CsodaCsiga Flap
Naplk 2023. december 5.   kedd   Vilma, Anasztz, Bcs, Csand, Csobd, Herkules, Seb, Vilma   
Flap ·  · Chat · Tvirat · Trskeres · Kpeslap · Frum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplk · BANK
Regisztrci · Kapcsolataim · Trsaim ·  · Bulikpek · MMS ·  · Jtk · Horoszkp · Linkek · Hirdets · Radi



amica naplja

  2013. janur 2., szerda Nekem tetszik!
1  
Hello!

Holnap kimegyek a parkomba és iszom egy naaaaaaaaagy caramell macchiatot! Mert megérdemlem! :)
Igen, ez azt jelenti, hogy még pár órát itthon töltök, ami gyorsan elszalad majd, mert még intézek ezt-azt, és hogy õszinte legyek, nem is bánom, hogy már megyek is.
Jó volt itthon...
Ismét...
És ismét köszönetet kéne mondanom pletykagyáros és sértõdékeny rokonaimnak, akik épp csak azt nem veszik észre, õk hogyan viselkednek velem és hogy a "Katika milyen csúnyán - és/vagy - szemtelenül viselkedett" kezdetû mondataik köszönõviszonyban sincsenek az igazsággal, mint ahogyan az sem, hogy "szegény anyukája ott bócorgott egyedül a dublini reptéren, mert Katika nem ismeri meg a saját anyját, micsoda szégyen!". Ja! Ez is egy valóság tartalom nélküli történet a sok másik kreált sztori mellett.
És persze köszönettel tartozom azon vélt vagy valós barátaimnak is, akik sem a visszahívás, sem az üzenetküldés fogalmát nem ismerik, miközben átszervezem az amúgy is szûkös programokra lévõ idõmet, hogy legalább egy nagyon picit, hogy együtt, mert hosszú ideje nem, stb... De hát... Nem erõszak a disznótor, maximum a disznónak. :)
Ismét rájöttem, de ezúttal azt hiszem, meg is tanultam a leckét.
És ugyan még nem tudom, mikor lesz a következõ hazalátogatásom, de már most tudom a programjaimat. Nyilván átszervezõdhet, de ennek igen kicsi az esélye.
Utazni fogok. Pl meglátogatom Anyukám nagynénjét, aki nagyon messze lakik ugyan, de akárhányszor beszélünk, mindig szeretettel, érdeklõdéssel viseltetik irántam. És Õ csak az egyike lesz azoknak, akikkel... :)

De hogy jót is mondjak, köszönöm azoknak, akik a rövid itthon tartózkodásom alatt velem, mellettem voltak! Édeanyamnak (akit megismerek :D), nagybátyjámnak (Apukám öccse), unokatesóimnak (nem, nem mindnek, de háromnak és párjaiknak nagyon), anyukám kisebb öccsének és párjának, Niniéknek, Szabinak, Gábornak és Norbinak, na meg Verámnak és a táncolós csapatának illetve Bejának és Petruskának, akikkel meg marhanagyot buliztunk Qiumbyn, miután jól kibeszélgettük magunkat - nagy röhögések közepette- egy teaházban. Nem biztos, hogy teljes a névsor, de Nekik mindenképp köszönöm! :)

Most megyek, mert még dolog van az indulás elõtt, de majd jövök még, otthonról.

Pá pá

U.i.: Ezt - most különösen! - fontosnak tartom!
A naplóm még mindig az én játszóterem, senki nem áll pisztollyal a fejed mellett, hogy olvasd! Ha nem tetszik a tartalom, ne engem szidj, bánts, ítélj!:)
  amica, 9:29
  2013. janur 1., kedd Nekem tetszik!
0  
Halihó! Vagy jó reggelt? :)

Mindenesetre nagyon boldog új évet Mindenkinek. Egészséget, Békét (lelki békét elsõsorban), Szeretetet, Vidámságot! Ezek nagyon fontosak! :)
Meg van egy rakat más is, ami fontos, vagy legalábbis fontosnak tartják, de hát mindenki a maga pogácsáját, a maga szája íze szerint.
Ja! És megbocsájtást is. :) Bár, ha az a kiindulópont, hogy új év, új élet... Mindenesetre most is, ahogy eddig minden évben, hosszú-hosszú idõ óta igyekszem az Ó évben hagyni a sérelmeimet és tiszta lappal kezdeni az új évet. Ez nem fogadalom, de döntés! Az én döntésem. Mint ahogy nagyon sok minden más is.
Például, hogy nem írtam tegnap évértékelõt. Gondoltam, megleszel anélkül is. Meg voltál? :)
Gondolkodom, mit írhatnék még, de idén még túl sok minden nem történt...
Na jó, megyek, összekapom magam, aztán elkezdek készülni a hazafelé útra. Tudod, hogy van ez, bõrönd pakolás, jajtúlsúlyos, átpakolás, ittnehagyjam... Lesz még vele macera, de holnap már a megszokott kis ágyikómban hajtom álomra fejem. :)

