CsodaCsiga Fűlap
Naplůk 2023. december 5.   kedd   Vilma, AnasztŠz, BŠcs, CsanŠd, CsobŠd, Herkules, Sebű, Vilma   
Fűlap ·  · Chat · TŠvirat · TŠrskeresű · Kťpeslap · Fůrum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplůk · BANK
RegisztrŠciů · Kapcsolataim · TŠrsaim ·  · Bulikťpek · MMS ·  · JŠtťk · Horoszkůp · Linkek · Hirdetťs · Radiů



dzsunior naplůja

  2021. mŠjus 28., pťntek Nekem tetszik!
0  
Majdnem 10 éve nem írtam ide semmit. :)
Rossz l√°tni, hogy ennyire ki√ľresedett ez a port√°l.
  dzsunior, 9:53 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2011. Šprilis 1., pťntek Nekem tetszik!
3  
Ezt a verset m√©g √©vekkel ezel√Ķtt √≠rtam az asszonynak Mikul√°sra...illetve mint a versb√Ķl kider√ľl december 5-√©n. :)

> MIKUL√ĀSRA
>
> Reggel f√°radtan k√©sz√ľlgettem,
> Kávé, fogmosás s egyéb móka
> Jó lett volna még aludni
> De fél nyolctól várt a munka
>
> Szóval tettem-vettem szorgalmasan,
> Mert fél hétkor indul a buszom
> M√°r el√©gg√© k√©s√Ķre √°llt az id√Ķ
> Lehajoltam, hogy a cip√Ķm felh√ļzom.
>
> Ekkor kopogtattak egyszer-kétszer,
> Csak pislogtam mert nem v√°rtam senkit
> Asszony még aludt fenn az ágyban,
> Ez√©rt nem kiab√°ltam: "Nem vesz√ľnk semmit!"
>
> √ćgy h√°t kinyitottam az ajt√≥t gyorsan,
> Hogy megnézzem ki keres így reggel,
> A látványtól ami elém tárult,
> Teljesen kikerekedett a szemem!
>
> A Mikulás volt személyesen.
> Egyenesen Lappf√∂ldr√Ķl j√∂tt ide
> Nem értettem mit mond nekem,
> Úgy szuszogott és vert a szíve.
>
> Valaki speedet adott a szarvasnak,
> Kapja be a faxom a barom
> Egy nappal hamarabb ideért
> Úgy rohant a rénszarvas a havon.
>
> Kicsit szomor√ļ volt ez√©rt,
> Ki√ľlt az arc√°ra a b√°nat
> √ögyhogy odaadta el√Ķre a csokit
> Mert 6-án nem tud jönni, annyira fáradt.
>
> Mondom: Ez nagyon jó nekem,
> Mert szombaton √ļgyis sok√°ig alszom
> H√°l√°s tekintettel intett egyet
> √Čs a r√°nszarvassal le is farcolt!
>
> Úgyhogy most átadom az ajándékot,
> Egy finom Smarties-es mikul√°s csoki
> Ezt a Mikuls√° adta t√°voz√°skor
> Azt mondat jófajta, ízleni fog az tuti!
>
> BOLDOG MIKUL√ĀST ! ! !
  dzsunior, 11:31 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2011. februŠr 15., kedd Nekem tetszik!
0  
Ezer meg ezer perce nem jegyzeteltem eme helyre. Ezt nem feledve, eme helyzetbe pettyegtetek egyet.

Kedvesemmel szerelem hét éve teljes. Lelkem keseredett, mert eme ember eme helyen nem szerepel kb. egy éve, de ez nem jelenthet egy percre sem kedvtelenséget...mert szeretem! :)

105.t pettyegtetve még eme helyen lelsz...emberek felettese lettem, mely helyzetet kedvelek, s megteszek ezer meg ezer cselekedetet, mert személyem felett emberek leselkednek. :)

Velem melyek estek?
Egy éve esett, szeretett embert mely lelkembe mély helyen leledzett elvesztettem..:( Eme ember 80 felett élt éveket, de remek ember veszett el vele. :(
Egy éve és kb. negyven hete lett beteg szeretett kedvencem, egy veres, elevenke egyed...szerettem.. :(
Egyébként velem s Kedvesemmel rendben esnek esetek.
Egy veres kerekes szerkezetett, mely berreg s szelet szelve remekel szereztem még decemberben. :)

Ezek leledzettek velem. :)
  dzsunior, 14:19 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2007. mŠrcius 2., pťntek Nekem tetszik!
0  
Egy kedves kommentel√Ķ k√©rte, hogy t√∂bb mag√°nhangz√≥t haszn√°ljak...:)

Nos rendben..ez√ļttal kiv√©telt teszek √©s t√∂bb mag√°nhangz√≥t haszn√°lok.

De csak most..√©s csak az √Ķ kedv√©√©rt..:))
  dzsunior, 11:15 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2007. mŠrcius 1., csŁtŲrtŲk Nekem tetszik!
0  
Kedves Jegyzetem!

Hetek teltek el s nem jegyzeteltem...szégyelem fejem, s elmémet megserkentve jegyzetelek. Események melyeket lepettyegtetek, hetekben keletkezett:

- Kedvesemmel 2004.02.29-én kezdetét vette egy szerelem. Ennek eme héten lett kereken 3 éve..:)

- Helyet melyen leledzem mesteremberek remeke tette szebbé. Lettek szekrények, elhelyezett szerkezetek (dvd, stb.)melyek kényelmet és szépséget szereznek nekem és Kedvesemnek.

- Hely melyen kenyeremet keresem 105-t pettyegtetve leled meg. Eme helyen lettem emberek felettese. Ez még nem végleges, de természetesen ehhez rengeteget kell még tennem..de meglesz!! :D

- Egy elmebeteg ember tette nekem kedves ember életét dermetten jegessé...nem személyeskedek, de szerencsére eme helyzet helyre lett téve, s lecsendesedtek meleg helyzetbe keveredett emberek...Megkeseredett szegénykém, de szerencsére nem vészes eme helyzet, s rengeteget beszélve és leveleket petyegtetve rendbe lett szedve lelke..:D

- Megszereztem jegyzeteket, s nem egyetemre, de egy remek helyen kezdem 3.évemet...eme helyen jegyzeteltem, elmémet hegyeztem, mert keményen tesztelnek engem, s még kb. ezer embert..:) De remélem remekelek és ez évben befejezem, s leszek megeszesedett ember..:D

- Egyenesbe tettem életem...szeretem Szerelmem, felettes lettem helyen melyett kenyeremet keresem, emberek melyek vére bennem leledz egészségesek, emberek kedvesek velem, s reményteljes események kényeztetnek..:D Remek.

Eme jegyzetet befejezem, hetek eltelnek és még jelentkezek!!

Ezer netlehetett reppentek Nektek!!!

  dzsunior, 19:42 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2007. februŠr 18., vasŠrnap Nekem tetszik!
0  
Kedves Jegyzetem!

27 éves lettem..:)

Eme hét Kedvesemmel telt. Pettyekbe szedem melyeket tettem ezen kedves héten:

1. Kedden még kenyeret kerestem, de feletessem elengedett egy hétre, én meg mentem..:D
2. Pénzemmel melyett ERSTE zsebembe tett, csekkeket egyengettem el.
3. Persze vettem ezer meg ezer egyéb szerkezetek, berendezéseket.
4. Kedvesem ebéddel kedveskedett embereknek, melyekek felneveltek engem.
5. 17-én szerveztem nekem kedves embereknek terefere estet, mely teljesen szépen telt.
6. Hely, mely Csepel mellett leledz s decemberben lett székhelyem Kedvesemmel, egyre szebb lesz. :) Ezért lelkem melegséggel tel el..:)
7. 27 éves lettem..eszeveszetten szép meglepetésekkel kedveskedtek nekem kedves emberek.

Befejezem. Remélem tetszet...Esemény lesz jegyzetelek! :D


  dzsunior, 10:59 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2007. februŠr 8., csŁtŲrtŲk Nekem tetszik!
0  
Kedves Jegyzetem!

Eme hetem kedvesen telt:

1. Erste pénzemet zsebembe tette, s ezzel ezer meg ezer kellemetlen percem vége lett..:)

2. Egyetlenem beteg lett, de szerencsére nem életveszélyesen, s eme helyen, melyen jegyzetelek tesz-vesz reggel, délben, este s nem felettese szemét vele...(persze én sem..:D)
Szeretem és szeret engem...

3. Eme helyen leltem két kedves egyedet, melyekkel neten levelezve elmetesztversenyezek..:)

4. Szerencsére helyzetek kedvemre leledzenek, s nem lesz fejem betegre keseredett..:)

Ezen események tesznek élettel telt emberré. Szerencsés embernek nevezhetem egyedem, s lelkendezek...:D

Jegyzetem befejezem, lesz esemény, jegyztelek! :)
  dzsunior, 23:31 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2007. februŠr 2., pťntek Nekem tetszik!
0  
Kedves Jegyzetem!

Nem jegyzeteltem egy hete...:( Helyen, mely pénzemet keresem rendben lelem helyzetem. Helyet melyen egyetlen szerelmemmel élem életem, szeretem.

De:

Erste...egy hely mely helyen kegyetlen szemtelen emberek leledzenek. Pénz kellett nekem, s bementem. Kedvesen értekeztem, elém tettek jegyzeteket, s kemény pénzeket pengettem...jegyzetet - melyett kezemmel ellenjegyeztem,s ezzel pénzt szerzek -, megszereztem..persze ez hétszer egy hétbe telt..persze ezzel nem értem célegyenesbe...pénzemet leshetem, mert Erste nem reppent nekem egyebet, pénz helyett levelet, hetente egyszer: még ez kell, meg ez kell...kegyetlen...5-én megyek feleségemmel, s remélem megegyezek Erstével, s lesz pénzem...mert ez egyre keservesebb nekem..:(


  dzsunior, 21:31 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2007. januŠr 30., kedd Nekem tetszik!
0  
Kedves Jegyztetem!

Kedvem nem emelkedett.
Reggelem belem kellemetlenkededtt, ill. feletessem cseszegetett, s gép mellett kellett rendezgetnem, jegyzetelnem, bevételeket pettyegtetnem...fejem belegebedett, s sebesen neteznem kellett...:))

Ejnye...de gyengén megy észperente nyelv...:( Megyek!
  dzsunior, 15:06 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2007. januŠr 28., vasŠrnap Nekem tetszik!
0  
Kedves Emberek eme helyen!

Jegyzetelés melyben életemet jegyzetelem le eme helyre észperente nyelven kezdem. Nem eszperente nyelven, mert ékezeteket teszek bele, s ezzel terjedelmesebben lehet mesélnem.

Péntekkel kezdem, mert ez kellemesen telt nekem. Emberekkel, melyekkel kenyeremet keresem, elmentem egy helyre, mely helyen ettem és jégerrel tettem kedvem emelkedettebb helyzetbe...ennek estére meg lett eredménye mert lerészegedtem...hehe..de szerencsémre feleségem helyemet megvettette, s fejemet letehettem, s reggelre nem lettem "beteg".
Hétvégém egész kellemesen telt. Nem teszek egyebet, helyemen fekszem, felkelek eszem, tévét nézem, s tespedem...de ezek kellenek...mert hetem rendszeresen kemény terheléssel megy el, s hétvégére testem s lelkem elmereved...

Egyébként Csepel mellett lelem helyem, de Pesterzsébetre mentem, mert emberek melyek felneveltek engem, ebéddel kedveskednek hétvégente. Ezt szeretem, s nem ellenkezem..:)

Este még netezem,lehet még jelentkezem...de erre mérget egy ember se vegyen..:)
  dzsunior, 13:18 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2007. januŠr 25., csŁtŲrtŲk Nekem tetszik!
0  
√ćme a k√∂vetkez√Ķ novell√°m...igaz kicsit megr√°z√≥ a t√∂rt√©net, de rem√©lem az√©rt sokakat ujabb elgondolkoz√°sra k√©sztet..

Egy fájdalmas nyerítés

Aki hisz a l√©lekv√°ndorl√°sban az nem k√≠nozza az √°llatokat. Mert sosem tudhatja melyik kor√°bban elhunyt ismer√Ķs√©t, bar√°tj√°t, rokon√°t b√°ntja…

Az √∂reg Rezes Imre, akit a falu csak Rezesk√©nt ismert nem hitt a l√©lekv√°ndorl√°sba √©s ami azt illeti a fi√°n k√≠v√ľl hozz√°tartoz√≥ja sem volt. Ugyan ez m√©g nem jelenti azt, hogy akkor √°llatk√≠nz√≥nak kell lennie, de a t√©nyek azt mutatt√°k, hogy √ē is √©s a fia is bizony nem nagyon k√≠m√©lt√©k a port√°jukon √©l√Ķ, egyesek szerint ink√°bb szenved√Ķ √°llatokat. A kuty√°k csont sov√°nyan s√°rt√≥l √∂sszeragadt bund√°val az √∂ntudatlans√°g √°llapot√°ban m√°szk√°ltak az udvaron, ha √©ppen vastag l√°nccal nem voltak megk√∂tve. A baromfiudvaron a sz√°rnyas√°llom√°nya is el√©g keserves k√©pet mutatott, a folyamatos alult√°pl√°lts√°g √©s a k√∂rnyezet viszontags√°gai bizony r√°nyomta a b√©lyeg√©t a megjelen√©s√ľkre. A kiss√© lerobbant, omladoz√≥ fal√ļ ist√°ll√≥ban sem volt jobb a helyzet. Szerencs√©tlen lovat √ľt√∂tt√©k vert√©k, szeg√©ny √°llat minden mozdulat√°n √©rz√Ķd√∂tt az elm√ļlt √©vek k√≠nkeserves gy√∂trelmei. M√°r nem volt fiatal mikor odaker√ľlt, de a c√©lnak – az √ľt√∂tt kopott kis kocsi h√ļz√°s√°ra – t√∂k√©letesen megfelelt. S√Ķt amolyan cs√∂kev√©nyesre sikeredett teny√©szt√©si illetve a jelen esetben ink√°bb csak szapor√≠t√°si c√©lnak is megfelelt a Rezes port√°n. Az alig egy √©vtizedes kanc√°t, ugyan p√°roztatt√°k az egyik szomsz√©d cs√Ķd√∂r lov√°val, de a p√°roztat√°s ut√°n m√°r a megfelel√Ķ gondoz√°sr√≥l bizony hamar megfeledkeztek…
- Minek etess√ľk…hisz dagad mag√°t√≥l – v√°laszolt egy-egy l√≥ tart√°s√°val kapcsolatos kritik√°ra Rezes, mik√∂zben m√©ly slukkot sz√≠vott – a szinte eg√©sz nap a sz√°j√°ban l√≥g√≥ – cigarett√°b√≥l. A f√ľst c√©ltalanul burkolta be √°polatlan arc√°t √©s ilyenkor vadul vihogtak fi√°val, aki osztotta √°llattart√°si v√©lem√©ny√©t az apj√°val.

