| 2022. mjus 6., pntek |
|
 |
0 |
|
|
"Súlyos hajad éjfekete,
fodros ruhád fehér:
az ifjúság szent reggele
olyan sokat ígér.
De az ember csak remete,
és élete mit ér?
Lesz még ruhád éjfekete,
és hajad hófehér."
"Aludni jó. Meghalni jobb, de persze
legjobb lett volna sohasem születni."
Heinrich Heine
|
silence, 7:17
|
|
|
|
| 2022. mrcius 14., htf |
|
|
1 |
|
|
Tegnap éjjel álmodtam.
Azt álmodtam, hogy a csabai vonatállomáson a peronon mentem szembe a hóviharral. A jeges szél szurkálta az arcom, fáztam, nagyon fogyott az erõm. A peron mellett állt egy hosszú vonatszerelvény, de minden erõmet össze kellett szedjem, hogy valahogy odaérjek. Lassan megláttam a vonatablakból derengõ meleg fényeket, az adott erõt, hogy végül mégis legyõzzem a vihart, s magamat. Az ajtó nagyon nehezen nyílott mert a lépcsõ be volt fújva vastagon hóval, de valahogy sikerült kinyitnom és az utolsó erõmmel felmásztam.
Benn meleg volt, halk zene szólt, a falra szerelt gyönyörû réz és üveg lámpák szórták bágyadt fényüket.
Végignéztem a vagonban. Két sorban kádak vannak felállítva, mellettük kis lehajtható asztalkák. A kádakban emberek -férfiak nõk vegyesen- fürödtek. Némelyik pezsgõzött, halkan beszélgetett a szomszédjával. Sokan csak csukott szemmel lebegtek a jó meleg vízben, gondolom valamirõl álmodtak.
A ruháik a falra szerelt fogasokról lógtak..
A a kádak között középen lévõ keskeny folyosón gyönyörû selyembe öltözött kínai hölgyek surrantak nesztelenül kezükben ezüst színû tálcákkal. Pezsgõt, gyümölcsöt, és más finomságokat szolgáltak fel arcukon keletiekre annyira jellemzõ mosollyal..
Beljebb óvakodtam, a cipõmrõl a megolvadt víz tócsákat hagyott. Odamentem az egyik szabad kádhoz, és vetkõzni kezdtem. A vizes ruháimat a falra szerelt réz fogasra pakoltam. Bár úgy tûnt senkit sem érdekel hogy mit csinálok, de alsónadrágomat nem vettem le. Óvatosan beleereszkedtem a meleg vízbe egészen az orromig. Mennyei volt. Az addig görcsösen elfáradt izmaim szépen sorban ellazultak, óriásit sóhajtottam..
Ebben a pillanatban a kádamon belülrõl felfestett addig észrevehetetlen körbefutó csík, vörösen villogni kezdett. A vagon tetején a fejem felett szintén villogva egy feliratok jelentek meg: Jackpot! Ön nyert! Fõnyeremény! Gratulálunk! Ezek a mondatok váltották egymást.
– Lebuktam -gondoltam hirtelen, de valamiért nem aggódtam nagyon.
Egy küldöttségféle közeledett felém. Elöl egy óriási nagydarab õsz hosszú hajú férfi, -de a finom vonásai alapján akár nõ is lehetett- mélykék szemekkel. Földig érõ hófehér selyemköpenyt viselt, a hátán két különös hosszanti dudorral. Az oldalán egy hosszú óriási kard himbálódzott méltóságteljesen. A kard markolata végén egy átlátszó fekete gömbben apró villámok cikáztak, és a meztelen pengén is olykor kék villámok futottak körül halk sistergéssel. Az a pallos élt. Mögötte lépdel két kínai színes selyempongyolás nõ. Az egyiknek a kezében egy tálcán pezsgõ volt, egyetlen pohárral. A másik egy hatalmas csillogó kartonpapírt egyensúlyozott a kádak között. A sort egy farmeros vörös hajú piros baseballsapkás alacsonyabb alak zárta, akinek a hátán egy szerelõtáska volt, a kezében meg egy jellegtelen szürke doboz.
Szépen felsorakoztak elõttem. A csillogó táblán a következõ feliratot olvastam: Gratulálok, ön nyert 50.000.000 USD-t.
Senki sem szólt semmit, az õsz sörényû, a szerelõre pillantott. A szerelõ odalépett a kádhoz, fölém hajolt és leellenõrzött valamit, majd bólintott az óriásnak.
Ekkor a hölgy halk pukkanással kinyitotta a pezsgõt, a kis asztalkára helyezte töltött egy fél pohárral. A másik nekitámasztotta a táblát a szemben lévõ kádnak, és szó nélkül a csapat méltóságteljesen visszaindult arra, amerrõl jött. Észrevettem hogy a kis hölgyek hátán is van két-két hosszanti dudor.
A szerelõ velem maradt.
Elõvett a szürke dobozból egy szerkezetet, ami leginkább egy jövõbeli hollófekete kávéfõzõhöz hasonlított különféle kapcsolókkal kijelzõkkel üveg betétekkel. Oldalra egy karon körülbelül kéttenyérnyi ezüstszínû lap állt ki de ez folyamatosan változtatta a színét. A szerelõ megpróbálta ez az egész hóbelevancot a kádam szélére erõsíteni, végül sikerült neki. Ekkor észrevette hogy figyelem.
Teljesen úgy nézett ki mint Ed Sheeran az énekes. Rakoncátlan vörös haj, szeplõk, és a szemüveg alatt gunyorosan csillogó szürke szemek.
- Én vagyok a Technikus-mutatkozott be határozottan.
-Robi tata vagyok-mondtam én, mert valamiért ez jutott eszembe.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. -válaszolta, de közben szerszámokat vett elõ, és nekilátott beállítani a masináját.
-Ki volt az az õsz hajú óriás azzal a nagy szikrázó pallossal? Rám sem nézett, de valahogy nem igazán bántam.. És miért volt olyan furcsán púpos a háta?
-Gábriel a neve.-válaszolta. A köpenye alatt a szárnyai dudorodtak. Muszáj felvennie a köpenyt, mert ezen a szûk folyosón haladva a szárnyaival mindent leverne amerre elhalad.-adta meg a Technikus az ésszerû magyarázatot.
-Arra hogy ilyenkor a pallosát is letegye, senki sem tudta rávenni. Még az Öreg sem.
-tette hozzá.
Elgondolkodtam, és talán utoljára megborzongtam.
-Akkor ez itt a Mennyország?-suttogtam megilletõdve.
