólítania. A törzsben szinte mindenkivel rokoni viszonyban van, még azokat is nagyszüleinek, szüleinek, unokatestvéreinek vagy testvéreinek szólítja, akikkel nem áll vérségi kapcsolatban. Megtanulja, hogy a Napot Apámnak, a Földet Anyámnak nevezze, hogy életútját a négyes számmal hozza kapcsolatba:
Négy hegycsúcson kell átkelned, hogy lelked visszajusson oda, ahonnan elindult. Végigjárod a gyermekkor, az ifjúkor, felnõttkor és az öregkor hegyeit, egyiken-másikom hosszabb ideig maradsz, de végül mégis tovább kell menned, ahogyan tették elõtted apáid, nagyapáid.
Ha kislány vagy, életed elsõ négy-öt évében gondtalanul játszhatsz leánypajtásaiddal, és a veled egyidõs fiúkkal. Anyád késztette játéksátradban szüleidet utánozzátok: kicsiny babádat bekötöd a nagynénédtõl kapott játékbölcsõbe, a bölcsõt nekitámasztod a sátor oldalának és az anyádtól, nagyanyádtól elélesett mozdulatokkal képzeletbeli bölénybõrökön dolgozni kezdesz. Amikor ezzel a munkával végzel, a többi kislánnyal közösen sárból és falevelekbõl ebédet fõztök "férjeiteknek". Amikor pedig elérkezettnek látjátok az idõt, akkor tovább vándoroltok játéktáborotokkal, ahogyan szüleitek is ezt teszik. Összefogdossátok a sátor szelídebb kutyáit, és a lebontott sátrakat hátukra málházva új táborhelyet kerestek, természetesen csak a falu közelében. Tudjátok jól, hogy messzire nem szabad mennetek, az ellenséges törzsek harcosai ott ólálkodhatnak a falutok körül, lovakra, skalpra lesve.
Ahogy idõsebb leszel, egyre többet kell anyádnak segítened. Egyelõre csak a vízhordásban és tûzrevalógyûjtésben, késõbb a fõzésben, és a sátor holmijainak rendben tartásában is.
Amikor már tizenhárom-tizennégy telet megértél, nem beszélhetsz többé fiútestvéreiddel. Ha mondani akarsz nekik valamit, csak egy harmadik személyen keresztül teheted. Néha az is elõfordulhat, hogy nincs is más a sátorban rajtatok kívül, csak egy csecsemõ, akkor ehhez a kicsiny emberhez kell intézned szavaidat, kérve õt, tolmácsolja kérésedet a bátyádnak.
- Kérlek unokatestvérkém, mondd meg a fivéremnek, hajtsa ide a málháslovaimat a sátor elé!
Ekkor õ egyetlen szó nélkül feláll, kimegy a tipibõl, odatereli az állatokat a kért helyre. A sátorba visszatérve azután így szól a csecsemõhöz.
- Unokatestvérkém! Mondd meg húgomnak, hogy lovai itt állnak a tipi elõtt!
Akkorra már megtanultad, hogyan kell kikészíteni a férfi rokonaid által elejtett állatok bõrét, és attól a naptól kezdve, amikor egy szertartás során testedet szent édesfû füstjével megtisztítják, nagyanyád tanítani kezd a sül- és gyöngyhímzés titkaira.
Nem lehet nem észrevenned, hogy egyre több fiatal férfi szeme akad meg rajtad, és hiába rejted takaró mögé arcodat, egy napon, mikor teli vizestömlõkkel jössz a patakról, egyikük takaróba burkolózva utadat állja, és beszélgetni akar veled. Megállhatsz, de ne adj neki túl sok idõt, mert azt hiheti, könnyen megszerezhet, és megpróbál rávenni, hogy éjszaka szökjél ki hozzá a táboron kívülre. Ilyet semmiképpen ne tegyél!
Egyelõre érd be annyival, hogy a tipi ajtajában állva beszélhetsz udvarlóddal! Õ melléd lép, takaróját fejetekre húzza, így nyugodtan társaloghattok, senki nem fog zavarni benneteket.
Ha a szándékai komolyak, valamelyik nõrokonát elküldi majd szüleidhez, hogy tolmácsolja házasodási szándékát. Apád, a család férfitagjaival, elsõsorban fivéreiddel, meghányja-veti a dolgot, és megállapodnak abban, hány lovat adjanak a rokonai érted.
Ha szorgalmas leány vagy, szépek a gyöngyhímzéseid, s minden nõi dologhoz értesz, tíz-tizenöt lovat is megadnak, de ha tudják, hogy egyik, vagy másik nõi erényben nem jeleskedsz, kevesebbet ígérnek. A két család között létrejön a megegyezés, s a kitûzött napon leendõ férjed nagynénje sátratokhoz vezeti a lovakat.