Az √Ķszt t√©l k√∂vette √©s tavaszra, mire a n√∂v√©nyek hajt√°st eresztettek volna s√∂t√©t gy√°sz borult a falura. A kis telep√ľl√©s apraja nagyja a falu sz√©l√©n l√©v√Ķ hi√°nyos vasker√≠t√©ssel √∂vezett temet√Ķj√©be volt hivatalos. Az √©gbolton vid√°man szaladg√°ltak a felh√Ķk √©s a j√°t√©kosan t√°ncoltak a f√°k levelei k√∂z√∂tt a napsugarak itt-ott megt√∂rt f√©nyei, szinte tudom√°st sem v√©ve az √∂reg Rezes, gyors √©s tragikus hal√°l√°r√≥l. A falut is v√°ratlanul √©rte az √∂regember hal√°la, de sz√≠vroham√°t betudt√°k a sors igazs√°goszt√°s√°nak. Ugyan fekete sz√≠nbe borult az eg√©sz temet√Ķ, de a sz√≠ve m√©ly√©n senki sem sajn√°lta azt az embert, akinek a h√°za melletti s√©ta k√©sz depresszi√≥ volt. A sok tragikus sors√ļ √°llat l√°tv√°nya bizony megviselt minden arra j√°r√≥t. Viszont konkr√©t l√©p√©seket senki sem mert tenni, mert a kis Rezes el√©g agressz√≠v ember h√≠r√©ben √°llt…

…√©s a temet√©s napj√°n √∂sszegy√Ľlt d√ľhe bizony m√°r kit√∂r√©s el√Ķtt √°llt. Ugyanis agressz√≠v volt, de j√≥zan paraszti √©sszel az√©rt meg√°ldotta a sors. Egy pillanat alatt √©szrevette az emberek apja ir√°nti k√∂z√∂mb√∂ss√©g√©t √©s szinte l√°tta az ilyenkor szok√°sos gy√°szos tekintett m√∂g√∂tt megh√ļz√≥d√≥ megk√∂nnyebb√ľlt mosolyokat. Arca a d√ľht√Ķl megfesz√ľlt, √∂k√∂lbeszor√≠tott k√©zzel, szapora l√©ptekkel haladt az emberek ir√°nti iszonyatos bossz√ļja levezet√©se c√©lj√°nak az ir√°nya fel√©…

Vad ny√ľsz√∂g√©s, pr√ľszk√∂l√©s t√∂rte meg a Rezes porta f√°jdalmas csendj√©t…Az ell√©st√Ķl megviselt kanca, miut√°n vil√°gra hozta csik√≥j√°t, kimer√ľlten f√ļjtatott, mocskos √°llati √ľr√ľl√©kt√Ķl b√Ľzl√Ķ ist√°ll√≥j√°ban. A fiatal kis l√≥ √∂szt√∂n√∂sen kereste anyja eml√Ķit, hogy miel√Ķbb mag√°hoz vehessen az √©ltet√Ķ ned√Ľt…pof√°j√°val l√°zasan szopta v√©zna anyja tejt√Ķl duzzad√≥ bimb√≥it, mik√∂zben fura, sz√°m√°ra eddig ismeretlen √©rz√©sek t√∂rtek felsz√≠nre fiatal agy√°ban…
- Hol vagyok? Mi t√∂rt√©nik? Ki ez itt mellettem? Mik ezek az irdatlan szagok? √Čs hol van a fiam? – ekkor h√°trah√Ķk√∂lt. L√°zasan m√©regette mag√°t √©s teljesen tan√°cstalanul √°llt az esem√©nyek el√Ķtt…de hiszen el√Ķbb m√©g a bicikli√©rt mentem a sufniba…most meg…itt √°llok √©s nem ismerek magamra.
√Čs ekkor megpillantotta Bodrit a csontsov√°ny, s√°rt√≥l √©s koszt√≥l √∂sszeragadt bund√°j√ļ kuty√°j√°nak √©letunt pof√°j√°t. Minden vil√°goss√° v√°lt sz√°m√°ra…a saj√°t port√°j√°nak a fogja lett. A folyton √ľt√∂tt-v√°gott lov√°nak az ut√≥da…√öRISTEN…Seg√≠ts√©g, Fiam, Fiam, hol vagy! De csak k√©ts√©gbeesett nyer√≠t√©sek √©s pr√ľszk√∂l√©sek √°radata hagyta el a tork√°t….

- Mi ez a f√ľls√≠ket√≠t√Ķ ricsaj? √Čhhjjl√≥√≥√≥…na mi van Te b√ľd√∂s √°llat, v√©gre megsz√ľlt√©l? – robbant be az ist√°ll√≥ba a kis Rezes √©s v√©rbeforg√≥ szemekkel – egy vastag kapany√©llel a kez√©ben – √©s √ľt√©sre lend√≠tette a kez√©t…K√©t-h√°rom bord√°ra m√©rt suhint√°s ut√°n a kiscsik√≥ra terel√Ķd√∂tt a figyelme..
- A kis fatty√ļ is itt van – vigyorgott √©s kifordulva mag√°b√≥l √Ķrj√∂ngve t√°madt a fiatal √°llatra.

A kiscsikó még kétségbeesetten tett egy utolsó próbát.
- Fiam ne!! H√°t nem ismersz meg – de a helyzet rem√©nytelen volt. Az √°llat f√°jdalmas nyer√≠t√©se semmiben nem eml√©keztette a feld√ľh√∂d√∂tt fi√ļ kegyetlen apj√°ra. A l√≥ szeme k√∂nnyt√Ķl duzzadt lett…egy pillanat alatt felm√©rte a helyzetet…tudta a sors√°t…


  dzsunior, 0:04 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2007. januŠr 17., szerda Nekem tetszik!
0  
Sziasztok!

Sok kedves Csigatársam bátorító szavainak hatására ujabb novella megírására adtam a fejem. Remélem elnyeri a tetszéseteket:) Ime:

Orsz√°g√ļti t√∂rt√©net

- Apa! Mi√©rt van ott az a sok vir√°g a 83-s t√°bla mellett? – hangzott el egy b√°tortalan k√©rd√©s a h√°ts√≥ √ľl√©s fel√Ķl, mik√∂zben h√Ľv√∂s eleganci√°val szelte a kilom√©tereket az orsz√°g√ļt monoton egyenes szakaszaival bor√≠tott utjain a csal√°d t√©glav√∂r√∂s Fordja.
A vol√°nn√°l Apa √ľlt, aki mereven b√°multa a kies puszta k√∂dpamacsokkal tark√≠tott sz√°nt√≥f√∂ldjeit, mik√∂zben elmer√ľlve gondolataiba csendben elm√©lkedett az elm√ļlt napok t√∂rt√©n√©sein. Anya fej√©t oldalra hajtva fej√©t √ľtemes szuszog√°ssal p√°r√°s√≠totta be az ablak a hidegt√Ķl op√°los fel√ľlet√©t. Halkan dudor√°szott valami Beatles sl√°gert, b√°r annak pontos dallam√°r√≥l nem volt teljesen meggy√Ķz√Ķdve, de az ily m√≥don el√Ķvar√°zsolt eml√©kek teljesen k√°rp√≥tolt√°k a dallam hamiss√°ga miatt.
A tájat néhol tejszínhabként bevonó köd és az itt-ott felbukkanó egymásra tökéletesen hasonlító fák álmosítóan unalmassá tették a már órák óta tartó utazást.
- Hallod Apa? Mi√©rt? – tette fel √ļjra a k√©rd√©st a Kisfi√ļ megt√∂rve az aut√≥ halk zakatol√°s√°t.
- Micsoda? Mit mi√©rt? – t√©rt vissza az Apa im√©nti elm√©lked√©s√©b√Ķl teljesen √©rtetlen√ľl √°llva a Kisfi√ļ √°ltal hirtelen nyak√°ba z√ļd√≠tott k√©rd√©seivel.
- H√°t a vir√°gok? Mi√©rt voltak vir√°gok a 83-s t√°bla mellett? – k√©rdezte √©rezhet√Ķen kisebb lelkesed√©ssel, de a v√°laszra elt√∂k√©lten v√°rva.
Apa ugyan nem sz√°m√≠tott a k√©rd√©sre, de mivel siker√ľlt kiz√∂kkenteni √Ķt a monoton elm√©lked√©sb√Ķl, ez√ļttal nem hagyta v√°lasz n√©lk√ľl az √©rdekl√Ķd√©st.
Ugyan pontosan tudta, hogy mir√Ķl van sz√≥, de egy √≥vatos oldalbiccent√©ssel a visszapillant√≥ t√ľk√∂r fel√©, az√©rt megbizonyosodott a feltett k√©rd√©s val√≥dis√°g√°r√≥l. √Čs t√©nyleg…ugyan m√°r t√∂bb m√°sodperce elhagyt√°k az omin√≥zus kilom√©terk√∂vet, de a vir√°gok √©l√©nk sz√≠nei a k√∂d f√°tyolos csomagol√°s√°ban is j√≥l kivehet√Ķk voltak.
- Nos Fiam…tudod az a vir√°g azt jelzi, hogy itt n√©nik meg b√°csik meghaltak. Hisz annyi meg annyi figyelmetlen ember van, aki felel√Ķtlen√ľl sz√°guldozik, azt√°n csod√°lkozik hogyha az √°rokban k√∂t ki – kezdte el monol√≥gj√°t, hangj√°ban a m√©rhetetlen √∂ntelts√©ggel a t√∂bbsz√°zezres balesetmentes vezet√©s√©re utalva.
- Nem sz√©p dolog, de nem igaz√°n sajn√°lom az ilyet. Tudod sokan azt hiszik, hogy ha van aut√≥juk m√°r mindent megtehetnek. √ēr√ľlt m√≥dj√°ra vezetnek, nem tartj√°k be a szab√°lyokat, gyakran m√©g ittasan is aut√≥ba √ľlnek, azt√°n meg csod√°lkoznak, ha nem tudj√°k az ir√°ny√≠t√°suk alatt tartani az aut√≥jukat. Sz√≥val a vir√°gokat az √Ķ eml√©k√ľkre tett√©k oda. – fejezte be, hangj√°ba b√ľszkes√©ggel, ami√©rt ilyen gyors, frapp√°ns v√°lasszal szolg√°lt.
Folytatta volna tov√°bbi √©p√≠t√Ķ jelleg√Ľ v√©lem√©nyeinek felsorakoztat√°s√°val, mikor a motorh√°z fel√Ķl f√°jdalmas reccsen√©s hangork√°nk√©nt robbant az utast√©rbe. Apa reflexszer√Ľen r√°ntotta el a korm√°nyt, nekicsapva az aut√≥t az oldalszeg√©lynek aminek a visszacsap√≥d√°s√°t√≥l ir√°ny√≠thatatlann√° v√°lt a t√©glav√∂r√∂s j√°rm√Ľ. Az aut√≥ higanymozg√°s√°t√≥l √©s a m√°sik s√°v g√©pj√°rm√Ľveinek a k√©ts√©gbeesett l√°mpaf√©nyeit√Ķl, f√©kcsikorgat√°s√°val vegy√ľlt dud√°l√°s√°t√≥l az aut√≥ba √ľl√Ķk a tot√°lis tehetetlens√©g √°llapot√°ba zuhantak….F√©nyek…sik√≠t√≥ f√©mes hangok...aut√≥k..sz√°nt√≥f√∂ld...k√∂d..f√°k..sik√≠t√°s...fa..oszlop...BUUMMMM...√©s csend...√∂r√∂k, f√°jdalmas csend.

H√Ľv√∂s eleganci√°val szelte a kilom√©tereket a s√≠kvid√©k monoton egyenes szakaszaival bor√≠tott utjain egy csal√°d op√°lk√©k Opelja.
- Apa! Mi√©rt van ott az a sok vir√°g a 85-s t√°bla mellett? – hangzott el egy b√°tortalan k√©rd√©s a h√°ts√≥ √ľl√©s fel√Ķl.
- Ki tudja Fiam...biztos valami √Ķr√ľlt, aki azt hitte b√ľntetlen√ľl sz√°guldozhat...


  dzsunior, 8:30 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 31., hťtfű Nekem tetszik!
0  
Nos ez az utolsó irodalmi alkotásom. Remélem tetszett Nektek. Új irásom már sajnos nincs, de ha esetleg lesz, igérem feltöltöm:

I.Ulászló

Robosztus sereg halad
Balkán sík, kopasz földjén,
H√ļszezer der√©k magyar
A haza védelméért.

√Čl√ľk√∂n van Hunyadi
A holló címer mellén,
Mellette Ulászló megy:
Ki fiatal és kevély.

"Meglásd vezér nagy nap lesz
Mur√°d feje porba vesz,
Gy√Ķztes csata semmi v√©sz
S a n√©pem r√°m b√ľszke l√©sz."

"Ulászló, oh nagy királyom
Ne bízz oly nagyon benne,
Magasan van a félhold,
Bár most halvány és gyenge.

"Meglásd Hunyadi vezér
Nem lesz itt komoly dolog,
Nikápoly már behódolt
Hát Várna mér lenne gond?"


"Könyörgöm, oh Ulászló
Ez mind jó és olyan szép,
De a török nem juhnyáj
Oly könnyen nem fut ám szét.

El jött a csata ideje
A két sereg szembe áll,
Emitt a magyar csapat
A török amottan vár.

Az √ľtk√∂zet kezd√Ķdik
A török szárny csak hátrál
√ćgy lesz v√∂r√∂s a tenger
A Fekete partj√°n√°l.


Pog√°ny hadban zavar l√Ķn,
√ćgy a hadrend felborul
Mur√°d arca s√°tra el√Ķtt
Nagy mértékben elborul.

A csata még nincs elveszve
Tudja √Ķ ezt j√≥l,
A sereg nem nagyon,
De a test√Ķrs√©g m√©g j√≥.

Látja ezt Ulászló is
Szája mosolyra nyílik,
Elny√Ľtt sereg√©t hamar
T√°mad√°sra is inti.

"Ne uram, oh dics√Ķ vez√©r
Er√Ķs a szult√°n serege,
√Čleted a dics√Ķ√©rt
Jaj, ne veszélyeztesd!"

"Ne magyar√°zz, te szolga,
Hunyadi most nincsen itt,
Megt√°madom a szult√°nt
A hon√©rt, dics√Ķ√©rt."

A király így támadott,
De a janicsár ép volt,
Nem Mur√°d feje hanem:
√ćgy Ul√°szl√≥√© hullott.