Vállat vont.
-Akár hívhatod annak is.
Közben az ablak felé pillantott.
Kinn a hóvihar tombolt, a feketeségben tomboló viharos szél apró jégszilánkokkal bombázta az ablakot. Ádáz dühös sivitás kíséretében, ami tompán behallatszott.
-Meghaltam-gondoltam magamban és egy apró könnycsepp jelent meg a szemem sarkában.
Ekkor a vörös hajú szemüveges letette a csavarkulcsot és rám nézett.
-Ti emberek általában nagyon féltek a haláltól, de gondold csak el. Mi is a halál?
-Soha többé nem kell fázzál .
-Soha többé nem leszel éhes.
-Soha többé nem kell aggódni a holnap miatt.
-Soha többé nem kell megfelelned senkinek.
-Soha többé nem gyötör a vágy hogy neked is legyen családod, hogy tartozz valahová, hogy egy kicsit tiszteljenek és soha többé nem kell aggódnod hogy elárulnak, hátba szúrnak.
-Soha többé nem kell gyötrõdve koldulnod senki szeretetét.
-Soha többé nem kell aggódnod az egészséged miatt.
-Soha többé nem kell aggódnod senki miatt akit szeretsz, már nem kell senkit féltened. Nem kell választanod jó és rossz között.
-Soha többé nem kell hosszú órákat üldögélni hideg orvosi várókban, az eredményekre várva.
-Itt örökké világos lesz, meleg és nyugalom.
-És a zene....
A szája nem mozgott, a gondolataimban beszélt hozzám.
- De hogyan kerültem én ide?-gondolkodtam tovább. Kudarcot vallottam mint családfõ, kudarcot vallottam mint apa. Lehettem volna sokkal jobb gyermek, vagy sokkal jobb testvér. Nem hagytam semmi maradandó nyomot a világban, Egyetlen álmomat sem valósítottam meg Egy nagy csõd lett a végére az egész életem..
Ekkor megint vállat vont.
-Az öreg mégis látott benned valamit. Valahogyan biztosan beleilleszkedtél a terveibe. Ha nem így lenne nem tudtad volna soha kinyitni azt a hóval befújt ajtót. Most is kinn bolyonganál a jeges szélben, idõtlen idõkig és emlékek villannának föl benned, és szépen beleõrülnél abba, hogy mit kellett volna másképpen csinálnod az életedben
-Kinn az a pokol?
-Akár hívhatod annak is.
Közben befejezte az ügyködést a gépével..
Gondolj bármilyen zenére.-kérte hirtelen.
-Gondoltam..
Ekkor felharsant a trombita, a vonósok, az üstdob, de nem a füleimmel hallottam a zenét, hanem belül -nem tudok másképpen fogalmazni-, a lelkemmel. Kristálytisztán részletesen, minden egyes apró hang külön állt bennem össze egy nagy egésszé, Erre nem találok szavakat. Egyszerre volt varázslatosan megindító, kissé félelmetes, mégis felemelõ. Az érzelmek egész skálája rezdült meg bennem.
-Haydn. -mosolyodott el a Technikus.
-Azt hittem Bach lesz elsõre, de hát a szabad akarat.. Tudod..
Ekkor megint eszembe ötlött valami.
„Nyugodjék békében, és az örök világosság fényeskedjék neki”
Nagyot nyeltem és megkérdeztem:
-Ki vagy te?
Rám nézett, és elmosolyodott. Elmosolyodott..
Ekkor felcsendült bennem Lukács Laci jól ismert kellemesen rekedt hangja a Tankcsapdából..
„Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én voltam a rajt, én leszek a cél, ami a végén vár
Én vagyok az út, amin a lábad jár..”
A lelkemet melegség töltötte el, és én is mosolyogni kezdtem.
-Valamit még meg akarok kérdezni-gondoltam hangosan. Lehet?
Nem válaszolt, csak felvonta a szemöldökét.
-Miért utál a fiam?
Ekkor elgondolkodva sóhajtott egyet, és csak annyit felelt:
Azt csak az Isten tudja!
Ezután a vállára vette a táskáját, a hóna alá kapta a nyereményes táblámat, és elsétált.
Egy kicsit sírtam még.
Azután lassan kezdtem feloldódni a kellemesen meleg vízben lebegtem, és már nem éreztem a testem, csak a zene maradt a lelkemben. Minden valaha volt zene.
|
silence, 9:17
|
|
|
Hát nem annyira fordult minden jobbra... Daganat növögél a tüdõmben.. Gondolom a sok hirtelen átélt trauma miatt.. is... meghát hajlamom volt rá mindkét szülõi ágról.. Túl vagyok öt kemón, huszonöt sugáron.. Megpróbálom nyugodtan komolyan méltóságteljesen viselni, de a bõrparókám, és a szemeim alatt képzõdött karikák miatt mintha rám lenne írva a nyomorom.. Nincs titok..
Rátaláltam, itt van velem Erzsike. Vigasztal, segít, hoz-visz a kezelésekre, gyógyteákat fõz, aggódik, erõt ad.. A fiam nem szól hozzám.. a lány hetente azért érdeklõdik.. Ez van.. Maradt a zene, a lízingelt unoka, az új család.. Szeretnek úgy érzem.. de mégis... Tavasz van.. Ilyen még nem volt hogy nincs kedvem metszeni, nincsenek terveim, nincs nagyon erõm sem.. Viszont sok Cseh Tamást hallgatok, és beleszerettem Bach trombitamuzsikájába. Hiába! Ami nem barokk, az nyúlfarok.. Nem bánok én már semmit, csak "Ha fáj a szívem valamiért, hát ne nagyon fájjon. Ne nagyon fájjon."
|
silence, 9:12
|
|
|
|
| 2021. augusztus 21., szombat |
|
|
0 |
|
|
Sikerült.
Csak egy villanás volt, szinte fájdalommentes.
Alaposan kiszámoltam elõre mindent, hiszen nem akartam fél óráig fuldoklani..
A kötél vastagságát, a zuhanás pontos hosszát a testsúlyom függvényében. A kötelet beáztattam, kissé be is zsíroztam. A csomót meg precízen pontosan úgy kötöttem meg ahogy azon a rajzon láttam.
Nehéz volt lelépni a semmibe, de azt is megtettem.
Egy villanás, és kicsusszantam a testembõl.