Ezeket éppúgy, mint a hátukra málházott töménytelen ajándékot - takaródat, ruhákat, fegyvereket, más eszközöket - rokonaid között szétosztjátok. Viszonzásképpen azonban nekik is, legalább ennyi mindent kell leendõ férjed rokonságának ajándékozniuk. Mikor leánytestvéreid, barátnõid öltöztetéseddel és kifestéseddel végeznek, felültetnek egy lóra, és a többi, ajándéknak szánt állatot kötõféken vezetve átkísérnek leendõ férjed sátrához. Nõrokonai eléd jönnek, egy szép takarót terítenek a földre, téged ráültetnek, majd annak sarkait megragadva bevisznek az ünnephez elõkészített tipibe, annak is a bejárattal szembeni, nyugati oldalára, a tisztelet helyére, s ott letesznek a jövendõbelid mellé.
Lakoma következik, amelyen férjed rokonsága és hozzátartozóid egyaránt részt vesznek.
Ettõl kezdve férjes asszony vagy, így nem szólíthatod meg apósodat, nem beszélhetsz vele, sõt még azt is el kell kerülnöd, hogy egy sátorba kerülj vele. Ha õ menne be véletlenül egy olyan tipibe, ahol te is ott tartózkodsz, takaródat fejedre húzva, a lehetõ legrövidebb idõn belül el kell hagynod azt a helyet.
Nem tanácsos azután elmenned táljátékot játszani a régi barátnõiddel, vagy leállni velük beszélgetni, mert az emberek szemmel tartanak, azt pletykálják majd rólad, hogy lusta és nemtörõdöm asszony vagy.
Pedig munkád van elegendõ. Legfontosabb kötelességed, hogy étellel és kényelmes otthonnal várd férjedet, amikor a napi vadászatról visszatér. Ehhez naponta vizet kell hoznod a patakról, tûzrevalót gyûjtened, fõznöd és rendben tartanod a tipit. Ha férjed frissen ejtett vaddal tér haza, a te dolgod, hogy a bõrt puhára kikészítsd. Amikor a tábor költözik, a te kötelességed, hogy a málhás lovakra felpakold nyersbõrdobozaitokat ás minden ingóságotokat, neked kell lebontanod a tipit, hogy azután te is felkötözhesd a sátorrudakból készített travois-ra (ejtsd: travoá). Vándorlás közben a te dolgod a málhás lovak vezetése, ezenkívül te viszed férjed lándzsáját, pajzsát, varázsszeres kötegét is. Mindezen kötelességeidet házasságotok elsõ éve után születõ gyermekeitek rendben tartása és nevelése is szaporítja.
Egy dologról azonban ne feledkezz meg! Bármily töméntelen munkát kell is elvégezned: a háztartás valódi vezetõje te vagy, hiszen a tipi és mindaz, ami hozzátartozik, a te tulajdonod. Ugyanígy te vagy a gazdája a lovaknak is, ez alól csak férjed bölényvadász és harci ménjei képeznek kivételt.
Ha szereted férjedet - aki jó vadász, mert elegendõ hússal látja el családotokat, s idõnként szüleidnek is visz -, akkor éld így az életet, amelyet számodra a Szent Hatalmak kijelöltek, járd azt az utat, amelyet anyáid és nagyanyáid is jártak elõtted. Elõfordulhat azonban, hogy nem vagy vele megelégedve. Lehet lusta, nemtörõdöm, mihaszna alak is, aki miatt gyakran éheztek, és nincs bölénybõr takarótok, amivel hideg éjszakákon betakarózhatnátok. Ebben az esetben könnyen felbonthatod házasságotokat. Mikor vadászat helyett barátaival beszélget valamelyik tipi árnyékában, vagy lenn lõdörög a folyóparton, akkor nyergét, ruháit és egyéb személyes holmijait a sátratok ajtaja elé téve adod tudtára, hogy nincs számára hely a tipidben.
Jól tudja ezt õ is, ezért tesz meg mindent annak érdekében, hogy kedvedben járjon, ezért hallgatja meg minden tanácsodat, hogy azután azt, mint sajátját terjessze elõ a törzs vezetõi által tartott megbeszéléseken. Szép ruhákat, remek musztángokat ajándékoz neked, és igyekszik minden kérésedet teljesíteni, akár rólad, akár fiaitokról, vagy leányaitokról van szó.
Legyél te is figyelmes és kedves gyermekeitekhez, ne büntesd õket veréssel, hiszen az Emberi Lények soha nem verik a gyerekeiket, csak a fehér ember bánik úgy saját véreivel, mintha ellenségei lennének.
Ha úgy érzed, munkád olyan sok, hogy egymagad már nem bírod elvégezni, kérheted férjedet, vegye feleségül valamelyik húgodat is, mert ehhez joga van és saját testvéreidre te sem féltékenykedsz. Húgoddal kettesben azután sokkal könnyebben és gyorsabban tudnátok végezni azzal a tengernyi dologgal, ami eddig egyedül a te válladat nyomta.