A kir√°ly hal√°lba rohant
Veszte magyar seregnek,
V√°rna √≠gy nem dics√Ķ,
Hanem bor√ļs, gy√°szhely lett.

A kir√°ly ki balga volt
Nem vitte h√°t oly sokra:
Gy√Ķztesnek hitt sereg√©t
A hal√°lba sodorta.












  dzsunior, 8:05 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 28., pťntek Nekem tetszik!
0  
Ezt a verset 1998 karácsonyán irtam anyunak..neki nagyon tetszett, remélem Nektek is fog majd:

Már 18 éve ismerem
√ē f√Ķz, mos √©s vasal r√°m,
Segít nekem ahogy tud:
Mert √Ķ az √©n anyuk√°m.

Néha fáradtan jön haza
Pedig lehetne √Ķ vid√°m
√Ām nagyon sokat dolgozik,
Mert √Ķ az √©n anyuk√°m.

Néha ránézek, amint aggódik
Spórol, hogy legyen szép ruhám
Még az ételt is megvonja magától,
Mert √Ķ az √©n anyuk√°m.

Persze én se vagyok jó mindig
Gyakran b√°mulok but√°n
√ögy teszek, mintha nem tudn√°m,
Hogy √Ķ az √©n anyuk√°m.

Ha fesz√ľlt a l√©gk√∂r
S hallom a d√ľh√∂t a hangj√°n
Tudom, hogy akkor is szeret,
Mert √Ķ az √©n anyuk√°m.

Meghallgatom, ha gondja van
T√ļl l√©pek minden vit√°n
Nem szeretem, ha ideges,
Mert √Ķ az √©n anyuk√°m.

Nem tagadom egy percig sem
Mindig √ļgy v√©gzem a munk√°m,
Hogy b√ľszke legyen a fi√°ra,
Mert √Ķ az √©n anyuk√°m.

S ha egyszer meg√Ķsz√ľl,
√Čs √∂l√©be fog egy unok√°t
√Čn √ľl√∂k majd mellette, s √≥vom,
Mert √Ķ az √©n anyuk√°m.

  dzsunior, 8:12 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 27., csŁtŲrtŲk Nekem tetszik!
0  
Sajnos a novell√°im elfogytak, √ļgyhogy versir√°si k√©pess√©gem csillogtatom meg Nektek:


ERZS√ČBET


Erzs√©bet gy√∂ny√∂r√Ľ,
Erzsébet az álom,
√Ām Erzs√©bet t√∂bb enn√©l:
√Čletem √©s hal√°lom.

Erzsébet oly tökéletes,
Fantasztikusan csod√°s,
√Ėsszpontosul benne:
A hatalom és a tudás.

√Āpolts√°g√°n, jellem√©n
Kivetni való ritka,
Oly tiszta, sz√Ľzies
Vajon mi lehet a titka?

A titok a fejl√Ķd√©s
Ami végbemegy rajta,
Hisz napról-napra
T√∂bb f√©rfi t√Ķk√©j√©t kapja.

√Ām r√©gen nem volt ez √≠gy
Gusztustalan volt, s ronda
De szerencsére azóta
Sok ember dolgozza

Igen, én is dolgozom
S segítek rajta,
Hisz engem is √Ķ sz√ľlt,
S nevel(t) évek óta.

Szeretem! Ez nem hazugs√°g,
Mindent megteszek érte,
Hisz sz√°momra fontos, hogy √Ķ legyen
F√Ķv√°rosunk legszebb r√©sze.

  dzsunior, 6:54 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 26., szerda Nekem tetszik!
0  
Ennek a novell√°nak nincsen el√Ķzm√©nye...csak √ļgy j√∂tt..:

EGY BETELJES√úLT √ČRZ√ČS


K√ľl√∂n√∂s, id√°ig sohasem √©rzett √©rz√©ssel √©bredt s√∂t√©t, biztons√°gos, de roppan nedves „birodalm√°ban” a kis l√©ny. Tudta, hogy √©let√©ben valami gy√∂keres v√°ltoz√°s fog nemsok√°ra bek√∂vetkezni, de fogalma sem volt r√≥la, hogy ez l√©gyeg√©t tekintve mi lehet. Test√©ben, mint valami s√Ľr√Ľ feh√©r f√ľst egy z√°rt szob√°ban, √ļgy √°radt sz√©t a bizonytalans√°g kellemetlen √©rz√©se. M√°r eml√©kezete √≥ta itt √©lt minden gond, vagy esetleges probl√©ma n√©lk√ľl, m√©gis olyan hangulat uralkodott el rajta, amihez foghat√≥ m√©g legrosszabb napjaiban sem volt. Valami olyan √©rz√©s volt, mint amikor az emberek reggel az √©breszt√Ķ√≥ra cs√∂ng√©se ut√°n felkelnek, √©s dolgozni mennek. Legsz√≠vesebben tov√°bb fek√ľdn√©nek a k√©nyelmes √°gyban, de valami titkos k√©z kir√°ngatja √Ķket onnan.
Mindezek felett azzal sem volt tiszt√°ban, hogy ez most j√≥, vagy rossz sz√°m√°ra, de mindenesetre nem sz√≠vesen hagyta ott megszokott hely√©t, amire remete √©let√©ben sz√ľks√©ge volt. De mint valami kegyetlen, meg√°ll√≠thatatlan √°rm√°dia, √ļgy bomb√°zta agy√°nak egyre gyeng√ľl√Ķ v√©dfal√°t ez a k√≠nz√≥, sz√°m√°ra abszol√ļt ismeretlen √©rz√©s. K√≠nj√°ban √©s tehetetlens√©g√©ben egyre er√Ķsebben rugdosta szeretett lakhely√©nek rugalmas falait.
Ekkor el√©rkezett az id√Ķ, beteljes√ľlt a k√ľl√∂n√∂s √©rz√©s, ami m√°r eg√©sz nap gy√∂t√∂rte. A k√∂r√ľl√∂tte l√©v√Ķ nedvess√©g pillanatok alatt elt√Ľnt √©s hely√©n csak kellemetlen ny√°lk√°ss√°g maradt, majd mint hirtelen, g√°tj√°t √°tl√©p√Ķ foly√≥v√≠z, √ļgy tolta ki a kis l√©nyt valami l√°thatatlan, term√©szetfeletti er√Ķ, aminek az apr√≥ teremtm√©ny minden er√Ķfesz√≠t√©se ellen√©re sem tudott ellen√°llni, s mint valami merev far√∂nk a h√∂mp√∂lyg√Ķ Amazonon, √ļgy sodr√≥dott tehetetlen√ľl a kij√°rat fel√©. M√©g egyszer egy keserves pr√≥b√°t tett a bent marad√°s√©rt, de mikor l√°tta er√Ķlk√∂d√©s√©nek kil√°t√°stalans√°g√°t, elengedve mag√°t feladta lehetetlen harc√°t.
Ekkor er√Ķs kezek ragadt√°k meg t√∂r√©keny test√©t, √©s mint valami markol√≥g√©p a finom szemcs√©j√Ľ homokba, √ļgy m√©lyedtek laza h√ļs√°ba, √©s csak h√ļzt√°k ki, mint a zs√°kba beszorult v√°laszt√°si malacot.
M√°r eg√©sz test√©vel kij√∂tt, mikor kegyetlen f√°jdalom has√≠tott a has√°ba, ami hat√°s√°ra egy pillanatra els√∂t√©t√ľlt el√Ķtte minden. Mikor √ļjra mag√°hoz t√©rt m√°r nem eml√©kezett semmire; mindaz ami eddig t√∂rt√©nt vele – bele√©rtve az el√Ķz√Ķ id√Ķket is – kit√∂rl√Ķd√∂tt bel√Ķle, mint valami sz√°m√≠t√≥g√©pes program „delete” gomb nyom√°s√°t k√∂vet√Ķen.
Keservesen felordított, mire finom kezek vették magukhoz és kellemes, lágy hangok nyugtatták e felzaklatott állapotában.
- J√≥l van, j√≥l van kicsim – suttogta a m√°r r√©gr√Ķl ismert, de most k√ľl√∂n√∂sen kedves hang; √©s √©desanyja karjaiban √°lomba szender√ľlt a t√∂r√©keny, az elm√ļlt percekt√Ķl roppant elf√°radt √ļjsz√ľl√∂tt csecsem√Ķ.

  dzsunior, 8:05 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 25., kedd Nekem tetszik!
0  
Ezt a novellát egy barátom plátói érzelmei ihlette...természetesen nem felém, hanem egy nagyon kedves lányismerösöm felé...de a szitu talán hasonló lehetett, mint itt..:

AZ √ĀLOM – SZ√ČP MOZIBAN…

Marci k√ľl√∂n√∂sen √©rezte mag√°t azon az est√©n, mikor k√©t bar√°tj√°val – R√©k√°val √©s Csongorral – bel√©ptek a mozi vet√≠t√Ķ term√©be. Az a tipikus mozi illat, k√≠s√©rteties f√©lhom√°ly, a pap√≠rzacsk√≥k jellegzetes z√∂rg√©se, a felismerhetetlen pusmog√°s mind – mind kellemes eml√©keket √©bresztett fel benne, hisz a mozi √°that√≥ mili√Ķj√©t m√°r h√≥napok √≥ta nem √©rezte.
A meghitt var√°zslat teljesen √∂ntudatlann√° tette, √≠gy szinte nem is eml√©kezett hogyan ker√ľlt a sz√©kbe olyannyira, hogy csak R√©ka kedves hangj√°ra lett figyelmes, amint pattogatott kukoric√°val k√≠n√°lja, aminek a doboz√°t szorosan tartotta a k√©t l√°ba k√∂z√∂tt.
- K√∂szi! – motyogta Marci, mik√∂zben tekintet√©vel Csongort kereste. Csak m√°sodpercek eltelt√©vel vette √©szre, hogy ott √ľl R√©ka m√°sik oldal√°n, s√∂t√©t ruh√°j√°val √©szrevehetetlen√ľl beleolvadva k√∂rnyezet√©be.
M√°r percek √≥ta v√°rtak a kezd√©sre, mire megjelentek a film els√Ķ kock√°i a v√°sznon. A terem t√∂k√©letesen els√∂t√©t√ľlt.
Marci R√©ka fel√© fordulva, rideg merevs√©get v√©lt felfedezni a l√°ny arc√°n, azzal a csod√°latos tart√°ssal, amit a fi√ļ mindig is csod√°lt benne. L√°tta a f√°radt testet, ami csak sz√©p lassan old√≥dott, √°tadva mag√°t a mozi k√≠n√°lta kikapcsol√≥d√°s felh√Ķtlennek t√Ľn√Ķ √∂r√∂m√©nek. Arca tov√°bb keresg√©lt, de R√©k√°n t√ļl m√°r csak k√∂rvonalakban l√°tta Csongor test√©t. Marci √≥vatosan d√Ķlt vissza a sz√©kbe, √°tadva mag√°t a film var√°zs√°nak.
Ekkor tompa √ľt√©st √©rzett a l√°b√°n, amit egy m√°sodik, harmadik is k√∂vetett, majd √°lland√≥v√° v√°lt. √Črezte, hogy R√©ka l√°ba nyom√≥dik a l√°b√°hoz.
- Vajon ez most v√©letlen, vagy direkt csin√°lja? – morfond√≠rozott mag√°ban, de mivel k√≠v√°ncsi volt a fejlem√©nyekre meg sem mozdult. Legnagyobb megd√∂bben√©s√©re a l√°ny nem h√ļzta el a l√°b√°t.
- √öristen, mi ez? – riadt meg izgatottan √©s sz√≠ve √©rz√©kelhet√Ķen egyre hevesebben pump√°lt. R√©k√°ra n√©zett, de √Ķ csak mereven a filmet b√°multa, mint akinek fogalma sincs semmir√Ķl.
- Na ezt m√°r nem hiszem el! – dolgozott l√°zasan az agya, de tov√°bbra sem mert megmoccanni. Sz√≠ve heves dobog√°s√°t m√°r gyomra k√ľl√∂n√∂s l√ľktet√©s√©vel egy√ľtt √©rezte, mire kicsit elsz√°ntabban k√∂zelebb nyomta l√°b√°t a l√°ny√©hoz.
- K√©rsz m√©g kukoric√°t…vagy k√≥l√°t? – t√∂rt ki erre R√©k√°b√≥l egy hirtelen √©rdekl√Ķd√©s, amire Marci csak egy zavarodott b√≥logat√°ssal volt k√©pes reag√°lni. Miut√°n kiss√© remeg√Ķ k√©zzel belet√ļrt a dobozba, egy kiss√© t√°volabb h√ļz√≥dott a l√°nyt√≥l.
- Tal√°n csak sz√≥rakozik, √©n meg f√©lre√©rtettem. √Ā mindegy! – pr√≥b√°lta √©rzelmeit csillap√≠tani- s k√ľl√∂nben is „csak” egy bar√°t „felki√°lt√°ssal” √ļjra a film rejtelmeibe vetette mag√°t.
Ekkor megint a l√°ny √©rint√©s√©t √©rezte a l√°bsz√°r√°n, mire sz√≠ve megint falt√∂r√Ķ kos m√≥dj√°ra d√∂r√∂mb√∂lt mellkas√°n, de mihelyt t√ļlf√Ľt√∂tt √©rzelmeinek szabad sz√°rnyat adhatott volna a l√°ny azonnal arr√©bb h√ļz√≥dott, √≠gy Marci ism√©t megnyugodhatott – egy kis csal√≥dotts√°ggal kevert r√∂vidke s√≥hajjal. K√©nyelmesen h√°trad√Ķlt. Megpr√≥b√°lt a filmre koncentr√°lni, de szemei s√Ľr√Ľ pislog√°s√°val √©s egy √≥ri√°si √°s√≠t√°ssal a f√°rads√°g els√Ķ jeleit v√©lte mag√°n felfedezni.
P√°r percig m√©g ez az √°llapot uralkodott, √≠gy lassan tudta figyelm√©t a m√Ľsorra terelni. Hossz√ļ percek monoton elm√©ly√ľl√©se ut√°n, a „der√ľlt √©gb√Ķl a vill√°mcsap√°sk√©nt” konstat√°lta, hogy a l√°ny keze a bal combj√°n pihen, amit√Ķl azonnal el√°llt a l√©legzete.
- Sz√≥val m√©gis… - futott √°t rajta a felder√ľl√©s, √©s felfokozott √©rzelmi √°llapot√°ban √Ķ is viszonozta a hirtelen megnyilv√°nul√°st.
Lassan simította végig a kezét Réka combján, majd egy váltással már a lány csuklójától kiindulva haladt a felkarja felé.
A lehet√Ķ legk√∂zelebb h√ļz√≥dott a l√°nyhoz √ļgy, hogy az el√Ķtte √ľl√Ķ f√©rfi feje teljesen eltakarta a filmv√°sznat, ami Marcit ekkor m√°r egy√°ltal√°n nem izgatotta, hisz egyr√©szt m√°r k√©ptelen volt a filmre koncentr√°lni, m√°sr√©szt t√∂k√©letes takar√°sban volt.
Ujjai felder√≠tetlen t√°jak fel√© terel√Ķdtek a l√°ny test√©n, amit a fi√ļ nagy meglepet√©s√©re R√©ka is viszonzott, majd a kez√ľk szorosan √∂sszefon√≥dott, s tekintet√ľk is lassacsk√°n tal√°lkozott. A fi√ļ p√°r pillanatnyi bizonytalans√°g√°t azonnal feloldotta egy r√°men√Ķs mosollyal, √©s finoman hajolt a l√°ny sz√°ja fel√©. Szinte m√°r √©rezte R√©ka izgat√≥ ajkait, √©s fokozva d√ľh√∂ng√Ķ v√°gyait t√∂m√©ntelen romantik√°val √°thatott s√≥hajt√°ssal kis√©rve millim√©terre megk√∂zel√≠tette √ļjdons√ľlt bar√°tn√Ķj√©nek k√©jesen cs√ľcs√∂r√≠t√Ķ sz√°j√°t, mikor v√°ratlanul T√©ka megsz√≥lalt, gyeng√©den tasz√≠tva a meglep√Ķd√∂tt fi√ļn:
- Marci! Marci! √Čbreszt√Ķ, v√©ge a filmnek. √Čbredj m√°r v√©gre fel, megy√ľnk haza! – s most m√°r egy kicsit er√©lyesebben r√°zta, amibe Csongor is beseg√≠tett.
A fi√ļ zavarodottan riadt fel. Mintha valaki nagyfok√ļ kegyetlens√©ggel t√©pte volna ki sz√≠v√©b√Ķl √ĀMOR szerelem nyil√°t.
- J√≥l van m√°r megyek- d√ľnny√∂g√∂tt ny√Ľg√∂sen Mi√©rt nem a h√°rom√≥r√°s Titanicot n√©zt√ľk meg? Motyogta, √°lma egyfajta epil√≥gusak√©nt, √©s elg√©mberedve haladt a kij√°rat fel√©.