Most itt ülök a földön, bámulok fölfelé. Nézem saját magamat. Ahogy a testem lassan himbálózik a vén diófa ágán, ahogy az ingemet lágyan mozgatja a szél. Az ég kék, a fa színesedõ lombja fölött hófehér felhõk úsznak csendesen. A nyakcsigolyám eltörve, de az arcom kifejezéstelen. Szemeim üvegesen a semmibe merednek.
Hirtelen elkap egy szörnyû érzés.
Istenem mit tettem!?
Elpazaroltam a leggyönyörûbb ajándékot, amit az Univerzum adhatott! Hogy tehettem ezt? Mekkora hálátlanság, mekkora bûnt követtem el?!
Ordítanék, de nem tudok.
És az õszi szél kezd elbontani. Elõször a kezeim lábaim válnak könnyû színes füstté, majd lassan végleg feloldódom a kora õszi szélben.
|
silence, 19:02
|
|
|
|
| 2021. jlius 31., szombat |
|
|
0 |
|
|
Elváltam, meghalt anyukám, széthullott minden.. valahogy azért még húzom.. "Az életben nincs már több móka.."
|
silence, 10:57
|
|
|
|
| 2019. janur 19., szombat |
|
|
1 |
|
|
József Attila - AZ A SZÉP, RÉGI ASSZONY
Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezõk mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném õt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint õ maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az õszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integetõ fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.
|
silence, 11:55
|
|
|
|
| 2019. janur 12., szombat |
|
|
0 |
|
|
Akkoriban azért választottam ezt a nevet a naplómnak, mert a Sonata Arctica nevû finn metal bandának volt egy lemeze ilyen címen, és nagyon tetszett. Silence nevû albumuk is volt.. Már régen hallgattam õket..És lassan lassan tényleg bealkonyul.. :-) Úszom heti háromszor rendületlenül, de a kilókat visszaszedtem. Az idén nyolcvan méter kerítést szeretnék építeni a tanya köré, a faluba vezetõ út felõl. Lassan már csak két sor szilvánk maradt a tizenkilencbõl, mondjuk még az is kis híján háromszáz fa. Tesómnak kettõ lány unokája született, egy kicsit irigylem, de csak majd lesznek nekem is..A zongorán rendesen játszani még mindig nem tudok. New Orleansba vágyódok, de mélyen belül érzem, hogy oda esténként csak az internet segítségével juthatok már el. Szóval egyre csöndesebb.. :-) De azért még törekszem. Magamnak firkálok ide most igazából nem is tudom miért.. :-)Le kellene feküdni már..
|
silence, 22:41
|
|
|
|
| 2018. szeptember 20., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Szétnéztem itt... :-)
|
silence, 15:57
|
|
|
|
| 2018. augusztus 26., vasrnap |
|
|
2 |
|
|
Kész a szilvaszezon kemény volt, holnaptól újra uszi.. :-)
|
silence, 19:36
|
|
|
|
| 2018. augusztus 9., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Kukkk! tiszta por itt minden... :-)
|
silence, 7:29
|
|
|
|
| 2018. jnius 1., pntek |
|
|
2 |
|
|
Hopp... már meg nyár van nyár! :-)
|
silence, 17:36
|
|
|
|
| 2018. mrcius 23., pntek |
|
|
1 |
|
|
Túléltem az elsõ kritikus évet az infarktus óta. Ez volt az egyik cél. Fagyapó még mindig itt ólálkodik a tanya körül. Szofi kutyus már nem hisz nekem, hogy már nem sokat kell kibírni a hidegben. Kapott a házikóba egy nagy csomó szalmát, de mindig kitakarítja. Gondolom mert Húsvét közeleg..
|
silence, 5:01
|
|
|
|
| 2018. mrcius 5., htf |
|
|
0 |
|
|
Mínusz 13 fok lengedez a tanya körül. Fagyapó elmehetne már vissza az északi sarkra.. :-)
|
silence, 5:12
|
|
|
|
| 2018. februr 22., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Kakukk. :-) Nem akar tavasz lenni.
|
silence, 21:29
|
|
|
|
| 2018. janur 31., szerda |
|
|
0 |
|
|
Három hetet lébecoltunk Californiában,(San Francisco) Arizónában (Grand Canon) és megvolt Las Vegas is (Nevada). Nem volt már mire várni. :-) Életem legnagyobb élménye volt.. :-) Van cipõsszekrény, és lassan a kritikus egy évnek is vége.. Úszol, biciklizek, evezek, mozgok, de csak kezdek "visszaerõsödni" Zongorázás, még nem indult be..
|
silence, 6:39
|
|
|
|
| 2017. jnius 4., vasrnap |
|
|
1 |
|
|
Minden a terv szerint megy, bár a fogyás lelassult nagyon.. 13 kilót így is eldobtam...Most arra koncentrálok, hogy bírjam a szilvaszezont zongorázni majd õsztõl fogok.. Sok minden megváltozott, de kezdem felfogni a lényeget.. A kritikus három hónapnak lassan vége.. Utána a kritikus egy év, utána tuggya a béka.. Majd lesz valahogy..:-) Nagyon jó a klíma.. És gyönyörûek lettek a megnagyobbított gyerekszobák is, de cipõs szekrény még mindig nincs.. Lassan szépen..
|
silence, 23:18
|
|
|
|
| 2017. mjus 15., htf |
|
|
1 |
|
|
Lassan megvagyunk a felújítással.. Kellene egy zongoratanár(nõ)..
|
silence, 23:23
|
|
|
|
| 2017. mjus 2., kedd |
|
|
3 |
|
|
Megszabadultam a rehabról..Lakásfelújítás van. Ha nem kaptam volna infarktust (holnap hat hete) akkor most kapnék.. Legalább már túl vagyok rajta. Mindent elsietek na.. Holnap klíma, meg a redõnyösök.. A pagodában héderezek egész nap.. Ma még tévé, de holnap kiûznek a hálóból is.. Még egy hét kb.. gondolom.. Köszönöm a biztatásokat.. :-)
|
silence, 20:14
|
|
|
|
| 2017. prilis 12., szerda |
|
|
1 |
|
|
Ma három hete volt az infarktusom. Megünnepeltem a rehabon egy kávéval.. :-)
|
silence, 21:17
|
|
|
|
| 2017. februr 13., htf |
|
|
0 |
|
|
"Aludni jó. Meghalni jobb, de persze legjobb lett volna sohasem születni..."