Még egyszer BOLDOG ÚJ ÉVET ha eljutottál idáig és végigszenvedted eme semmirõl nem szóló bejegyzést! :DD

Pá pá
  amica, 11:41
  2012. november 24., szombat Nekem tetszik!
4  
Hello!

Na az van, hogy engem úúúúúúúúúúúúúúgy, de úúúúúúúúúúúúúúúgy étvertek, hoyg csak pislogtam!
És azt is tudnod kell, hogy én ennek most úúúúúúúúúúúúúúúúúúgy, de úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgy örülök hogy elmondani nem tudom, viszont talán megérted, ha azt írom, X tegnap már édesen szuszizott mellettem, én meg még mindig széles vigyorral az arcomon próbáltam elaludni. Vagy még két órán keresztül. :)))))))

Szóval...
Eredeti tervek szerint X haverom jön ki hozzám, illetve nem is hozzám, hanem egy hétvégi konferenciára.
Megbeszéltük, hogy kimegyek elé a reptérre.
X haverom magas, kedves, férfiember, sacc/kb velem korú.
Én csak ott állok és várok, egyszercsak jön egy kb 150 magas, idõsödõ hölgy. Az ANYUKÁM!!!!!
Én úúúúúúúúúúúúúúgy meglepõdtem, hogy se egy hang, se egy mozdulat. Álltam, totálisan lefagyva a dublini reptéren és semmi...
Anyukám meg áll velem szemben (õ még "belsõ" területen, én ugye kint)és integet...
Annyira, de annyira, de annyira köszönöm mindenkinek, aki ebben részt vett!!!!!!!!!!
Nyilván elsõsorban Anyumnak, aki mint kiderült, már egy hónapja intéztette a repülõjegyét, de persze mindenki másnak is aki ebben részt vett!!!
Már sikerült félretennem azt, hogy engem kérem átvertek. :)))
Azt azért elmondom neked, hoyg :

1. Ha innentõl bárki azt mondja nekem, kijön és menjek ki a reptérre (vagy az ismerõse jön ki, vagy az ismerõs ismerõse vagy az ismerõs ismerõsének az ismerõse), akkor azért igen kétkedve fogadom majd az illetõt, mert ezek után még az is elõfordulhat, hogy Anyum lep meg ismét.
2. Innentõl férfi embernek már azt se, amit kérdez! :DDD

Na, megyek, elviszem a kávézóba anyumat, megreggeliztetem a munkahelyen a kolléganõkkel. :)))

Pá pá
  amica, 9:15
  2012. november 22., cstrtk Nekem tetszik!
0  
Hello!

Most meg már csak egyet, meg aztán még egyet! :)))

Pá pá, mert rohanás dolgozóba, azt` majd megírom a bankos sztorit is. ;)

  amica, 12:14
  2012. november 20., kedd Nekem tetszik!
0  
Hello!

Már csak hármat kell aludni, aztán meg még egyet és akkor jön hozzám X és másnap Y. :)
Mindkettejüket nagyon várom már!!!! :))))

Pá pá
  amica, 21:43
  2012. november 16., pntek Nekem tetszik!
0  
Hello!!

Tegnap este (késõ este) bõvült a kívánságlistám egy tétellel. Ha nem kapnám meg utónévnapi ajándékként (mert csak késõbb jelenik meg) és Jézuska sem tenné a fa alá, akkor nem is tudom... Talán (biztos!!!!), hogy megveszem majd magamnak én. :))))
aztán rongyosra nézem/hallgatom és jaj, de jó lesz! :))))

Na, inkább nekifogok a mai napi teendõknek, ha már törölték a mai munkanapunkat. :)

Pá pá
  amica, 10:21
  2012. november 15., cstrtk Nekem tetszik!
0  
Hello!