  dzsunior, 8:44 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 24., hťtfű Nekem tetszik!
0  
Egy √ļjabb novell√°m. Ez ministr√°l√°s k√∂zben pattant ki az agyamb√≥l. Rem√©lem tetszeni fog Nektek:

EGY FOSZTOGAT√ď K√ĀLV√ĀRI√ĀJA

Csak a hold f√©nye vil√°g√≠totta be halv√°nyan a k√ľlv√°rosi templom korhad√≥ ajtaj√°t. Az id√Ķ m√°r k√©s√Ķre j√°rt; a torony√≥ra mutat√≥i versenyt futottak a tizenkettes sz√°mig, amely sor√°n a kismutat√≥nak k√∂r√ľlbel√ľl tizen√∂t perces el√Ķnye volt.
Nos ebben az id√Ķben egy s√∂t√©t kab√°tos f√©rfi alakja k√∂rvonalaz√≥dott a templom hom√°lyos bej√°rat√°n√°l. T√°sk√°j√°b√≥l el√Ķvett kulcstart√≥n l√≥g√≥ kulcsok egyik√©vel, p√°r pillanat alatt laza k√∂nnyeds√©ggel nyitotta ki az ajt√≥ √∂reg z√°rj√°t. Nedeci Alfr√©d – akit egy√©bk√©nt Alfnak bec√©ztek – megk√∂nnyebb√ľlve l√©pett be az √©p√ľletbe. A terve, - hogy megszerzi a roppant √©rt√©kes aranykelyhet – megval√≥sulni l√°tszott.
M√°r egy p√°r h√≥napja j√°rt itt hasonl√≥ k√∂r√ľlm√©nyek k√∂z√∂tt azzal a k√ľl√∂nbs√©ggel, hogy akkor az adakoz√°sb√≥l √∂sszegy√Ľlt jelent√Ķsebb √∂sszeget lopta el, a behatol√°s brut√°lisabb eszk√∂z√©t v√°lasztva.
- Azt hiszem, √≠gy kellett volna m√ļltkor is, nem pedig sekrestye ablak√°nak a bet√∂r√©s√©vel. –v√©lekedett. J√≥ h√ļz√°s volt a pl√©b√°nos kegyeibe f√©rk√Ķzve a kulcsokr√≥l m√°solatot csin√°lni. – √©s elm√©lked√©s√©t befejezve halkan becsukta a bej√°rati ajt√≥t, majd figyelm√©t a szent√©ly ir√°ny√°ba vetette. Keze reflexszer√Ľen a szenteltv√≠z fel√© r√°ndult, de amint bevillant agy√°ba nem √©ppen √°rtatlan terve, fanyar arccal gyorsan elh√ļzta. Nem sz√≠vesen lopott a templomb√≥l, de tekintve a k√∂nny√Ľ √©s √©rt√©kes zs√°km√°nyra k√ľl√∂n√∂sebb b√Ľntudat n√©lk√ľl pr√≥b√°lta v√©gig csin√°lni az √°ltala r√©szletesen kidolgozott tervet.
A templomot pontosan ismerte, hisz amikor csak tehette r√©szt vett a mis√©ken, √≠gy lakalma ny√≠lt r√°, hogy t√∂vir√Ķl – hegyire felm√©rje a szent hely minden rejtett zug√°t.
√Ām m√°skor minden f√©nyes, csillog√≥ √©s vid√°m volt, most pedig mindenhol s√∂t√©ts√©g, csak az ablakon s√°rg√°san bevil√°g√≠t√≥ tompa f√©ny ny√ļjtott valamif√©le t√°j√©koz√≥d√°si lehet√Ķs√©get Alfnak, ami a sz√≠ve m√©ly√©n roppantm√≥d nyugtalan√≠totta, amit a t√°sk√°j√°b√≥l el√Ķkotort eleml√°mp√°val pr√≥b√°lt csillap√≠tani.
A k√©peket vil√°g√≠tva egyre jobban kezdett f√©lni. Az arcok – mint valami groteszk l√©nyek – √ļgy n√©zt√©k sz√ļr√≥s szemeikkel Alfot, hogy az szinte beleremeget, hiszen nem √©rtette, hogy mi folyik k√∂r√ľl√∂tte. A d√©lel√Ķtti – amolyan felder√≠t√Ķ – mis√©n m√©g bar√°ts√°gosan mosolyogtak, most pedig…
- Lehet, hogy vissza k√©ne fordulni? – morfond√≠rozott k√©ts√©gbeesetten, de mihelyt esz√©be jutott a kehely, mint valami sz√≠nh√°zi s√ľllyeszt√Ķben √ļgy t√Ľnt el az el√Ķbbi gondolata.
Szorosan padokhoz simulva haladt egyenesen, √©s megpr√≥b√°lt minden k√ľls√Ķ t√©nyez√Ķ kikapcsol√°s√°val, kiz√°r√≥lag csak a c√©lja el√©r√©s√©re koncentr√°lni
Ekkor k√≠s√©rteties bagolyhuhog√°s t√∂rte meg .a t√ľcsk√∂k monoton ciripel√©s√©t. Egy √°ll√≥ f√©rfialak √°rny√©ka vet√ľlt Alfr√©d el√©, amit az oldalhaj√≥ majdnem m√©teres ablak√°n besz√Ľr√Ķd√Ķ gyenge f√©nycs√≥va szinte √≥ri√°sk√©nt vet√≠tett az ekkor m√°r reszket√Ķ f√©rfi el√©.
Alfr√©d, mihelyt csillap√≠totta a mag√°ban eluralkodott hiszt√©ri√°t, megpr√≥b√°lta felder√≠teni a titokzatos √°rny√©k gazd√°j√°t. √ďvatos l√©p√©sekkel lopakodott az √°rny√©k ir√°ny√°ba √©s feld√ļlt lelki√°llapot√°ban valamif√©le megnyugv√°ssal vette √©szre, hogy az alak nem m√°s, min Szent Ferenc t√∂lgyf√°b√≥l faragott szobra volt.
Miut√°n homlok√°r√≥l let√∂r√∂lte a hideg verejt√©ket, egy kicsit megk√∂nnyebb√ľlve a szent√©ly fel√© vette az √ļtj√°t. Az olt√°r mellett elhaladva valami f√©mes t√°rgyba r√ļgott, ami nemtetsz√©s√©nek egy √©les csilingel√©ssel adott hangot. Az eg√©sz templom belezengett, majd miut√°n az akusztika az utols√≥ hangokat is elnyelte, √ļjra a halk csiripel√©s vette √°t a f√Ķszerepet.
- A franc essen a rohadt ministr√°nsok cseng√Ķj√©be – szisszent fel bossz√ļsan, √©s √©gbesz√∂kken√Ķ adrenalin szintj√©t megpr√≥b√°lta √ļjra norm√°lis √©rt√©kek k√∂z√© szor√≠tani.
Most m√°r csak p√°r l√©p√©sre volt a szent√©lyt√Ķl, ahol a r√©gen √≥hajtott √©rt√©ket t√°rolt√°k. Durv√°n csiszolt kulcs√°t a tabern√°culum kulcslyuk√°ba dugta, majd mint a k√©st a felmeleg√≠tett vajban, laz√°n elforgatta. A szekr√©ny aranyozott ajtaja finoman kiny√≠lott, √©s Alfr√©d el√© t√°rult a


majdnem harminc centis, körbe drágakövekkel kirakott 24 karátos aranykelyhet, aminek az eszmei értékét csak tovább növelte az a tény, hogy közel száz éves volt.
A kehely el√Ķtt egy t√°bla √°llt, amit a pl√©b√°nos a lelkiismeretes rabl√≥nak tett ki: „Ne k√≠s√©rtsd Uradat, Istenedet!” – sz√≥lt a felirat, ami ugyan felkelltette Alf szunnyad√≥ b√Ľntudat√°t, de az a birtokl√°s l√°gy muzsikahangja √ļjra m√©ly √°lomba ringatta.
- Ez az… - fojtotta el a felt√∂r√Ķ √∂r√∂m√©t, √©s a figyelm√©t m√°r az √ļjabb akad√°lyok fel√© terelte.
- Ki k√©ne jutni! – fogalmaz√≥dott meg benne a magasztos gondolat, s annak nyomat√©kot adva, szinte akaratlanul s√ľllyesztette el t√°sk√°j√°ban a kelyhet, √©s k√≠nosan tapad√≥ keszty√Ľj√©ben er√Ķsen megmarkolta a zsebl√°mp√°j√°t. Szinte minden tudatoss√°g n√©lk√ľl p√°szt√°zta v√©gig a templom bels√Ķ ter√©t, m√©g miel√Ķtt v√©gleg elhagyta volna a kisv√°rost. √Ām l√°mp√°ja √°ltal megvil√°g√≠tott fresk√≥k ekkorra m√°r mind-mind valami borzaszt√≥an kellemetlen √©rz√©st kelltettek benne: „NEM LEHET A TI√ČD; EMBERNEK LEHETETLEN, DE ISTENNEK MINDEN LEHETS√ČGES; AZ √ČN HAZ√ĀM AZ IM√ĀDS√ĀG H√ĀZA, TI PEDIG RABL√ďBARLANGG√Ā TETT√ČTEK.”- olvasta a k√©pek alatti sz√∂vegeket olyannyira, hogy szeme m√°r k√©ptelen volt felfogni a fresk√≥k vizu√°lis √©rt√©k√©t, hanem egyre csak a sz√∂vegek balj√≥s j√≥slataira √∂sszpontosult figyelme, majd miut√°n a szentk√©peket is jobban megn√©zte ijedten tapasztaltt√°, hogy az alakok, mint valami fels√Ķfok√ļ b√≠r√≥s√°g szigor√ļ b√≠r√°i, √ļgy szegezt√©k r√° tekintet√ľket.
Fredi (mert √≠gy is bec√©zt√©k) im√©nt visszaaludt b√Ľntudat√°t, mint valami √©ktelen√ľl rik√°csol√≥ √©breszt√Ķ√≥ra, √ļgy r√°zt√°k fel ezek a k√ľls√Ķ t√©nyez√Ķk, amit a kehely √©s az √°ltala ny√ļjtott gazdags√°g l√°gy altat√≥ zen√©je egyre rem√©nytelenebb√ľl tudott csak megakad√°lyozni.
Fel√Ķr√∂lt idegekkel igyekezett min√©l hamarabb kijutni a sz√°m√°ra egyre kellemetlenebb√ľl k√≠nosabb helyr√Ķl. L√©pteit szapor√°zva a bej√°rat fel√© sietett, mikor az feletti „Megfesz√≠tett J√©zus” m√°sf√©l m√©teres – el√©g rossz √°llapotban l√©v√Ķ – k√Ķszobr√°ra terel√Ķd√∂tt tekintete. A szobor arca, mint valami cs√≠nytev√©sen rajtakapott kisfi√ļ anyuk√°j√°√©, aki hajland√≥ megbocs√°tani csemet√©j√©nek – egy minim√°lis b√Ľnb√°nat√©rt -, ami jelen esetben a kehely visszat√©tele lett volna.
- Soha! – sziszegte bossz√ļs√°ggal vegy√ľlt arccal, felel√Ķtlen√ľl kih√≠vva ezzel sorsot maga ellen, nem sz√°molva az esetleges k√∂vetkezm√©nyekkel.
Ekkor a szobor, mintha valami g√ļnyos arcj√°t√©kot √Ľz√∂tt volna Fredivel, pillanatok alatt sz√°nalommal teli arckifejez√©st v√°gott, mint aki mindent megtett volna annak √©rdek√©ben, hogy engedetlen szolg√°j√°t jobb √ļtra t√©r√≠tse… l√°ssuk be mindhi√°ba.
Ebben a pillanatban a torony√≥ra nagymutat√≥ja utol√©rte a kismutat√≥, egy p√°r perces „paus√©t” intett. M√°r kezdett volna mag√°hoz t√©rni az ijeds√©gt√Ķl, √©s folytatni keserves menek√ľl√©s√©t, mikor egy vel√Ķtr√°z√≥ robajjal lev√°lott a fesz√ľlet als√≥ r√©sze √©s irt√≥zatos k√Ķz√°pork√©nt egyenesen Alfr√©dra hullott. A f√©rfi a nagy s√ļly alatt √ļgy esett √∂ssze, mint valami szakadt szeneszs√°k, kiejtve kez√©b√Ķl a t√°sk√°t, benne a kehellyel.
M√©ly csend √ľlt a templomra. S√ļlyos sebekt√Ķl v√©rz√Ķ ujjak pr√≥b√°ltak a t√°sk√°b√≥l kigurult aranykelyhet m√©g egyszer meg√©rinteni, de a k√ľszk√∂d√©s egyre kil√°t√°stalanabb lett. A k√Ķdarabok k√∂z√∂tt v√©kony cs√≠kokban patakzott a t√Ľzpiros v√©r. A hal√°lh√∂rg√©sek fokr√≥l – fokra halkabbak √©s ritk√°bbak lettek, m√≠gnem a k√Ķhalom alatt minden teljesen elcs√∂ndes√ľlt. Az elernyedt ujjak alig p√°r centim√©terre a kehelyt√Ķl √∂r√∂kre le√°lltak.
A szobrot soha sem tudt√°k eredeti √°llapot√°ba vissza√°ll√≠tani; megmaradt r√©sz√©t viszont a szent√©ly melletti helyre kialak√≠tott √ľvegbur√°ba helyezt√©k, mint valami csod√°latos erekly√©t.
Pedig nem volt az, s√Ķt ha Alfr√©d kor√°bban nem lopja el a szobor fel√ļj√≠t√°s√°ra ford√≠tott adom√°nyt, tal√°n √∂r√∂kre ott marad, √©s √Ķrzi a templom fedhetetlen tisztas√°g√°t.

  dzsunior, 9:21 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 23., vasŠrnap Nekem tetszik!
0  
Ez√ļttal a Guns n Roses, November Rain c√≠m√Ľ sz√°m√°t dolgoztam fel. Rem√©lem tetszeni fog Nektek!