Heinrich Heine
|
silence, 21:31
|
|
|
|
| 2017. janur 17., kedd |
|
|
0 |
|
|
Boldog Új Esztendõt! :-)
|
silence, 7:57
|
|
|
|
| 2016. december 22., cstrtk |
|
|
3 |
|
|
Készülõdünk elutazni. Csak mi négyen. Mostanában az az Ünnep, ha együtt vagyunk. Csak ez számít igazán.. :-)
|
silence, 5:49
|
|
|
|
| 2016. december 13., kedd |
|
|
1 |
|
|
Ma van Luca nap. Édesapám 76 éves lenne.. Lehetne.. Nyugodjék békében.
|
silence, 21:03
|
|
|
Az én igaz történetem....
Botcsinálta Mikulás
I.
1983 decemberének eleje volt éppen egy szép havas szombati nap. Késésben voltam, így hát a buszról leszállva átvágtam a sportpályán, drótkerítésen lévõ lukig, hogy lecsípjek a távolságból. Nagyon fontos dologban jártam ugyanis. A fákon károgó varjak honnan is tudhatták volna, hogy lenn a hóban ügetõ magas, kissé esetlen fiatalember maga a Mikulás.
II..
Akkoriban az érettségi után már negyedik hónapja dolgoztam a Forcon-ban (Forgácsoló és szerszámipari gépgyár) mint félkész áruraktáros. A feladat nem volt éppen megerõltetõ. Minden héten kétszer megállt egy teherautó, és én a rajta lévõ esztergakéseket megszámoltam, és bevételeztem. Volt hogy eltartott egy óra hosszat is. És minden áldott reggel, eljött hozzám egy mûvezetõ, és adott egy papírt, amin az szerepelt, hogy aznap mibõl mennyit akarnak feldolgozni. Én meg kiadtam nekik. Az is volt vagy félóra.
Egyszóval pont egy hetven éves félkarú rokkantnak való munka volt. Nem éppen így képzeltem a nagybetûs életet, de hát valahol el kellett kezdeni.
Anyám azt mondta, ne lógjak mostmár otthon a nyakán.
Én meg mindig szófogadó gyerek voltam.
Történt egy székben szunyókálós délután, hogy delegáció érkezett vascsõbõl, és dróthálóból hegesztett kis birodalmamba.
A magas rangú küldöttség a helyi KISZ alapszervezet vezetõsége volt.
Ünnepélyesek voltak, és szigorúan komolyak.
Vezetõjük egy láthatólag sokat megélt veterán, a Szabó Jóska esztergályos, akinek az arcán pókhálóként futottak körbe a ráncok az osztályharc kegyetlen éveinek emlékeként.
Hárman voltak. Bemutatkoztak, és utána rögtön a lényegre tértek.
-Van egy kis pálinkád? -kérdezte a veterán titkár.- Mert Misi bácsinak, az elõdödnek, annak mindig volt.
Nem nincs. -feleltem, és láttam a szemükben a csalódottságot, amitõl egy kicsit elszégyelltem magam.
-Nos azért kerestük meg önt elvtárs, hogy megkérdezzük KISZ tag-e maga?
Miközben szúrósan a szemembe nézett, én arra gondoltam:
Nem talán mégsem az osztályharc. Csak simán részeges az öreg.
Nem vagyok KISZ tag. –feleltem tömören, és vártam.
Az járt a fejemben, hogy bizonyára tudomást szereztek a középiskola harmadik osztályában elkövetett ominózus házibuliról, aminek a folyományaként, a fél osztályt bevitték a rendõrségre csendháborítás vagy garázdaság vagy mi miatt. Nagyon rezgett a léc, de megúsztam egy tantestületivel és kipenderítettek a KISZ-bõl. Akkoriban nem nagyon érdekelt ez a dolog, de most már látom, hogy a nagybetûs élet kezdetének a hajnalán már megpecsételõdött a sorsom. Itt fogok megrohadni a raktárban éltem végéig. Vagy még az is lehet, hogy azért jöttek, hogy érettségi ide vagy oda, átminõsítsenek udvarosnak. Utána söprögethetek naphosszat.
Úristen! Jajdult fel bennem egy kétségbeesett hang. Bár lenne egy fél liter vegyes pálinkám. Meg lennék mentve. Valahogy csak megoldanánk.
-Tervezi-e ön hogy belép a KISZ-be? –hangzott el a következõ kérdés, és a megkönnyebbülés hulláma futott végig elkínzott lelkemen. Alig hittem a füleimnek.
Ezek szerint nem tudnak a botlásomról. Talán nem is vagyok nyilvántartásban. Talán még lehet belõlem targoncás is.
A másik két elvtárs szemmel láthatólag minden érdeklõdését elveszítette, mikor kiderült hogy nincs pálinkám. A celluxal felragasztott a Das magazinból kivágott meztelen csajos megsárgult képeket nézegették a falon.
Nem látom akadályát. -válaszoltam diplomatikusan, pedig dehogynem láttam. Viszont az ember gyermeke, jövõje biztosításának érdekében komoly lelkiismeret furdalásokon is át tud lépni.
-Ebben az estben fel van véve. -mondta az öreg nagy komolyan. A papírmunkákat, elintézem. Majd holnap hozom az aláírnivalót.
Semmi Kilián próba vagy ilyesmi. Ez könnyen ment. -morfondíroztam magamban.
-Na tudod mit, én vagyok az idõsebb, tegezõdjünk. –mosolyodott el nyájasan, miközben a ráncok elmélyültek, a sokat látott arcon.
Már elfelejtette, hogy amikor pálinkát kért rögtön letegezett.
Erre én:
-Megtisztelsz Józsi bátyám.
-Robi elvtárs! Van még itt egy apróság. Szombaton délelõtt tíz órai kezdettel Télapó ünnepséget szervezünk a munkások gyermekei és családtagjai számára. Jönnek a Jókai színház mûvészei, elõadnak valami gyermekdarabot, és utána te leszel a Télapó.
Ki nem mondta volna hogy Mikulás, és egy incifinci egérutat sem hagyott nekem.
Én leszek a Télapó és kész.
Behunytam a szemeim, és megjelent elõttem egy gyönyörû vadonatúj kanárisárga targonca, vérpiros Balcancar felirattal.
-Rendben van.- motyogtam halkan.
Elindultak, de az öreg még visszaszólt az ajtóból.
-Misi bátyádnak mindig jóféle kisüsti barackpálinkája volt!
-De a cseresznyét is szeressük. -ezt a delegáció mindaddig néma másik tagja tette hozzá, miközben felemelte a mutatóujját.
-Megiszunk mi bármit- vetett véget, egy egészen õszintének tûnõ megjegyzéssel a látogatásnak a harmadik elvtárs.
Csak bólogatni tudtam.