Végül a tegnapi vacsora, ahogy sejtettem is, pizza lett és ma is az lesz, miután a fele megmaradt. Ma sincs sok hangulatom a fõzéshez. Majd holnap hazafelé nagybevásárlás, utána fõzés. Aztán hétvégén folytatom a cipõ/bakancs/csizma vadászatot.

A mai nap is jó volt, fõként, hogy szeretem sokkolni az embereket, mint tudjuk.
Van egy fiatal kolléganõm, csípjük egymást, sokat szoktunk õrülködni meló közben, ha véletlenül egy helyen dolgozunk. Minõ véletlen, Amy-nek hívják. :)
Ma szóba került a kor. Tudtam, hogy nagyon fiatalka, nyilván látszik rajta, kérdezte is, hogy mit tippelek, mennyi lehet. Megsaccoltam, 20 maximum 22. Hát... 19.... Erre visszakérdez, mire én is tippeltetek. Hosszas gondolkodás és méregetés után azt mondja nekem: olyan 24-26 lehetsz... Nem, nem elírás, huszonnégy,huszonhat volt a tipp!!!!
Döbbent arccal meresztgette szemeit, amikor bevallottam, hogy majdnem kétszer annyi idõs vagyok, mint Õ. :)))

És ahogy sétáltam hazafelé a munkából, igyekezvén a kedvenc kávézóm felé (mert ma is megérdemeltem a caramell macchiatomat, jön szembe egy csaj... Ebben ugye alapvetõen semmi különös nem lenne, de KILLARNEYBÕL, az egyik volt munkatársam a lány! Én úúúúúúúúúúúúúgy megörültem neki!!!! És áltszólag Õ is nekem. Annyira jó volt!!!
Amúgy nem tudom, mi van, de két héten belül a második ex-kollegina Killarneybõl, akivel Dublinban futok össze "véletlenül" (még mindig tartom, véletlenek márpedig nincsenek!!!).

Szóval lassan túl vagyunk a mai napon is, ami ismét hatékony és abszolút pozitív volt!

Szeretem az ilyen napokat! :)

Pá pá

U.i.: a tegnapi konyhás, nem mehetsz haza dologhoz azért annyi kiegészítésként, hogy az egyetlen magyar felszolgáló vagyok a melóhelyen és a konyhások, konyhai kisegítõk 99%-a magyar. :)
  amica, 18:35
Hello!

Megint nem nyertem anyum lottóján (Õ küldte a számokat, én adom fel neki heti két alkalommal, elég deficites móka ez nekem...), így úgy döntöttem, nem nézem meg a Diótörõt 105 euroért. Kicsit sokallom a jegyárat... Pedig... Hmmm... Színház... Balett...
Jóccakát... :)

Pá pá
  amica, 0:13
  2012. november 14., szerda Nekem tetszik!
0  
Hello!

Jó kis nap volt a mai. Megint valami számteches konferencia van a melóhelyemen (az "eredetin"), potom 2100 fõ van az épületen, 5 emeletre "leosztva". És ehhez képest alig volt dolgunk velük, bár azért - az igazat megvallva - némelyiknek bele tudnék nyomni egyet az arcocskájába, amikor nem érti meg, hogy kajából vagy vagy alapon kell választania és a vega option a vegáknak van... Mert ugye jönnek a "kérnék rizst, marhapörit, egy kis halat és a vegát is megkóstolnám. Jaja, bizony, bizony... Feltételes mód! Ha adnék! :))))))
Nyilván nem egyszerû az emberekkel - semmilyen formában!!!! - dolgozni, de nem panaszkodom, mert alapvetõen szeretem a munkámat! :)
Szegény konyhások és mosogatók szoktak kiakadni, ma is az egyik srác nekiállt nyünnyögni, hogy "nem mehetsz még haza, nem hagyhatsz itt minket ezekkel, az egyetlen normális pincérnek maradnia kell!" Mondtam is neki, hogy maradok tisztelettel és majd holnap találkozunk. :)
Aztán hazafelé elmentem még kávézni egyet és most azon gondolkodom, hogy nagyon nincs kedvem fõzni, valószínûleg a vacsora pizza lesz, csak le kell ugranom a kis olasz gyorskajáldába érte,. Már elõre gondolkodom, mit fogok mondani újdonsült olasz cimboráimnak, miért nem láttak az elmúlt másfél hétben, max akkor, ha ugyanabban az idõben voltak kint dohányozni, amikor én is lementem egy cigire. :)))

Áh, megyek is.