A NOVEMBERI ES√ē

A vihar puszt√≠totta v√°ros zs√ļfolt k√≥rh√°z√°nak baleseti oszt√°ly√°ra tolta be k√©t fiatal – a folyamatos munk√°t√≥l kiss√© meggy√∂t√∂rt – n√Ķv√©r Robert Palmert. A f√©rfi igencsak zaklatott √°llapotban volt. √Črezte hogy valami nem stimmel, valami kegyetlen trag√©dia t√∂rt√©nt, de akkora sokk alatt √°llt, hogy k√©ptelen volt felfogni a k√∂r√ľl√∂tte l√©v√Ķ esem√©nyeket. R√©szleges eml√©kezetkihagy√°sa lehetetlenn√© tette, hogy az idegt√©p√Ķ fejf√°j√°s√°n k√≠v√ľl valami m√°ssal is foglalkozzon.
Az egyik n√Ķv√©r √°ltal otthagyott altat√≥t enyh√©n remeg√Ķ kez√©vel a sz√°j√°hoz emelte, √©s egy poh√°r v√≠z k√≠s√©ret√©vel – m√°s esetben kifejezetten undor√≠t√≥nak tartott m√≥don – hosszasan sz√ľrcs√∂lve nyelte le. Visszafek√ľdt az √°gyba. Az √Ķt √©rt sokk hat√°s√°ra hideg ver√≠t√©k bor√≠totta el test√©t. Kicsit darabos k√©zmozdulattal megtapogatta a fej√©n l√©v√Ķ k√∂t√©st, amely a sok v√©rt√Ķl ny√°lk√°s, kellemetlen tapint√°s√ļ lett.
Az altat√≥ sz√©p lassan kezdett hatni. Robi √ļgy √©rezte, mintha szemh√©j√°ra t√∂bb kil√≥ nehezedne, s ugyan feje egyre kev√©sb√© f√°jt, de ezzel p√°rhuzamosan misztikusan f√©lelmetes, fokr√≥l – fokra er√Ķs√∂d√Ķ sz√©d√ľl√©st tapasztalt, m√≠g egyszer csak minden els√∂t√©t√ľlt, mint valamif√©le filmszakad√°s, √©s egy m√°sik vil√°g kiss√© idillikus √©let√©be cs√∂ppent. Mintha egy rendez√Ķ sz√©k√©ben √ľlt volna, √ļgy t√°rult el√© Soupthtown v√°rosa
A feh√©r b√°r√°nyfelh√Ķk csendesen legelt√©k az √©gbolt halv√°nyk√©k f√ľv√©t, amelyen kereszt√ľl a nap s√°rg√°s sugarai pr√≥b√°lt√°k megd√∂nteni a – v√°rost melankolikuss√° tev√Ķ – √Ķsznek a hatalm√°t, amely Robertet is mag√°val ragadta, m√≠g meg nem t√∂rte lelki harm√≥ni√°j√°t a v√°ros k√∂zep√©n elter√ľl√Ķ feh√©r templom √©s az azt k√∂r√ľlvev√Ķ – els√Ķ l√°t√°sra roppant vid√°m – t√∂meg, akik k√∂z√∂tt voltak fiatalok, id√Ķsek, f√©rfiak, n√Ķk, gyerekek is egyar√°nt.
Ekkor egy tejfeh√©r limuzin √°llt meg k√∂zvetlen√ľl a templom bej√°rata el√Ķtt. Egy gy√∂ny√∂r√Ľ jegyesp√°r sz√°llt ki az aut√≥b√≥l. A mennyasszonyon egy feh√©r csipk√©s miniszoknya volt, amit az √°ttetsz√Ķ f√°tyol √©s az √≥ri√°si – r√≥zs√°kb√≥l √°ll√≥ – vir√°gcsokor tett teljess√©. A v√Ķleg√©nyen fekete zak√≥f√©les√©g fodros gall√©r√ļ inggel, √≠zl√©ses csokornyakkend√Ķvel kieg√©sz√≠tve. Alapj√°ban v√©ve √∂sszeill√Ķ p√°r volt, amivel Robert is egyet√©rtett, aki ekkorra m√°r a n√°szn√©p terjedelmes sokas√°g√°nak egy ismeretlen tagja volt. A menet sz√©p lassan vonult be a templomba, ami egy kisv√°rosi ig√©nyeket t√∂k√©letesen k√≠lel√©g√≠t√Ķ, bel√ľl h√≥feh√©rre festett, k√©nyelmes padokkal kieg√©sz√≠tett protest√°ns √©p√≠tm√©ny volt.
Az esk√ľv√Ķ elkezd√Ķd√∂tt. A jegyesp√°r lassan vonult v√©gig a templom v√∂r√∂s sz√Ķnyeg√©n, egyenesen a pap l√°bai el√©.
Robert csak akkor pillantotta meg a mennyasszonyt.
- Dorotty – suttogta halkan, mik√∂zben sz√≠ve egyre hevesebben kezdett el dobogni. Roppant ismer√Ķs volt neki a l√°ny, de igaz√°b√≥l csak igen halv√°ny foszl√°nyok villantak fel vele kapcsolatban.
A szertart√°s viszont folyt tov√°bb, de csak hossz√ļ percek m√ļlva jutottak el a boldog√≠t√≥ igenig, majd √∂r√∂k szerelm√ľket egy m√©ly √©rzelmeket takar√≥ cs√≥kkal pecs√©telt√©k meg, amire a n√°szn√©p k√ľl√∂nb√∂z√Ķ m√≥don, de l√©nyeg√©ben egy√∂ntet√Ľen reag√°lt. Az id√Ķsebb n√Ķk meghat√≥dva s√≠rtak, a f√©rfiak halk ny√ľzsg√©sbe kezdtek, m√≠g a fiatalabbak vir√°gszirmokat sz√≥rtak az √ļjdons√ľlt h√°zasp√°rra. Kis id√Ķ m√ļlva indult meg a t√∂meg a kij√°rat fel√©.
Az √©gen a feh√©r b√°r√°nyfelh√Ķket m√°r a vihar els√Ķ √ľv√∂lt√Ķ farkasai riogatt√°k, de alapj√°ban v√©ve m√©g mindig elmondhat√≥ volt: semmi akad√°lya sincsen, hogy a templom k√∂zel√©ben l√©v√Ķ kis ligetben egy fergeteges lagzit csapjanak az ifj√ļ h√°zasp√°r tisztelet√©re.
Ennek keret√©ben sziv√°rgott a n√°szn√©p a liget fel√©, ahol m√°r minden el√Ķ volt k√©sz√≠tve, hogy m√©lt√≥k√©ppen fogadj√°k a t√∂bb sz√°z ember, s√°skaszer√Ľ had√°t.
A liget k√∂zep√©n l√©v√Ķ h√°z k√∂r√ľl helyezkedett el egy √≥ri√°si sv√©dasztal tele mindenf√©le f√∂ldi j√≥val, ami szem – sz√°j ingere. A k√ľl√∂nf√©le levesekt√Ķl, s√ľltekt√Ķl kezdve a finomn√°l finomabb s√ľtem√©nyekkel folytatva, az egzotikus gy√ľm√∂lcs√∂kkel bez√°r√≥lag minden megtal√°lhat√≥ volt, k√∂z√©pen egy hatemeletes, emeletenk√©nt k√ľl√∂nb√∂z√Ķ √≠z√Ľ tort√°val, tetej√©n egy h√°zasp√°rt √°br√°zol√≥ marcip√°nfigur√°val.
A h√°zt√≥l kicsit arr√©bb helyezkedett el egy gigantikus m√©ret√Ľ b√°r a legritk√°bb √©s legdr√°g√°bb italokkal, kokt√©lokkal, s k√∂zvetlen√ľl mellette egy hangulatos szalonzenekar, amely el√Ķtt egy nagy t√°ncparkett biztos√≠totta az emberek t√°ncol√°si ig√©ny√©t.
M√°r k√©s√Ķ d√©lut√°n volt mikor mindenki elfoglalta a kedv√©hez ill√Ķ helyet. Ki a sv√©dasztal mellett fogyasztotta kedvenc √©teleit, ki a b√°rn√°l iszogatott, de sokan voltak akik √∂nfeledten t√°ncoltak.
Az idillt egy er√©lyes n√Ķi hang szak√≠totta meg.
- √Čs a csokor? – hangzott el a kiss√© elk√©sett, de m√©g aktu√°lis k√©rd√©s, amely hat√°s√°ra a menyasszony el√Ķtt pillanatok alatt megsz√°ml√°lhatatlan t√°rsas√°g gy√Ľlt √∂ssze.
- Dobd el, l√°ssuk ki lesz a k√∂vetkez√Ķ mennyasszony? – Lihegte egyhang√ļan a n√°szn√©p f√©rfi√©hes n√Ķi tagjai.
Dorotty h√°tat ford√≠tott a hirtelen √∂sszegy√Ľlt k√∂z√∂ns√©gnek – Robertt√≥l alig p√°r m√©terre – √©s mosolyogva haj√≠totta el v√∂r√∂s r√≥zs√°kb√≥l √°ll√≥ csokr√°t, amit moh√≥, irigy kezek pr√≥b√°ltak elkapni, azonban a v√°ratlanul felt√°mad√≥ viharos erej√Ľ sz√©l belekapott √©s messzire r√∂p√≠tette mag√°val.
A csal√≥dott n√Ķk hamar felocs√ļdtak a „csokorvad√°szatb√≥l”, mikor az egyre er√Ķs√∂d√Ķ sz√©l, hideg csapad√©kot v√°gott az alkoholt√≥l √©s a hangulatt√≥l felhev√ľlt arcukba.
A b√°r√°nyfelh√Ķk pillanatok alatt √Ķrj√∂ng√Ķ fekete kosokk√° v√°ltoztak, akik a felkavart v√°ros felett folytatt√°k gyilkos harcukat. A mennyd√∂rg√©s √©s a vill√°m hamar √°lland√≥s√≠tott√°k magukat, √©s kegyetlen, di√≥ nagys√°g√ļ j√©gdarabok szaggatt√°k Soupthtown v√°ros√°t.
A vid√°m t√°rsas√°g szinte semmi perc alatt egy p√°nikhangulat√ļ cs√ľrh√©v√© alakult, ami fejvesztve menek√ľlt a sz√©lr√≥zsa minden ir√°ny√°ba.
A k√°osz teljesen hatalm√°ba ker√≠tette a k√∂rny√©ket, mik√∂zben a vihar csak tombolt meg√°ll√°s n√©lk√ľl, nem k√≠m√©lve h√°zat, udvart, embert, √°llatot.
A h√°zak falai ropogtak a j√©ges√Ķ gyilkos erej√Ľ becsap√≥d√°sait√≥l, a kor√°bbi ter√ľlj – ter√ľlj asztalk√°m egy diszn√≥√≥lba ill√Ķ mosl√©kkal teli v√°ly√ļv√° v√°ltozott.
√ögy egy √≥ra m√ļlva vonult el a vad „isteni √°ld√°s”, maga m√∂g√∂tt puszt√≠t√°st, jajgat√≥ embereket, t√∂nkrevert v√°rost hagyva.
Robert, aki az esem√©nyeket „k√≠v√ľlr√Ķl” figyelte, d√∂bbenve konstat√°lta a fejlem√©nyeket: A n√°szn√©p egy t√∂bb sebb√Ķl v√©rz√Ķ, kegyetlen√ľl mocskos, szakadt gy√°szn√©pp√© alakult.
Hol volt m√°r a j√≥ hangulat? Hol volt az √∂r√∂m? A liget legjobban egy bombat√°mad√°st √©rt romhalmazhoz hasonl√≠tott. Az ig√©nyesen meg√©p√≠tett h√°zb√≥l csak k√Ķ √©s deszkadarabok t√∂mkelege maradt.
Ekkor Robert sz√≠ve √ļjb√≥l hevesen kezdett dobogni. G√∂rcs√∂s r√°ng√°sokba kezdett, √©s szinte k√©nyszer√Ľen indult el a f√Ķ√ļton, ahol a templomt√≥l nem messze megl√°tta a mennyasszonyi csokrot, amit Dorotty dobott el alig p√°r √≥r√°val ezel√Ķtt. Egy m√°rv√°nys√≠r egyetlen d√≠sze volt, amit a r√≥zsa ki√°zott sz√≠ne teljesen v√©rv√∂r√∂sre festett.
Robert remeg√Ķ k√©zzel, √≥vatosan megemelte a vir√°gcsokrot, ami a s√≠rfeliratot √©ppen eltakarta, √©s d√∂bbenve olvasta a nevet, s m√°sodpercek t√∂red√©ke alatt r√°j√∂tt, hogy ez csak egy r√©m√°lom, aminek sajnos a kellet√©n√©l t√∂bb val√≥s√°galapja volt. A n√©v pedig ami a s√≠ron domborodott, sokkal t√∂bbet jelentett Robertnak, mint a val√≥s√°g; az √©lete volt: Dorotty Palmer. Dorotty Palmer, Dorotty Palmer, Dorotty… , de √ļjb√≥l m√°r k√©ptelen volt elolvasni. Keljfeljancsi m√≥dj√°ra pattant fel az √°gyb√≥l. Test√©t a kor√°bbi izzads√°gcseppek sokas√°g √°ztatta, l√©legzete semmif√©le harm√≥ni√°t nem takart. Kor√°bbi remeg√©se ellen√Ķrizhetetlen√ľl sokkoss√° v√°ltozott.
Ekkor halk nyikorg√°ssal kiny√≠lt az ajt√≥, √©s b√°tortalan n√Ķi alak k√∂rvonalaz√≥dott Robert el√Ķtt, de csak percek m√ļlva – mikorra szeme megszokta a hirtelen f√©nyt – vette √©szre, a kor√°bbi n√Ķv√©rke v√©kony test√©t, amint lassan k√∂zeledet az √°gy√°hoz.
- Azt hiszem rossz h√≠rem van Robert √ļr – kezdte balj√≥s sz√∂veg√©t, amivel a f√©rfiben tov√°bb n√∂velte a bizonytalans√°g kegyetlen √©rz√©s√©t.
- Feles√©ge s√ļlyos s√©r√ľl√©sekkel √©rkezett…mi mindent megtett√ľnk… az orvosok id√°ig pr√≥b√°ltak seg√≠teni… - nyelt egyet, majd kicsit hat√°rozottabban folytatta.
- Sajn√°lom Palmer √ļr, de minden igyekezet√ľnk ellen√©re feles√©ge belehalt s√©r√ľl√©s√©be… sajn√°lom, iz√©… fogadja r√©szv√©tem – azzal lassan elt√Ľnt a k√≥rh√°z hom√°ly√°ban.
Robert szoborr√° dermedve fek√ľdt √°gy√°ban. Szem√©ben a k√∂nnycseppek s√Ľr√Ľn gy√Ľltek, majd gleccserk√©nt omlottak le forr√≥ arc√°n.
√Čszrev√©tlen√ľl v√©gigsim√≠totta jegygy√Ľr√Ľj√©t, √©s Dorottyra gondolva, a kimer√ľlts√©gt√Ķl √©s a stressz hat√°s√°ra m√©ly √°lomba zuhant.
A szoba √ļjra a csend √©s a s√∂t√©ts√©g birodalma lett. Csak az √ļjb√≥l felt√°madt novemberi es√Ķ kopogott szel√≠den a soupthtowni k√≥rh√°z el√Ķz√Ķleg megrepedezett ablakain…