Hát így lettem, ha nem is önhibámon kívül, de jobb meggyõzõdésem ellenére Mikulás!
III.
Mikor beértem, az üzemi konyhában érezhetõ volt a feszültség, és az azt követõ megkönnyebbülés. Azt hitték ugyanis, hogy már nem jövök. Pedig csak a 14-es busz járt ritkábban hétvégén.
Az ebédlõbõl kihallatszott az elõadás. Ló Szerafin, Döm-dö-döm, pomogácsok, szavakból hamar rájöttem, hogy az egyik kedvenc mesémbõl, Lázár Ervin Négyszögletû kerek erdõjébõl adnak elõ részletet.
Mindig is szerettem ezt a mesét, de azok után, amin késõbb átmentem örökké a szívembe zártam.
Körbefogott az alapszervezet, és rám adták a jelmezt. A piros köpenyen, a fehér prém igényesen kartonpapírból volt jelzés szinten kialakítva, és maga köpeny kb négyszer rám fért volna. A sapka sem volt fájóan autentikus, viszont két számmal kisebb, így hát komoly erõfeszítésbe került, míg mint valami repedezõ, recsegõ harisnyát, ráhúzták a fejemre.
A vattaszakállat tartó modellezõ gumi meg volt nyúlva, ezért a szakállam minduntalan lecsúszott az állam alá, de azután egy görcsöt kötött rá az egyik ügyes kezû öltöztetõm, így a probléma meg lett oldva.
Mondjuk a gumi ezután erõsen nyomta a fülem tövét, de mit nekem kis kényelmetlenség.
A farmer, és a fehér, kicsit latyakos puma cipõ már nem is volt feltûnõ.
Józsi bá elégedetten nézett végig rajtam, talán a piros szín tetszett neki, mert visszagondolva én voltam a világ legágrólszakadtabb girhes Mikulása.
-A terv a következõ! -jelentette ki és mindenki elhallgatott. -Amikor vége az elõadásnak, a mûvész elvtársak kijönnek, csak Miska Miska mûvész elvtárs marad benn. Dobolni fognak, és hangosan hívják majd a Télapót. Akkor kell Robi elvtársnak bemenni.
Világos elvtársak?
-Mikkamakka. -gondoltam, de nem javítottam ki.
ÖÖÖ.. és mit kell ott nekem csinálni? –tettem fel a kérdést, azt, ami a szívemet nyomta. Kezdtem ugyanis kissé kényelmetlenül érezni magam.
Szemmel láthatólag mindenki meghökkent.
-Amit minden Télapó. Megkérdezni hogy jók voltatok-e? Tudtok-e valami verset, kiosztani a csomagot, és a virgácsokat. Mi mást?
-Nem iszol egy felest? –kérdezte az öreg. Szerintem, már akkor észrevette, hogy elsápadtam kicsit.
-Á nem. –feleltem meggondolatlanul. Hogy nézne ki egy pálinkaszagú topis télapó? Mit gondolnának a gyerekek?- kérdeztem naivan. Mert akkor még nem volt annyi élettapasztalatom, hogy sok gyerekben az alkoholszagról az „Apu szeret csak most nem bírja kimondani, hátha ma nem veri meg anyut” érzés ötlik fel.
-Te tudod, -vont vállat a titkár, és egy hajtásra ledöntötte a nekem szánt bátorító adagot. Nem láttam, hogy közben nyelt volna.
Ekkor kinyílt a konyhaajtó, és a színészek kezdtek bejönni az ebédlõbõl. Ló Szerafint rögtön megismertem. Ugyanis Lónak volt maszkírozva. Meglepetten végigmért majd egy sóhajtást elnyomva alig észrevehetõen megcsóválta a fejét. Legalább nem nyerített fel hangosan. Mielõtt még bármit is mondhattam volna felhangzott az ebédlõbõl a dobogás. A bennlévõk, Mikkamakka vezetésével, a két mutatóujjukkal verték az asztallapot, közben kórusban kiabáltak, hogy: -Gyere Télapó, nagyon várunk!!!-
Valaki a kezembe nyomta a puttonyomat, egy nagy vesszõbõl font, egy szép színes kartonpapírral kidíszített szennyes kosarat, aminek meglepõen nagy súlya volt, és már tuszkoltak is az ajtón befelé.
Amikor beléptem megdermedtem. Valami ilyesmit érezhetett a bibliai Lót is mikor sóbálvánnyá vált.
Az elsõ gondolatom az volt, hogy mi lett ezzel az ebédlõvel? Minden, berendezés, meg az ételkiosztó ablakok is stimmelnek, a fogas is a bejáratnál, csak minden megnyúlt volna, mint valami szürrealista filmben.
Az óriási helyiségben körülbelül egymillió ember volt, -gyerekek, nõk férfiak vegyesen- és mind engem bámult.
-Itt valami tévedés lesz-gondoltam, és a hirtelen beállt néma csönd, jéggé dermesztette a vért az ereimben.
Képtelen voltam megmoccanni, de még levegõt venni is alig. A lábaimból minden erõ kifutott, és lassan de visszavonhatatlanul szédülni kezdtem.
Mondják, hogy ha az ember életveszélybe kerül hirtelen lepereg elõtte a saját élete. Egyesek szerint a psziché azért vetíti le ezt a „filmet”, mert életmentõ információhoz szeretne jutni. Minden érdekli, amit addig tapasztalt, látott, mert olyan információt keres, amit ebben a helyzetben mintegy mentõövként tudna kamatoztatni. Bármi apró jel, morzsa, ami segítene abban, hogy megússza ezt a puszta létét közvetlenül fenyegetõ szituációt.
Az én pszichém más utat választott. A jövõbe repített.
Mintegy külsõ szemlélõként láttam, ahogy egy hórihorgas sovány Mikulás sáros fehér cipõjében próbál egyet lépni. Egy pillanatra úgy tûnt sikerül megtartania az egyensúlyát..
De mégsem.
Lassított felvételként végigvágódik a padlón, a puttonyából a piros csomagok szerteszét repülnek, -s bár a sapka nem esik le a fejérõl- többé nem mozdul.
Döbbent gyermekarcok kavarognak, kitágult pupillák, sírásra görbülõ szájak. Van, aki kétségbeesetten takarja el a karjával a szemét. Még mindig lassítva férfiak rohannak oda, megfordítják a szerencsétlent. Az egyikük a nyaki verõerére helyezi a mutatóujját, majd mesterséges lélegeztetéssel próbálkozik.