Gazdagságotok attól függ, hány bölénybõrt tudtok puhára kikészíteni, hogy azokat a fehér kereskedõnél becserélhessétek lõporra és lõszerre, vaskésekre, fejszékre, színes szövetekre, edényekre - egyszóval csupa olyan dologra, amire szükségetek van, de ti magatok nem tudjátok elkészíteni.
A törzs tagjai nem a gazdagságért tisztelnek, hanem a nagylelkûségért. Amikor gyermekeitek elérik a két-három hónapos kort, ünnepélyes keretek között - általában a Naptánccal egy idõben - egy köztiszteletben álló harcossal átszúratjátok a fülcimpáikat. Ekkor, a szokásoknak megfelelõen nagy ajándékozást tartotok, a törzs szegényei között takarókat, ruhákat, lovakat osztotok szét. Az ünnepség után minden megajándékozott nagylelkûségeteket dicsérõ dalt fog énekelni a táborkörben.
Ha férjed a Naptánc megrendezésére magát jelölteti, a szertartást követõen akkor is meg kell ajándékoznia az elõkészítõ rítusok és a tánc titkos jelentésére benneteket kioktató szent embereket.
Évek múltával, férjed oldalán egyre gyakrabban veszel részt szertartásokon, megismered a legkülönfélébb ceremóniák és rítusok menetét. Arcodat és testedet színes agyaggal kenik be, szádba veheted a szent vöröslõ pipa szárát, és te is szívhatsz az áldást hozó dohány füstjébõl. Megismered a szent édesgyökér ízét, a fehér zsálya, cédrus illatát, és megtanulod, hogyan kell elvégezni a szertartási mozdulatokat. Amikor pedig férjed oldalán a Naptáncban mint Szent Asszony veszel részt, tested az elsõ táncnap estéjén azon titokzatos erõk csatornájává válik, amelyek lehetõvé teszik, hogy a Földanya minden gyermeke, a füvek, fák, négylábú és szárnyas teremtmények, a kétlábú emberi lények újabb egy esztendeig a nagy, földi és égi hatalmak találkozásából születõ energiával. Amennyiben a szertartás sikeres, úgy a törzs férfiai és asszonyai tisztelettel fognak emlegetni, te pedig büszkén, emelt fõvel járhatsz a táborban.
Ha férjed híres, bátor harcos, akkor gyakran járt hadiösvényeken esküvõtök elõtt is, hiszen így gyûjtötte össze a kellõ számú lovat ahhoz, hogy feleségül vehessen. Ezután is el-elmegy, hogy a gyõztes harci csapattal ismét lármásan, énekelve, lövöldözve vágtassanak be egy hajnalon a táborba, maguk elõtt terelve az ellenséges törzstõl lopott lovakat, vadul lengetve a legyõzött ellenség skalpját. Ilyenkor a törzs többi asszonyával együtt énekled a gyõzelmi dalokat, de a te arcod feketével, a gyõzelem színével van kifestve, annak jeléül, hogy férjed egyike a sikeres harcosoknak. A férfiak hazatérését követõ négynapos skalptáncban azután büszkén hordozod férjed lándzsáját vagy ütõbotját, hogy mindenki lássa, bátor harcos felesége vagy.
Hollófekete hajadat az elmúlt telek hava mind fehérebbre és fehérebbre festi, csontjaidba beleeszi magát a fagyos téli éjszakák hidege. Helyed az ajtajával kelet felé nézõ tipi északi oldalán, a tûzifa közelében van, hisz neked kell megfelelõ világosságot és meleget varázsolnod a nap erejét õrzõ fahasábokból. Kezdetben segítesz menyednek fõzni, bõrt kikészíteni, hímezni, de egyre több idõt töltesz unokáid gondozásával, nevelésével. A hosszú, téli éjszakákon mesélsz nekik híres harcosokról, õsi és titokzatos lényekrõl, varázserõvel rendelkezõ emberekrõl, akik mind csodálatos dolgokat vittek véghez, tanították népedet, hogyan kell élnie.
A tûz körül kuporgó gyerekeknek mesélsz az Öreg Coyote Emberrõl, meg a Pókról is. Ezek ketten, mindig ravaszságon törik a fejüket, végül mégis pórul járnak.
Beszélsz nekik a szokásokról, amelyeket örök idõktõl megtart néped. Már apró gyerekként kell ezekrõl hallaniuk az esti tûz mellett, öregkorukban pedig õk lesznek azok, akik unokáiknak továbbmesélik, miért kell anyámnak szólítani a Földet, és miért Apámnak a Napot.
[/url]
|
oldal:
/1