  dzsunior, 12:22 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 22., szombat Nekem tetszik!
0  
Nos egy kis sz√ľnet ut√°n √≠me az k√∂vetkez√Ķ novell√°m:

Bejdzsi

Valahol Afrik√°ban a naps√ľt√∂tte szavann√°k z√∂ldell√Ķ n√∂v√©nyeinek vad, de egzotikus vil√°g√°ban egy alig h√ļsz f√Ķt sz√°ml√°l√≥ elef√°ntcsorda √©lte √°tlagos, de egy√°ltal√°n nem egyhang√ļ √©s vesz√©lytelen √©let√©t.
√Člet√ľk minden perc√©t a l√©tfenntart√°s, a k√∂r√ľl√∂tt√ľk l√©v√Ķ vesz√©lyek kik√ľsz√∂b√∂l√©se √©s az √∂r√∂k√∂s v√°ndorl√°s t√∂lt√∂tte ki.
Hasonl√≥ k√∂r√ľlm√©nynek volt kit√©ve Bejdzsi, az alig p√°r √©ves kiselef√°nt √©s anyja a j√≥l megtermett n√Ķst√©ny Narda, aki a csord√°t√≥l elk√ľl√∂n√ľlve – de nem elszakadva – nevelte k√∂lyk√©t. Napjaik els√Ķsorban √©lelemszerz√©ssel √©s √©let√ľk megv√©d√©s√©vel telt el. Az ut√≥bbival f√Ķleg Narda foglalkozott, b√°r monstrum test√©vel √©s agressz√≠v viselked√©s√©vel igencsak tekint√©lyteremt√Ķ volt m√©g a h√≠melef√°ntok k√∂r√©ben is.
A t√°j ahol √©ppen v√©gig haladtak, egy f√°kkal v√©gig√∂vezett t√∂bbm√©teres f√Ľvel ben√Ķtt kiss√© sz√°raz vid√©k volt, ahol az elef√°ntok el√Ķtt egyetlen c√©l lebeghetett, m√©ghozz√° az, hogy el√©rj√©k a k√∂rny√©k egyetlen, t√∂bb kilom√©ter √°tm√©r√Ķj√Ľ tav√°t, ahol szomj√ļjs√°gukat csillap√≠thatt√°k, a sz√°razs√°gt√≥l meggy√∂t√∂rt test√ľket felfriss√≠thett√©k, illetve mint sok √°llat rajtuk k√≠v√ľl: dagony√°zhattak.
Nos ez a c√©l hajtotta Nard√°t √©s Bejdzsit is azon a napon, amelynek v√©g√©n mindkett√Ķj√ľk √©lete gy√∂keresen megv√°ltozott…
A nap magasan j√°rt a tejsz√≠nhab sz√≠n√Ľ b√°r√°nyfelh√Ķk k√∂z√∂tt, √©s mint valami d√ľh√∂s isteni szem√©ly az Ol√ľmposz fellegeib√Ķl, √ļgy sz√≥rta sz√©t t√ľzes nyilait, megkeser√≠tve ezzel sok – sok √©l√Ķl√©ny √≠gy is kegyetlen sors√°t, amelyet csak a n√©hol fel – felt√°mad√≥ tr√≥pusi szell√Ķ h√Ľv√∂s simogat√°sa enyh√≠tett. A bogarak z√ľmm√∂g√©se, a majmok id√©tlen vinnyog√°sa, a bivalyok, zebr√°k √©s m√°s n√∂v√©nyev√Ķ pat√°sok nyer√≠t√©se, pr√ľszk√∂l√©se tette v√°ltozatoss√° a szavanna unalmasnak t√Ľn√Ķ √©let√©t. Pedig nem volt az! A bokrok, a f√°k √©s a m√©teres f√Ľnyal√°bok m√∂g√ľl mindig √°ldozatra v√°rva √°llt egy – egy oroszl√°n, p√°rduc vagy √©ppen ez orvvad√°sz, aki az √©rt√©kes tr√≥fea rem√©ny√©ben m√©g az √©let√©t is kock√°ztatn√°, nem t√∂r√Ķdve a t√∂rv√©nyekkel, amelyek megszeg√©se m√©g hal√°lb√ľntet√©st is vonhat maga ut√°n.
Ennek ellen√©re Max a k√∂z√©pkor√ļ, er√Ķsen borost√°s f√©rfi √©ppen egy ilyen t√∂rv√©ny megszeg√©s√©re k√©sz√ľlt. Egy bokor mellett fek√ľdt, kez√©ben egy pusk√°val, zseb√©ben mindenf√©le t√∂lt√©nnyel. Biztosra akart menni, √≠gy nem kapkodta el a dolgokat. Idegess√©g√©t a s√°rg√°s fogai k√∂z√∂tt lassan √Ķr√∂lt fogv√°j√≥v√° vezette le, amit r√∂vid r√°gcs√°l√°s egy kisebb adag em√©szt√Ķnedv k√≠s√©ret√©ben laz√°n kik√∂p√∂tt, majd teljes figyelm√©t √°ldozat√°ra terelte. Pusk√°j√°t a v√°ll√°ra emelte, bec√©lozta az √°llat hal√°nt√©k√°t, egy p√°r pillanatnyi v√°rakoz√°s √©s bumm…
Bejdzsi finoman d√∂rg√∂l√Ķdz√∂tt anyj√°hoz, aki √©ppen d√©lut√°ni szieszt√°j√°t tartotta egy szaftos k√≥kuszdi√≥ t√°rsas√°g√°ban. E csal√°di idillt csak egy rakonc√°tlan bog√°r zavarta, ami Narda fej√©t valamif√©le napoz√≥helyk√©nt haszn√°lta, annak ellen√©re, hogy ez az elef√°ntot roppantm√≥d ideges√≠tette. Nemtetsz√©s√©nek kinyilv√°n√≠t√°s√°ra orm√°ny√°t, mint valami l√©gycsap√≥t egyenesen a feje tetej√©re ir√°ny√≠totta, mikor egy er√Ķteljes durran√°s hallatszott a bokor fel√Ķl. Az √©ppen a hal√°nt√©k√°n√°l l√©v√Ķ orm√°ny√°nak a hegy√©t a puskagoly√≥ – ak√°r valami pap√≠rdarabot – miszlikbe t√©pte. Narda orm√°ny√°ban keletkezett √≥ri√°si f√°jdalmat legy√Ľrve a l√∂v√©s ir√°ny√°ba fordult, ahol megl√°tta a falfeh√©r Max – et, amint fegyver√©t pr√≥b√°lta √ļjrat√∂lteni. Pillanatok alatt, mint valami megvadult orrszarv√ļ, rontott neki az orvvad√°sznak, aki hosszas szerencs√©tlenked√©s ut√°n √ļjrat√∂lt√∂tt pusk√°j√°t remeg√Ķ kez√©vel az elef√°nt szemei k√∂z√© c√©lozva tartotta. Narda m√°r csak p√°r m√©terre volt, mikor megint eld√∂rd√ľlt a v√©gzetes l√∂v√©s, ami az elef√°nt bal szeme mellett egyenesen a fej√©t tal√°lta el. A robosztus test – mint valami √≥cska szeneszs√°k – teljes terjedelm√©vel t√°mad√≥j√°ra zuhant, akit e hirtelen keletkezett s√ļlyfelesleg igen v√°ratlanul √©rt. A megsebes√ľlt elef√°nt utols√≥ er√Ķtartal√©kait √∂sszeszedve felemelkedett √©s elindult k√∂lyke fel√©, maga ut√°n hagyva a sz√©ttrancs√≠rozott Max – et, aki Narda alatt perceken bel√ľl – kib√≠rhatatlan f√°jdalmak mellett – sz√∂rnyethalt.
Bejdzsi k√©ts√©gbeesetten n√©zte anyja szenved√©s√©t, aki a megtett p√°r m√©tert k√∂vet√Ķen √ļjra elesett. A kiselef√°nt mire oda√©rt anyja m√°r igen nehezen vette a leveg√Ķt. A sz√≠vt√©p√Ķ h√∂rg√©s – ami Narda sz√°j√°t elhagyta – Bejdzsinek kegyetlen √©s f√°jdalmas hang volt, ami √∂r√∂kre belev√©s√Ķd√∂tt piciny agy√°ba. A n√Ķst√©ny elef√°nt szeme mellett, vulk√°ni l√°vak√©nt t√∂rt fel a v√∂r√∂s v√©r √©s akad√°lyt nem ismerve sz√°ntotta v√©gig arc√°t, majd a nyaka mellett kis t√≥cs√°t k√©pezve folyt le. Bejdzsi egy t√∂bb m√°zs√°s √≥lomdarabk√©nt √°llt Narda mellett, aki a legutols√≥ er√Ķfesz√≠t√©s√©vel megemelte orm√°ny√°t v√©gig sim√≠tva fia test√©t, majd er√Ķtlen√ľl hullott vissza a f√∂ldre.
Narda m√°r csak egy nagydarab h√ļst√∂meg volt Afrika k√∂zep√©n, mint elef√°nt megsz√Ľnt l√©tezni!
Bejdzsi lelke m√©ly√©n ezt j√≥l tudta, de nem akart tudom√°st venni r√≥la. Cs√∂kev√©nyes agyar√°val finoman l√∂kd√∂ste anyja test√©t, majd esze – veszett trombit√°l√°s k√∂zepette d√∂rg√∂l√Ķdz√∂tt hozz√°. Kor√°bban ez kedves orm√°nycsapkod√°st v√°ltott ki Nard√°b√≥l, s Bejdzsi nagyon b√≠zott benne, hogy most is hasonl√≥ eredm√©nyt √©r el. De nem! A kiselef√°nt k√©ts√©gbeesve pr√≥b√°lt megold√°st tal√°lni, de valahogy sehogy sem siker√ľlt. Ekkor kedves, neh√©zkes d√∂c√∂g√©s√©vel egy k√≥kuszdi√≥t keresett, amit kis darabokra t√∂rve pr√≥b√°lt Nard√°nak beadagolni, hisz tudta kor√°bban ilyen megmozdul√°sokkal igen j√≥ hangulatot siker√ľlt var√°zsolni anyj√°nak. De Nard√°t ezzel sem tudta mozg√°sra b√≠rni, olyannyira, hogy m√©g csak egy √°rtatlan pislant√°s sem telt t√Ķle.
Tehetetlen√ľl b√∂mb√∂lt, mikorra oda√©rt a csorda t√∂bbi tagja is. Egy pillanat alatt felm√©rt√©k hogy mi t√∂rt√©nt, s ennek tudat√°ban pr√≥b√°lt√°k Bejdzsit elvonszolni Narda teste mell√Ķl. A csorda n√Ķst√©ny tagjai m√©g megk√≠s√©relt√©k a lehetetlent, de hamar r√°j√∂ttek, hogy nem sok √©rtelme van. Sz√°raz f√Ľvel √©s falevelekkel gondosan letakart√°k, majd elindultak tov√°bb az √ļtjukon. Lassan t√°volodtak el Narda test√©t√Ķl egym√°s ut√°n libasorban, mint valami gy√°szmenet. Bejdzsi az utols√≥k k√∂z√∂tt ballagott, vissza – visszan√©zve, h√°tha az anyja egy bokorb√≥l el√Ķj√∂n √©s csatlakozik hozz√°juk. De ez a csoda sehogy sem akart bek√∂vetkezni. A kiselef√°nt elkeseredetten k√∂vette az el√Ķtte vonul√≥t. Minden k√ľls√Ķ t√©nyez√Ķt kikapcsolva maga k√∂r√ľl, lehajtott fejjel cammogott, mit sem t√∂r√Ķdve a m√∂g√∂tte men√Ķ elef√°nt gyeng√©d orm√°nycsapkod√°s√°val, amivel egy kicsit gyorsabb temp√≥ra szerette volna b√≠rni.
√ćgy v√°ndoroltak eg√©szen k√©s√Ķ estig, amikor egy tiszt√°son lepihentek. Az id√Ķsebb elef√°ntok √©lelmet gy√Ľjt√∂ttek, aminek egy r√©sz√©t fiatalabb t√°rsaiknak engedtek √°t…
A hold m√°r magasan √ļszott az √©gen, halv√°ny f√©ny√©vel el√°rasztva az afrikai szavanna ekkora m√°r teljesen s√∂t√©t birodalm√°t. A csorda √∂sszes tagja m√°r m√©lyen aludt, csak egy termetes h√≠m √°llt √Ķrt, vigy√°zva a t√∂bbi elef√°nt nyugodt, gondtalan √°lm√°ra. Bejdzsi egy nagy f√Ľhalmon fek√ľdt, egy kicsit elk√ľl√∂n√ľlve t√°rsait√≥l. Szeretett volna aludni, de amint becsukta a szem√©t anyja v√©rbe fagyott teste t√°rult el√©. A r√©mk√©pek el√Ľz√©s√©re megpr√≥b√°lt visszagondolni a kor√°bbi h√≥napokra. Eml√©kezett mikor Narda a t√≥ban gyeng√©den f√ľrdette, mikor megv√©dte a ragad√≥z√≥ √°llatok k√≠m√©letlen t√°mad√°sait√≥l, mikor megvonva sz√°j√°t√≥l az ennival√≥t √Ķt t√°pl√°lta. Gy√∂ny√∂r√Ľ, de egyben keser√Ľ eml√©kek voltak. Fej√©t keservesen r√°zva halkan ny√∂sz√∂rg√∂tt. Megpr√≥b√°lta elfogadni a t√©nyeket, de ez nem siker√ľlt. A t√∂bbi elef√°nt ugyan igen seg√≠t√Ķk√©sz volt, kiv√©tel n√©lk√ľl toler√°nsak, de valamit nem kapott meg t√Ķl√ľk: felt√©tlen szeretetett, amit Nard√°t√≥l mindig megkapott.
Szem√©be k√∂nnycseppek gy√Ľltek, √©s ezzel p√°rhuzamosan valami k√©ptelen dolog jutott az esz√©be. Csendesen felkelt √©s bevetette mag√°t a tiszt√°st k√∂r√ľl√∂vez√Ķ erd√Ķbe. Kis sz√≠ve l√°zasan dobogott, √©rezte az √Ķt k√∂r√ľlvev√Ķ fokozott vesz√©lyt. Tudta, hogy b√°rmikor elt√©vedhet, b√°rmikor egy hi√©na vagy egy√©b vad falka mark√°ba ker√ľlhet, b√°rmikor t√∂rt√©nhet vele valami t√°vol a csord√°t√≥l, de azzal is tiszt√°ban volt, hogy a jelenlegi √°llapotok mellett Narda n√©lk√ľl k√©ptelen √©lni. A csorda el√Ķz√Ķleg kitaposott nyomvonal√°n haladt meg√°ll√≠thatatlanul, eg√©szen anyja tetem√©ig. Az √ļt hossz√ļ, vesz√©lyes √©s roppant f√°raszt√≥ volt. Hol egy k√≥borl√≥ hi√©nafalk√°t kellett kiker√ľlni, hol az √©jjeli bogarak kellemetlen z√ľmm√∂g√©se tette f√©lholtt√°. Egysz√≥val nehezen viselete, hogy korl√°tlanul ki volt szolg√°ltatva a term√©szet minden apr√≥ szesz√©ly√©nek.
V√©g√ľl is t√∂bb √≥r√°s szakadatlan fut√°s ut√°n √©rt ahhoz a tiszt√°shoz, ahol Nard√°t otthagyta. Mikor megl√°tta, egy kicsit megtiszt√≠totta az √°gakt√≥l, levelekt√Ķl, majd szorosan odafek√ľdt mell√©. Sz√≠ve tov√°bbra is elszorult a f√°jdalomt√≥l, de legal√°bb anyja k√∂zels√©ge megnyugtat√≥ volt.
A szavann√°t ural√≥ s√∂t√©ts√©g – melyet csak a hold halv√°ny f√©nye vil√°g√≠tott be – sz√©p lassan eloszlott, √©s a nap els√Ķ sugarai m√°r nyaldost√°k Bejdzsi test√©t, mikorra az m√°r az √Ķt √©rt stresszt√Ķl teljesen kimer√ľlve Narda teste mellett m√©ly √°lomba szenderedett.
A hajnal friss leveg√Ķje – mint valami var√°zslatos cs√≥k a mesebeli Csipker√≥zsika halv√°nypiros orc√°ja – √ļgy hatott Nard√°ra, aki szerencs√©j√©re csak egy altat√≥l√∂ved√©k √°rtatlan √°ldozata lett, b√°r az els√Ķ t√∂lt√©ny – ami az orm√°ny√°t tal√°lta el √∂r√∂k nyomot hagyott rajta.
Nos Narda el√©g k√≥m√°s √°llapotban volt, hisz az altat√≥l√∂ved√©k „j√≥t√©kony” hat√°sak√©nt borzaszt√≥ fejf√°j√°s gy√∂t√∂rte. Megpr√≥b√°lta a k√∂r√ľl√∂tte l√©v√Ķ helyzetet felm√©rni, √≠gy √≥vatosan felemelte fej√©t, √©s felh√Ķtlen boldogs√°ggal konstat√°lta, hogy Bejdzsi gyeng√©den nekid√Ķlve alszik. Finoman v√©gigsimogatta fia meggy√∂t√∂rt test√©t az orm√°ny√°val, majd visszafek√ľdt megv√°rva m√≠g Bejdzsi fel√©bred, √©s folytathatj√°k √ļtjukat. E nap, b√°r mindkett√Ķj√ľk sz√°m√°ra roppant kellemetlen volt, sokkal k√∂zelebb hozta √Ķket egym√°shoz, meger√Ķs√≠tve a k√∂zt√ľk l√©v√Ķ am√ļgy is szoros kapcsolatot.