–Menjenek hátrébb emberek nincs itt semmi látnivaló -kiabálja egy higgadt határozott hang.
Kétségbeesett próbálkozás után emberünk fáradtan feláll, lehajtja, és némán megcsóválja a fejét. Józsi a KISZ titkár mérgesen rámutat a halottra, és kijelenti: -Ki vagy rúgva!- és leküldi a kezében tartott feles pálinkát, amit eredetileg gyógyszernek szánt.
A kép lassan szertefoszlik s én egy kórházi folyosón találom magam, ahol a székeken, két kissé kopottasan öltözött megtört tekintetû nõ beszélget halkan. Mellettük két szemmel láthatólag értelmi sérült gyermek üldögél néma csendben mozdulatlanul.
-Az én Zolikám nem pisilt be az éjjel. Hatodik éve ez volt az elsõ éjszaka, amit végigaludt. -mondja egyikõjük Remény csillant az életünkben.
-Az én Ferikém azóta sem szólt egyetlen szót sem. De nem adjuk intézetbe. -válaszol a másik.
–Hallottad? A Vozárék Ottókája megtanult olvasni. Milyen jó nekik mondja kissé irigyen. Szerencséjük volt. Õk egészen hátul ültek és az apja el tudta takarni a gyerek szemét a kabátjával, és még idõben kimenekültek az ebédlõbõl.
Tizenhárom éves, és már olvas.. -súgja maga elé elgondolkodva.
Nézem az ajtót, hová várnak. Nagy fehér ajtó rajta réztábla, a következõ felirattal:
Speciális pszichoterápiás részleg azon gyermekeknek, akik látták meghalni a Mikulást.
Elborzadtam. Jézus a biciklin! Ezt mind én okozom majd, ha nem szedem össze rögtön magam.
Mindez egy szemvillanás alatt játszódott le bennem.
Ekkor újra ott álltam az ebédlõajtóban megbénulva a néma csöndben. Megpróbáltam én összeszedni magam isten a tanúm rá.
Az volt a tervem, hogy elmélyítem a hangom, és azt mondom majd:
Szervusztok gyerekek!
Ehelyett azonban valami furcsa vékony hang tört elõ a torkomból.
-Nyikk.. -
Ekkor elcsodálkoztam, azon, hogy mi volt ez? A gyanú lassan bizonyossággá vált, bár elõször erõsen kételkedtem. Ezt a hangot bizony én adtam ki.
Nyikk…- A másodikban még annyi erõ sem volt.
Abban a pillanatban megpillantottam a megmentõm
Õ volt az Mikkamakka..
Színházi ember lévén bizonyára már volt rutinja, láthatott már hasonló esetet, és hála a jó istennek mûködött az agya, mint a villám.
Szervusz télapó –rikkantotta vidáman és elém sietett.
Azon aggódtam elég gyorsan jön-e ahhoz, hogy elkapjon, még mielõtt elvágódnék. Mikor közelebb ért, intettem neki a szemeimmel, a székek felé. Ugyanis a szemeim még mozogtak egyelõre.
Már másodjára megértette. Éles eszû Mikkamakkát alkotott Lázár Ervin.
Ideért.
-Gyere télapó, ülj le.- mondta, és karon ragadott. Bár nálam majdnem egy fejjel volt alacsonyabb, de erõs, mint a vas.
Egyszerre csak egy lépés-próbáltam koncentrálni -mindig csak egy. És lassan, nagyon lassan, a csodálkozó tekintetek kereszttüzében. Elindultunk a szék felé.
Körülbelül úgy festettünk, mint amikor a nyolcvan éves Józsi bácsit a harmadik agyvérzés után járni tanítják Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy nem egy fehérköpenyes bögyös a tanárnõ, hanem egy mokány erõs fiatalember csíkos pólóban, vastag hózentrágerrel, és macskaszerûre kifestett arccal. És ugye nem a nyolcvan éves Józsi bácsit, hanem a világ legelcseszettebb hórihorgas, sáros cipõs Mikulását.
-Látom, jól elfáradtál. Biztosan már jó ideje úton vagy. -mondta miközben minden erejével azon igyekezett, hogy megtartson.
Nem mertem visszafuvolázni neki semmit. Csak beszélj, ha ahhoz van kedved, beszélj, de tarts erõsen. -gondoltam magamban.
Mikor végre odaértünk a székhez, egyszerûen elengedtem magam, és lerogytam, a puttonyomat továbbra is görcsösen szorongatva. Jó kis szék volt. Kibírta.
Még mindig nem szóltam egy árva szót sem, viszont majdnem úgy vettem a levegõt, mintha havat lapátoltam volna.
Mikkamakka homlokán verejték csöppet fedeztem fel. Kicsavarta a kezembõl a csomagokkal teli kosarat, és lerakta mellém a földre.
Hirtelen a szívem csordultig telt hálával.
Azóta is ha valahol meghallom a nevét, vagy játsszák Lázár Ervinnek azt a csodálatos meséjét, vagy csak a bibliában olvasom hogy Jézus dörgõ hangon azt mondja: „Lázár kelj fel” nem tudom megállni, hogy a hála egy könnycseppje ki ne csorduljon a szemem sarkában.
Ekkor új kétség vert tanyát a szívemben.
Mi van, ha itt hagy?!
Ha elbúcsúzik, és egyszerûen kisétál azon az ajtón, ami tõlem lehetne akár a naprendszer másik sarkában is fényévekre innen, úgysem lennék képes eljutni oda, de õ csak egyszerûen hat öles lépéssel ott terem, és elmegy!?
Mi lesz akkor!?
A fantáziám most sem hagyott cserben. Kissé kárörvendve, viszont késlekedés nélkül megmutatta mi történik majd, ha újdonsült barátom mégis úgy dönt hogy neki elege van ebbõl az egészbõl.
Láttam magamat, ahogy ülök a széken mozdulatlanul, és kis idõ múlva lassan a bátrabbak közelebb merészkednek. Az egyik kövér öltönyös hirtelen úgy tesz mintha a mutatóujjával ki akarná szúrni a szemem, de én meg sem rezzenek. Az egész terem megtelik csodálkozó morajjal. Sokan tanácstalanul tárják szét a kezeiket.
Késõbb két nagydarab szakállas fehér köpenyes mentõápoló tanakodik elõttem, majd elhatározásra jutnak.
Háromra kétoldalt megemelnek a székkel együtt, és azzal a lendülettel elindulnak, és már visznek is a mentõbe. Még látom, ahogy Józsi, a fáradt arcú KISZ titkár legyint:
Ki van rúgva!