  dzsunior, 10:31 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 18., kedd Nekem tetszik!
0  
Nos ig√©retemet megtartva √≠me a k√∂vetkez√Ķ novell√°m. Az igazs√°got megvallva ez a kedvenc, rem√©lem Nektek is tetszeni fog:

AZ √ĀTOK

Fekete-feh√©r b√Ķrlabda pottyant Tommy el√©, egy amolyan h√©tv√©gi m√°szk√°l√°sa k√∂zben. Gyorsan kapta fel, √©s √©rtetlen√ľl √°llt, e hirtelen j√∂tt √©gi aj√°nd√©k el√Ķtt. M√°r-m√°r kezdett √∂r√ľlni, mikor egy t√∂r√©keny kisfi√ļ alakja k√∂rvonalaz√≥dott el√Ķtte. Ne haragudj, l√©gy sz√≠ves add vissza a labd√°mat – sz√≥lt csendesen, mint aki √Ķszinte sz√≠vvel b√°nja meg az el√Ķbbi cselekedet√©nek felel√Ķtlens√©g√©t. Tommy nem tudta hirtelenj√©ben mit tegyen. Test√©ben √©s eg√©sz agy√°ban az irigys√©g √©s a m√©rhetetlen birtokl√°sv√°gy √©rz√©se √°radt sz√©t, melynek sor√°n csak egy sz√°nalmas:
- Mi kell kis√∂reg? – k√©r√Ķdz√∂tt a nyelv√©re.
- T√©nyleg sajn√°lom ne haragudj, √©n… - csuklott el a kis sr√°c hangja, de enn√©l m√©lyebbre m√°r nem akart alacsonyodni. Alig m√ļlt tizenh√°rom √©ves, azonban pontosan tudta, a bocs√°natk√©r√©s √©s a megal√°zkod√°s szinte √©rz√©kelhetetlen hat√°r√°t, amit nem sz√≠vesen, - s√Ķt ebben az esetben egy√°ltal√°n nem – akart √°tl√©pni. Tommy √©rz√©kelhet√Ķ len√©z√©ssel p√°szt√°zta v√©gig a fi√ļ – egy√©bk√©nt el√©g fejletlen – test√©t. Rosszabbik √©ne, mint valami √°ruh√°zi hangosbemond√≥ ord√≠totta neki, hogy ne adja vissza a labd√°t, haszn√°lja ki egy√©rtelm√Ľ testi f√∂l√©ny√©t, elnyomva ezzel a jobbik √©nj√©t, ami felt√©tlen hum√°numot dikt√°lt.
- N√©zd haver! Bizony√≠tsd be hogy a ti√©d, √©s akkor megkapod…, de tudod mit? Vedd el! – sz√≥lalt meg v√©g√ľl, hangj√°ban er√Ķs g√ļnyt √©s provok√°ci√≥t √©reztetve.
- Sz√≥val, „einstand” – reag√°lt a fi√ļ, amolyan „nemecsekern√Ķsen”; szav√°ban keser√Ľs√©g √©s lemond√°s volt, majd mindent egy lapra fel- t√©ve folytatta:
- Ne add vissza, s√Ķt l√©gy b√ľszke r√°, hogy egy olyan sr√°ccal szemben √©rv√©nyes√≠tetted magad, aki semmi okot nem adott r√°. Rem√©lem eszedbe jutok, amikor hasonl√≥ helyzetbe ker√ľlsz, mint √©n most - v√°laszolt, hogy √∂nmaga is meglep√Ķd√∂tt e hirtelen kifakad√°s√°n.
- Na most m√°r takarodj! – h√∂rd√ľlt fel Tommy, aki abszol√ļt nem sz√°m√≠tott eff√©le k√©ts√©gtelen√ľl mer√©sz ellen√°ll√°sra.
A fi√ļ nem sz√≠vesen feszegette Tom pofonosl√°d√°j√°t, √≠gy ijedten h√Ķk√∂lt vissza, √©s vette fel a ny√ļlcip√Ķt, de az√©rt √ļgy t√≠z m√©ter ut√°n visszakiab√°lt a maga v√©kony, de sz√≠vszor√≠t√≥ hangj√°n.
- Ne feledd, ez√©rt m√©g b√Ľnh√Ķdni fogsz! – √©s azzal pillanatok alatt elt√Ľnt a park f√°i, √©s bokrai k√∂z√∂tt. E mondat p√°r m√°sodpercig sokkolta Tommyt: titokzatos √©s egyben fenyeget√Ķ is volt. Na nem a fi√ļt√≥l ijedt meg – ugyanis voltak haverjai (…), - hanem ink√°bb lelkiismerete szunnyad√≥ szikr√°i lobbantak fel, amit a birtokl√°sv√°gy √∂z√∂nvize pillanatok alatt kioltott. √ötj√°t ezut√°n hazafel√© vette, b√°r el√Ķtte egy-k√©t bar√°tj√°val az√©rt letesztelte friss „szerzem√©ny√©t”.

Este hat k√∂r√ľl √©rt haza, a k√ľlv√°rosi z√∂ld√∂vezetbe, ahol ha nem is gazdas√°gban, de j√≥m√≥dban √©ltek. √öjra esz√©be jutott a labda megszerz√©s√©nek a k√∂r√ľlm√©nye, de mivel sz√ľleinek nem kellett besz√°molni – otthonl√©t√ľk hi√°ny√°ban -, hamarj√°ban tiszt√°zta mag√°val, hogy val√≥sz√≠n√Ľleg m√©g sok tizenh√©t √©ves sr√°c cselekedett volna hasonl√≥ m√≥don. Nos, ilyen lelki√°llapotban l√©pett be a h√°zba, ahol h√Ľs√©ges kuty√°ja, a tacsk√≥m√©ret√Ľ kever√©k, Smokie adta jel√©t felt√©tlen szeretet√©nek gazd√°ja ir√°nt, amit korl√°tlan d√∂rg√∂l√Ķd√©ssel, √©s meghat√≥ vinnyog√°ssal k√≠s√©rt „puszi√°radattal” bizony√≠tott.
- Na j√≥ van,… igen √©n is szeretlek – √©rz√©keny√ľlt el Tommy, aki kuty√°j√°ban l√°tta az egyetlen √Ķt szeret√Ķ szem√©lyt. Smokie volt az, akit soha nem b√°ntott volna √©s tal√°n √Ķ volt kiz√°r√≥lag az, aki ir√°nt √Ķszinte √©rzelmei voltak.
Az eb tov√°bbra is folyatatta szeretetteljes tev√©kenys√©g√©t, m√≠g figyelme hirtelen m√°sfel√© terel√Ķd√∂tt. Tommy im√©nt szerzett labd√°ja keltette fel √©rdekl√Ķd√©s√©t. Mint valami b√Ľv√∂s g√∂mb, √ļgy vonzotta a labda. Hirtelen r√°vetette volna mag√°t, mikor m√©ly hang intett „√°llj parancsot”:
- Smokie f√ļjj! –b√∂mb√∂lte Tommy, tekint√©lyt parancsol√≥ hangj√°n √©s hogy szav√°nak nyomat√©kot adjon gyeng√©den faron billentette kuty√°j√°t.
- A labda Smoki√©, Smokie megszerzi, b√°r Tommy megtiltotta, de tal√°n… - futott √°t a kutya primit√≠v agy√°n, de gondolat√°n m√©g v√©gig se jutott, mikor t√°volr√≥l ismer√Ķs z√∂rg√©s csapta meg a f√ľl√©t, √©s orr√°t a zamatos kutyat√°p jellegzetes illata ker√≠tette hatalm√°ba. Az im√©nti gondolat√°ra m√°r nem is eml√©kezett, de agya kiismerhetetlen tekerv√©nyei az√©rt egy z√°rt, s√∂t√©t fi√≥kba gondosan elrakt√°rozt√°k…

Aznap este Tommy igen f√°radt volt, √≠gy esti programja egy izgalmas akci√≥film megtekint√©se volt, - a sz√ľl√Ķi t√°voll√©t kihaszn√°l√°s√°val – egy j√≥ p√°r doboz s√∂r t√°rsas√°g√°ban.
√ögy √©jf√©l lehetett, mikor a f√°rads√°gt√≥l – √©s a s√∂r b√≥d√≠t√≥ hat√°s√°t√≥l – kid√Ķlt. Ekkora az eg√©sz v√°rost s√∂t√©t takar√≥ vonta m√°r be. Minden csendes lett, csak a ny√°ri szell√Ķ kapott bele n√©ha a f√°kba, misztikus pantomim-t√°ncra k√©nyszer√≠tve √Ķket. Csak egy-egy aut√≥ √©s a t√ľcsk√∂k mag√°nyos ciripel√©se t√∂rte meg a term√©szet n√©mas√°g√°t. A hold halv√°ny gyertyaf√©nyk√©nt vil√°g√≠totta be a kisv√°rost.
Tommy√©k h√°z√°ra is m√©ly csend √ľlt. Smokie f√©szkelt csak rongyhalma alatt, mint valami m√≥kus vagy m√°s r√°gcs√°l√≥ az odagy√Ľjt√∂tt levelek, gallyak v√©delm√©nek tudat√°ban. Tommy szob√°j√°t is a kriptahangulat uralta.