Az ajtó döngve becsukódik. Indulhatunk. Az útcél a gyulai pszichiátria…
Ekkor meghallottam Mikkamakka vidám hangját:
-Na gyerek? Aki olyan ügyes és bátor, hogy kijön ide, és elénekel a Télapónak egy dalt, vagy elmond egy verset, az kap ajándékot! Igaz Télapó? –közben megbökött egy kicsit. Gondolom, fel szerette volna mérni, hogy milyen állapotban vagyok
Igen. -bólintottam tétován. Nem egy anyakönyvvezetõ elõtti kemény elszánt „igen”- re kell gondolni, inkább ez afféle sóhaj volt, de határozottan lehetett érteni. Ha valaki nagyon közel állt és figyelt kitalálhatta. Tehát végül mégiscsak debütáltam Mikulásként.
Egy hihetetlenül nagy fülû gyerek lépett elénk. A haja szépen belõve félreválasztékra, és drótkeretes szemüveget viselt.
Ha ennek a szemüvegnek az egyik lencséje le lett volna ragasztva, és ráadásul csokornyakkendõt hordott volna, meg lette volna gyõzõdve, hogy ez az egész egy rémálom. De nem.
Amíg én azon méláztam, hogy ezekkel a nagy átlátszó tapsifülekkel mennyi idõ alatt tudná körbe repülni, ezt az eredeti méretéhez oly hirtelen hûtlenné vált az ebédlõt, õ neki fogott és vékony hangon kántálni kezdte:
A cinege cipõje. Móra Ferenc verse.
Vége van a nyárnak, hûvös szelek járnak….
El voltam bûvölve.
Itt van ez a másodikos forma. Õt nem érdekli hogy az ebédlõ megnõtt. Nem csodálkozik azon, hogy hogyan fér be ide körülbelül egymillió ember. Nem foglakozik azzal sem, hogy a Mikulás halálsápadt, girnyó, tulajdonképpen néma, és gyakorlatilag nem tud járni. .
Õ egyszerûen tudja mi a dolga, és megállíthatatlanul halad a cél felé. A szemei elõtt csak a puttonyomban lévõ Mikuláscsomag lebeg. Céltudatos egy egér annyi szent.
Példát kellene vennem róla. Kezdtem magamra mérges lenni.
Amikor a vers végére ért úgy hajolt meg, mintha õ lett volna Frank Sinatra és éppen a New York New York címû számot nyomta le, amiben egyetlen hangot sem hibázott.
-Ügyes vagy! –mondtuk szinte egyszerre Mikkamakkával, és én átnyújtottam a kisklambónak egy csomagot.
Valaki hangosan tapsolt, és amikor felnéztem megláttam egy férfit, akinek szintén megdöbbentõen nagy fülei voltak. A szemüveg is stimmelt, tehát õ volt egerünk papája. Pontosan úgy festett, mint a kicsi, csak hat számmal nagyobb kiadásban, és nagy lebegõ vitorlák dacára, amiket a fején hordott, boldognak tûnt. A genetika csodája-gondoltam, de mivel õ sem viselt csokornyakkendõt újból meg tudtam gyõzni magam, hogy nem álmodom.
-Na ki lesz a következõ? Csak bátran-bátran, Csak tessék-tessék -vidámkodott Mikkamakka, mint valami vásári kikiáltó.
Ekkor döbbentem rá, hogy õ élvezi ezt a szitut.
Pusmogás hallatszott, sok szülõ bátorítgatta gyermekét, de nem akadt újabb jelentkezõ.
Belém viszont kezdett visszatérni az élet. Teher alatt nõ a pálma –gondoltam büszkén. Én egy nagyon különleges ember vagyok. Ha váratlan vészhelyzetbe kerülök, képes vagyok önmagam felülmúlni. Már majdnem elhitettem magammal, hogyha jó korban születtem volna én lehettem volna a Toldi Miklós.
Hiszen az elõbb én is mondtam hogy: „Ügyes vagy!” Biztosan le tudom tenni a targoncás vizsgát is. Ehhez kétség sem férhet.
Váratlanul újra a nagy fülû kis barátunk lépett elénk. Úgy látszik belelendült. Két csomag mégiscsak több mint egy. Na nem baj.. hagy szóljon.
Most rögtön meghajlással kezdte, és minden átmenet nélkül cérnahangon, de átkozottul hamisan, a dallamot hangerõvel pótolva, belekezdett a „Télapó itt van” kezdetû horror nótába.
Láttam, ahogy Mikkamakka picit megszédül, de volt annyira úriember hogy nem fogta be a fülét. Én is alig bírta megállni.
Felejtsünk el mindent, amit eddig Frank Sinátráról mondtam. Talán csak a meghajlás.
Ahhoz, hogy valaki ennyire hamisan énekeljem, kell bizonyos tehetség. Mint ahogy ahhoz is kell szerencse, hogy valaki a totón egyetlen meccset se találjon el. A kis patkánynak sikerült.. Minden hang hamis és fülsértõ volt. ”Zsák, zsák teli zsák piros alma aranyág..”
Félreértés ne essék, én imádom a gyerekeket, de ez felért egy merénylettel, ami jelen állapotomban tényleg nem hiányzott. Ha véletlenül itt lett volna Stewie Wonder biztosan belehalt volna ebbe produkcióba.
Amikor vége lett, egy pillanatnyi döbbent csendet, a megkönnyebbülés sóhaja váltotta fel. A teremben mindenki egyszerre sóhajtott.
Csak egyvalaki kezdett hangosan tapsolni, és közben azt kiabálta: Bravó- bravó..
Igen õ volt az.. a hat számmal nagyobb klón.
-Tudok még egy dalt, jelentette ki a kis merénylõ.
-ÚÚÚ.. -hördült föl halkan a tömeg.
Villámgyorsan számolni kezdtem. Van körülbelül negyven csomagom. Ha csak két percekkel is számolom, az kb másfél óra mire a kicsi mindent kiénekel a puttonyomból. Azt nem bírom ki élve. Erõs a gyanúm hogy itt több halott is lesz nem csak én. Mikkamakka soha többé nem akar majd fellépni, de még lincselés is elképzelhetõ.
Valamit tennem kell.
Újonnan nyert önbizalmammal, intettem a társamnak hajoljon közelebb, és a fülébe súgtam:
-Osszuk ki az ajándékokat.
Az egyetértés szikrája villant a szemében. Viszont a kérdés is ott volt. –Képes vagy rá?
Válasz helyett fölálltam.