√Ālm√°ban vid√°man s√©t√°lt a parkban, ami a d√©lut√°ni esem√©nyek sz√≠nhelye volt. Ekkor m√©g minden rend zajlott. A f√°k z√∂ldelltek, a j√°tsz√≥tereken a kisgyerekek boldogan szaladg√°ltak, mikor egy b√Ķrlabda gurult el√©. Tommy lassan hajolt le hozz√°, de amint felemelte minden megv√°ltozott. A z√∂ld park hirtelen egy bombat√°mad√°s √°ldozat√°v√° v√°lt j√°tsz√≥t√©rr√© v√°ltozott, √≠gy az idilli √°llapotot a b√Ľntudat, √©s az alkohol er√Ķs sz√©lvihara, mint egy k√°rtyav√°rat rombolt le.
A bokor m√∂g√ľl v√°ratlanul a d√©lut√°ni v√©zna kisfi√ļ √°llt el√©, de √Ķ m√°r nem az volt, mint aki √ļgy nyolc √≥r√°val ezel√Ķtt. Csapzott haja, s√°rga v√©rbeforg√≥ szeme, v√©kony, csontos test√©t pillanatok alatt iszonyatos groteszk alakk√° v√°ltoztatta. Hangja s√°t√°ni volt, mintha csak a pokol fenek√©r√Ķl ord√≠tott volna.
- Elj√∂ttem, ugye eml√©kszel r√°m? – kacagott √©s reszket√Ķ ujj√°val egyenesen a hal√°lra r√©m√ľlt Tommy arc√°ba mutatott.
- A labda kell mi? Te, te szem√©t… - h√∂rg√∂tt, mik√∂zben Tom ijedten h√Ķk√∂lt h√°tra. Sz√≠ve majd kiesett a hely√©r√Ķl, √©s egyre csak azt rebegete:
- √Čn, √©n csak,…nem akartam…√©n…- de semmilyen √©sszer√Ľ magyar√°zatott sem tal√°lt cselekedet√©re.
Ekkor a labda hirtelen egy t√ľzes goly√≥v√° v√°ltozott, ami mint a t√∂vig √©gett gyufa, √ļgy marta a kez√©t, de elengedni minden akarata ellen√©re sem siker√ľlt. F√°jdalmasan ord√≠tott fel, mik√∂zben a kissr√°c s√°t√°ni nevet√©se, mint valami v√©s√Ķ, √ļgy v√©ste agy√°ba az √°lma t√∂rt√©n√©sit. Amikor m√°r a t√Ľr√Ķk√©pess√©ge hat√°r√°n volt, hirtelen minden vissza√°llt. √öjra a parkban volt, kez√©ben a labd√°val. Tommy ijedten dobta el a b√Ķrbogy√≥t, mint valami v√©res rongyot, √©s kez√©re terelte figyelm√©t. Csod√°lkozva n√©zte, hogy az im√©nti √©g√©si s√©r√ľl√©se pillanatok alatt beforrt, √©s csak egy m√©lyen bele√©getett sz√≥ maradt jobb kez√©be b√©lyegezve: GYILKOS olvasta r√©m√ľlten, mire az im√©nt elhalkult kacag√°s vel√Ķtr√°z√≥ sikolly√° alakult. Tommy ezt m√°r nem b√≠rta. Ijedten ugrott f√∂l az √°gy√°ban:
- Nem, nem… - kiab√°lta zih√°ltan, mintegy r√©m√°lma ut√≥szavak√©nt, √©s megpr√≥b√°lta a lid√©rcnyom√°st miel√Ķbb elfelejteni. Teste √©s p√≥l√≥ja tocsogott a hideg izzads√°gt√≥l.

Ekkor az udvar fel√∂l tompa puffan√°st, majd egy er√Ķteljes csattan√°st hallott, ami ut√°n vissza√°llt a csend. Most m√°r f√©lt. Sz√©p lassan kelt fel √°gy√°b√≥l, majd baseball√ľt√Ķj√©√©rt ny√ļlt, amit jobb kez√©nek nyirkos tenyer√©ben szorongatott.
Fej√©ben √©les hasogat√°st √©rzett, amit a s√∂r „j√≥t√©kony” hat√°s√°nak k√∂sz√∂nhetett. Fejf√°j√°s√°t legy√Ľrve pr√≥b√°lta a zaj epicentrum√°t felder√≠teni. L√°bujjhegyen l√©pkedve ment ki a szob√°j√°b√≥l, egyenesen a bej√°rati ajt√≥ fel√©. Kit√°gult pupill√°val figyelt minden apr√≥ neszre, mozg√°sra. √Črezte, hogy sz√≠ve m√°r a tork√°ban dobog, mikor √ļjabb hangokat hallott az udvar fel√∂l. A s√∂t√©t h√°zban, mint valami vad√°sz√≥ macska √ļgy k√∂zel√≠tett az ajt√≥ fel√©, ahol d√∂bbenten l√°tta, hogy az ajt√≥ majdnem f√©lig nyitva van. Tompa agy√°val pr√≥b√°lt visszaeml√©kezni, hogy lefekv√©s el√Ķtt vajon becsukta-e, de valahogy ez kit√∂rl√Ķd√∂tt a fej√©b√Ķl. Az ajt√≥hoz √©rt. A hangot, ami valami elmos√≥dott morg√°sra hasonl√≠tott egyre hangosabban hallotta. Izzadt tenyer√©ben a baseball√ľt√Ķt √©letment√Ķ kapaszkod√≥k√©nt markolta. Fej√©ben k√©pek futottak le, ki lehet vajon kint.
- Smokie? √Āhh, az nem m√°szk√°l ilyenkor. Vagy valami sz√∂rny? H√ľlyes√©g. Net√°n valami „kuk√°s eml√Ķs”… r√≥ka, borz, k√≥bor kutya? Igen az lesz! – d√∂nt√∂tte el mag√°ban, √©s elsz√°ntan l√©pett ki az udvarra. ott a legnagyobb meglepet√©s√©re korom s√∂t√©t volt, ahol csak a t√°rgyak halv√°ny k√∂rvonal√°t l√°tta. Majd figyelme jobbra terel√Ķd√∂tt a kuka fel√©, ahol zavaros eml√©kei szerint a labd√°t hagyta. Ijeds√©ggel kevert megnyugv√°ssal tapasztalta, hogy megtal√°lta a hangok eredet√©t. A feld√∂nt√∂tt kuka mellett – ami a hangos puffan√°st okozta – a pepita b√Ķrlabd√°t l√°tta, amit valami r√≥ka nagys√°g√ļ √°llat pr√≥b√°lt kiharapni, vagy orr√°val l√∂kd√∂sni.
- Gondoltam, na meg√°llj csak te d√∂g! – sziszegte √©s √ľt√©sre emelte √ľt√Ķj√©t. Tompa puffan√°ssal a l√©ny h√°t√°t tal√°lta el; majd egy √ļjabb √ľt√©st m√©rt r√°, amivel csak a menk√ľl√Ķ √°llat far√°t s√ļrolta.
Keserves vony√≠t√°s t√∂rte meg az utca csendj√©t, majd csak a f√Ľsz√°lak suhog√°sa jelezte, hogy az ismeretlen feladata a k√ľzdelem n√©lk√ľli csat√°t.
- Vissza ne gyere! – nyugt√°zta cselekedet√©t. Tommy, √©s lassan bandukolt vissza szob√°j√°ba. Ha az udvaron nem is, de a lak√°sban felkapcsolta egy p√°r percre a villanyt, √©s tekintete Smokie, a szomsz√©d helyis√©g s√∂t√©t zug√°ban lev√Ķ hely√©nek feltornyosult
rongyhalmaz√°ra vette.
- J√≥l van te v√©n csib√©sz aludj csak, de az√©rt m√°skor seg√≠thetsz, ha z√Ľr van – suttogta, majd a villany lekapcsol√°s√°t k√∂vet√Ķen f√°radtan zuhant vissza √°gy√°ba, √©s mer√ľlt √ļjra egy m√©ly √°lomba.

De Smokie nem aludt. Feltornyosult rongyhalma alatt nem fek√ľdt senki, hisz a kutya m√°r vagy negyed√≥r√°ja a labda b√Ľv√∂let√©ben volt, √©s reggel mikor Tommy fel√©bredt vegyes √©rzelmekkel teli √°lm√°b√≥l, Smokie a ker√≠t√©s alatt fek√ľdt t√∂r√∂tt gerinccel v√©rbefagyva, alig p√°r m√©terre a feld√∂nt√∂tt kuk√°kt√≥l √©s a fekete-feh√©r b√Ķrlabd√°t√≥l…

  dzsunior, 8:04 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
  2005. oktůber 17., hťtfű Nekem tetszik!
0  
Kedves Naplóm!

Mivel nem √©rzem magam √©rdekesebbnek egyik√ľnkn√©l sem, ez√©rt nem az √©letemr√Ķl mes√©lek, hanem 17 √©vesen √≠rt novell√°imat rakom fel. Minden nap egyet...Ezeket sosem tervezgettem h√≥napokig, egyszer√Ľen j√∂tt egy ihlet is megirtam...
Az els√Ķ c√≠me:

EGY NY√ĀRI √ĖR√ĖM


A szok√°sosn√°l felt√Ľn√Ķbben melegebb, de am√ļgy az √°tlagosn√°l unalmasabb nap volt. Joe √©ppen hazafel√© tartott a munkahely√©r√Ķl √≥cska Fordj√°val, ami ugyan m√°r lassan m√ļzeumi darab volt, de Joe mindent megtett annak √©rdek√©ben, hogy f√©ltett kocsija min√©l jobb √°llapotba legyen.
Az aut√≥ – amivel egy√©bk√©nt nem hajtott gyorsan – percr√Ķl percre forr√≥bb lett, amit a f√©rfi egyre nehezebben viselt el. Ugyan az ablaka teljesen le volt h√ļzva, de k√∂z√©rzet√©n ez se sokat jav√≠tott. Arc√°n – √©s az eg√©sz test√©n – langyos verejt√©kcseppek t√∂rtek el√Ķ √©s v√°gtak maguknak utat, mint a tavaszi es√Ķ a sz√°nt√≥f√∂ld bar√°zd√°s felsz√≠n√©n. Joe trik√≥j√°n √°t√ľt√∂tt az izzads√°g, meztelen l√°b√°t a kocsi b√Ķr√ľl√©se egyre kellemetlenebb√ľl ragasztotta hozz√°, az egy√©bk√©nt gondosan √°polt haja – az izzads√°gt√≥l – csom√≥kban tapadtak √∂ssze. Sz√°ja cserepesre sz√°radt, egyre s√Ľr√Ľbben nyelt, hogy ezzel p√≥tolja valamif√©lek√©ppen az elvesztett folyad√©kot.
A haz√°ig vezet√Ķ √ļt m√©g legal√°bb f√©l √≥r√°s volt, melynek tudata egyre jobban ideges√≠tette. Egyre csak azon j√°rt az esze, hogy hogyan csillap√≠thatn√° a test√©ben √©s k√∂rnyezet√©ben fokr√≥l – fokra eluralkodott forr√≥s√°got. Gondolataiban m√°r otthon √ľlt a l√©gkondicion√°lt szob√°j√°ban az √°gyon, √©s egyik kez√©ben hideg s√∂rt tartva, elmer√ľlve olvasva egy izgalmas krimit…de nem,… ez egyre t√°volibb gondolat volt sz√°m√°ra. Szem√©vel l√°zasan keresett valamit, amivel ha nem is megsz√ľntetni, de legal√°bb √°tmenetileg el tudn√° felejteni siralmas tort√ļr√°j√°t, ebben a t√ľzes aut√≥ban.
Hirtelen megakadt valamin a szeme. A sarkon egy fiatal napbarn√≠tott l√°ny √°llt. Egy pillanat alatt r√°j√∂tt, hogy mire van sz√ľks√©ge. Szeme megcsillant, sz√°j√°ban √∂sszefutott a ny√°l, mik√∂zben az aut√≥val m√©terr√Ķl – m√©terre k√∂zelebb ker√ľlt a l√°nyhoz. P√°r perc m√ļlva m√°r mellette volt az amivel tal√°n siker√ľl felgyors√≠tani e forr√≥ nap √≥loml√°bakon j√°r√≥ perceit.
- Most tegyem magam√©v√°, vagy le√°lljak valahol? – morfond√≠rozott mag√°ban, de abban a pillanatban v√°lasztott mikor megl√°tott az utc√°n egy „p” bet√Ľs t√°bl√°t. Lassan meg√°llt, √©s le√°ll√≠totta a motort. Az izzads√°g tov√°bbra is k√≠nozta, de m√°r abszol√ļt nem izgatta. Minden figyelm√©t az elk√∂vetkez√Ķ percekre √∂sszpontos√≠totta. √ďvatosan mag√°hoz emelte. M√°r nagyon k√≠v√°nta, ami sz√≠ve hevesebb dobog√°s√°ban nyilv√°nult meg. El√©g romantikus l√©lek volt, √≠gy nem akarta elkapkodni a dolgokat, hisz minden perc√©t √©lvezni szerette volna.
Sz√©p finoman bontotta ki ruh√°j√°b√≥l, hogy min√©l lassabban v√°ljon teljesen meztelenn√©. Miut√°n siker√ľlt az √°ltala el√©rhet√Ķ legmagasabb √©rzelmi fokozatot el√©rni, gyeng√©den sz√°j√°hoz emelte. Nyelv√©vel v√©gigsz√°ntotta csokibarna test√©t. √Črezte, hogy h√°ta bors√≥dzott a k√ľl√∂n√∂s – m√°r r√©gen √©rzett – √©rz√©st√Ķl. √öjra hozz√°hajolt, √©s egy kicsit m√©lyebben hatolt test√©be. Ekkor gyeng√©den beleharapott. Ez annyira j√≥l esett, hogy √ļjra √©s √ļjra megism√©telte.
- Ah, igen ez az… -suttogta halkan, √©s lehunyta a szem√©t. A r√°di√≥ban a romantika minden sz√©ls√Ķs√©g√©vel egy l√°gy szerelmes dal sz√≥lt.
Ekkor valami hirtelen hangulatv√°lt√°sra vadul neki ugrott. Nyelve √©s foga egyre m√©lyebben hatolt l√°gy, kr√©mes test√©be, ami Joe sz√°m√°ra feledhetetlen pillanatokat ny√ļjtott.
- Elfogyott – sz√≥lt csal√≥dottan, azzal b√°natosan √∂sszegy√Ľrte a j√©gkr√©m pap√≠rj√°t, √©s nagyvonal√ļan kidobta az ablakon.
Joenak a nap tov√°bbra is f√°raszt√≥ volt, de tudta, e p√°r perc – amiben im√©nt r√©szese volt – seg√≠ts√©get ny√ļjt a tov√°bbi forr√≥ √©s roppant neh√©z √≥r√°k elvisel√©s√©ben, √©s mosolyogva √∂r√ľlt a l√°nynak, akit√Ķl ezt az eml√©kezetes csoki j√©gkr√©met vette.

  dzsunior, 9:20 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior
Kedves naplóm...
  dzsunior, 9:07 Itt megŪrhatod a vťlemťnyed dzsunior



Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.