Bár ne tettem volna. Amíg ültem, a tömegbõl csak a hozzám legközelebb esõ két asztalnál ülõket láttam, és az ebédlõ is visszanyerte körülbelül a normális méreteit. Most hogy fölálltam, magasságomnál fogva, újra beláttam az egész terepet. A falak rögtön nyúlni kezdtek, és mindenki újra engem bámult.
-Káposztafejek. Csak káposztafejek, semmi más -ismételgettem magamban, mint egy kis mantrát, mert valahol olvastam, hogy ez segíthet.
Viszont válaszul egy hisztérikus hang a fejemben azt kiabálta:
-A káposztáknak nincsen szemük!! Ezek meg néznek!! Csak bámulnak!!
Muszáj volt elindulni, hiszen akkor még csak éppen elmúltam tizennyolc, alig éltem még. Nem akartam meghalni.
Még arra gondoltam talán mégiscsak meg kellet volna inni azt a felest.
Azután már csak hézagosan, tompán emlékszem mindenre.
Ahogy Mikkamakka támogat körbe-körbe. Osztogatjuk a csomagokat. Van, aki nevet. Van, aki szégyellõs. Egy gyerekkéz nyúl hogy letépje a szakállam. A sikító frász jön rám. Akad, aki elbûvölve mered rám. Ki nem kapott még? Jó voltál? Jövõre is jó legyél. Egy karon ülõ ötéves forma kisfiú bámul, bámul, és közben lassan sírásra görbül a szája. Váratlanul teli tüdõbõl felordít, és az apukája vállába fúrja a fejét zokogva.
Legszívesebben én is felordítanék, és Mikkamakka vállai közé fúrnám a fejem, mert nincs itt az apukám. De nem tehetem..
És akkor egyszerre csak nincs több csomag.
Az a halvány remény hogy megúszhatom, hirtelen megoldotta a nyelvem.
-Mennem kell gyerekek, mert már nagyon elfáradtak rénszarvasaim. Meg éhesek is. A télanyó is nagyon vár. El sem tudja képzelni, hogy hol vagyok már. Meg még nagyon sok helyre kell mennem.. Nem is végzek egy évig sem. Tudjátok mennyi gyerek van a világon? Talán van az vagy kétmilliárd! Több mint a csillagok az égen. Jók legyetek, jeget, havat ne egyetek. Mert piros lesz a torkotok. Mondjátok meg õszintén. Kinek hiányzik a szuri?
És csak beszéltem összevissza összefüggéstelenül hol elmélyített férfi, hol fisztulázó nõi hangon, közben méterrõl méterre loptam a távolságot az ajtó felé.
Ha valaki eddig nem jött volna rá, mostanra annak is teljesen világossá kellett válnia, hogy a Mikulás megtébolyodott.
-Viszlát télapó! -Mikkamakka újra elemében volt. -Gyere jövõre is!
-Azt leshetitek-gondoltam magamban, és kiszédültem az ajtón.
A konyhában még kettõt léptem, és lerogytam egy ugyanolyan székre, ami nemrég az életemet mentette meg. Jó kis szék volt, kibírta.
Egy darabig némán a cipõm orrán bámultam egy sárfoltot, majd hirtelen szinte hisztérikusan vetkõzni kezdtem. A szakállamat tartó gumi elszakadt.
Odalépett hozzám Józsi bácsi a KISZ titkár, kezében az elmaradhatatlan pálinkásüveggel, elmosolyodott, és az arca grafikusért kiáltott.
-Gratulálok Robi elvtárs, bár nem volt a dolog tökéletes. –mondta.
Nem persze hogy nem.- gondoltam, és már nem érdekelt sem KISZ tagság, sem targonca, sem a jövõm. Annak örültem, hogy legalább életben vagyok.
-Robi elvtárs! Jövõre a virgácsokat is oszd ki, nem azért készítette Jutka elvtársnõ társadalmi munkában négy vadonatúj seprû felhasználásával, hogy a végén mind megmaradjon.
Ha gondolja, hazaviszem én Józsi bá. legfeljebb jövõre visszahozom, és már nem kell csinálni. –vázoltam a lehetõséget.
-De… Jövõre nem leszek Télapó -jelentettem ki nagy bátran.
Nem nekem való ez. Hátha lesz a KISZ-be új felvételis.
-Pedig nagyon jól csináltátok. Mond, régóta ismered Miska Miska mûvész elvtársat? -kérdezte kíváncsian
Mikkamakka te vén hülye! -gondoltam magamban, de e helyett azt mondtam halkan.
-Ma láttam elõször, de megkockáztatom, hogy szerintem jelenleg õ az egyik legjobb ember az univerzumban.
Ezzel az információval nem tudott hirtelen mit kezdeni, ezért húzott egyet az üvegbõl csak úgy a la nature pohár nélkül. Elfintorodott, amitõl az kõbevésett arcán a barázdák leírhatatlan táncba kezdtek.
Nem vettem észre hogy Mikkamakka mikor jött ki, de hirtelen megállt elõttem. Rám nézett és elmosolyodott.
-Jövõre ne vállald! Még Krampusz se legyél!
Csak bólintani tudtam.
Elindult kifelé, mert Ló Szerafinék, már a Barkasban ülve várták.
Az ajtóból még visszaszólt:
-Húsvéti nyúlnak sem vagy alkalmas.
Meg elõadómûvésznek, tévébemondónak, tanárnak, zenésznek, meg semmi olyasminek, aki egyszerre több emberrel kerül kapcsolatba, akire egyszerre kettõnél többen figyelnek. -gondoltam kissé keserûen.
Az élet kínálta lehetõségek számos kapuja döngve csapódott ma be az orrom elõtt.
Kicsit üldögéltem még, majd azzal vigasztaltam magam, hogy mostanára legalább tudom hogy mi az ábra, és soha többé ilyen helyzetbe nem hozom magam.
És különben is.
Toronydaru kezelõ még mindig lehetek
Fönn a magasban a város felett, egyes egyedül az üvegkalitkában, a felhõk között. Csak a madarak látogatnak egész nap. Az lenne ám a gyönyörû élet.
(rob) 2007 december
|
silence, 20:57
|
|
|
|
| 2016. november 30., szerda |
|
|
1 |
|
|
Az éjjel álmodtam egy gyönyörû dallamot. A legszebb volt, amit valaha hallottam.. Ahelyett hogy odaültem végre a zongorához, és valahogy lejegyeztem volna, pisiltem, visszafeküdtem, és reggelre elfelejtettem.
|
silence, 20:00
|
|
|
|
| |