Majd jövök... :)

Pá pá
  amica, 19:07
  2012. november 13., kedd Nekem tetszik!
1  
Hello!

Kicsit azt hiszem, mufurcoskodom (napok óta...). Próbálok egy pár csoffadt cipõt venni, de ebben a Dublin nevû faluban nem kapok olyat, ami minden szempontnak igazán megfelelne.
Ma találtam kettõt, de persze egyikbõl sem volt méret és nem is valószínû, hogy kapnak még... Tele lett a lelkem virággal. Az egyik egy klassz kis bakancs, a másik pedig egy csini csizma. Hát kész vagyok.
a divat meg olyan (majd megtudjátok kb 2,5-3 év múlva, amikor otthon is ez lesz a menõ), hogy komolyan mondom, a rosszullét kerülget.
Például van egy egész helyes bakancs. Magas sarokkal. Amikor megláttam az elsõ ilyet, komolyan felszaladt a szemöldököm! Hát most ezt tényleg komolyan...?! És igen.
Az Írek meg veszik, mint a cukrozott cukrot, mert trendi.
Ja! Lehet, én vagyok csak ilyen "nagy" igényû, hogy pl egy bakancs öltsön már bakancs formát, ha már egyszer ugye.
Na, mindegy is.

A jó híre pedig a mai napnak, hogy jövõ héten jön egy kedves barátom. Valami munka ügy, konferencia tán, de itt lesz a városban pár napig, úgyhogy most megpróbálok legalább egy napot szabaddá tenni, hogy csavaroghassunk, kirándulhassunk egyet, ha már jön! :)

Pá pá

U.i.: Hétvégén szabad leszek, drukkolj, hogy kapjak végre egy nekem tetszõ cipõt/csizmát/bakancsot! :) Kösszpussz! :)))
  amica, 22:29
  2012. november 7., szerda Nekem tetszik!
0  
Hello!

A héten mindkét helyrõl szabadságon vagyok. Megfordult a fejemben, hogy átruccanok pár napra Olaszországba, meglátogatni a barátaimat, de most mindegyikõjük északon tartózkodik (még a déliek is), ahol rettenetesen hideg van, olyan helyre pedig most nem vágyom, hiszen hideget itt is kaphat az ember, amennyit csak szeretne!
Úgyhogy gyorsan átszerveztem a programokat és ismét körbe turistáskodom Dublint. Mondjuk, leginkább péntek-szombat-vasárnap lesz belõle, mert eddig egyéb dolgokat intéztem, majd holnapra elígérkeztem ismerõsökhöz látogatóba, úgyhogy szalad az idõ, de Dublint körbejárni alapvetõen elég 2-3 nap. :)

Amúgy minden rendben, minden változatlan. :)

Pá pá


  amica, 19:05
  2012. augusztus 4., szombat Nekem tetszik!
0  
Hello!

Ma az egyik dublini bevásárlóközpontban a következõ hangzott el (MAGYARUL!!!!!):

"Megmomondtam már, hogy nem veszlek fel BAZDMEG, 5 éves vagy és 22 kiló!"

Pillanatra meglepõdtem magyarul beszélõ, agyontetovált apuka láttán, hallva "szimpatikus" megnyilatkozását. Gratulálok! A gyerek nyilván nem lesz egy lelkisérült egyed, ha már most ilyen "nevelésben" van része.
Ja! És gondolhatod, nem a tetoválásai zavartak a csávóban...

Más nincs, nagyon érdekes beszélgetéseken estem át ma is, de hát mindennap tanulunk és - jó esetben - tanítunk is valamit. :))))

Pá pá
  amica, 21:42
  2012. jlius 3., kedd Nekem tetszik!
0  
Hello!

Ma voltam - többek közt - a parkomban is. Megszámoltam az esõcseppeket, illetve csak szerettem volna, de baromi sok volt belõlük és a zöme - számolatlanul -elmerült a vízben, mielõtt sort keríthettem volna rájuk.
Aztán megérkezett egy hattyú család is, papa, mama, gyerekek, de miután 7-en voltak (2 nagy, 5 kicsi) nem írhatom azt, hogy ott voltak hat-tyúk. (Ne foglalkozz már azzal, hogy ez nyelvtanilag gázabb a gáznál!)

Anyumnak pedig ígértem pár képet, de miután valahogy nem sikerültek a feltöltések, ez most kimarad.
Pedig Boti babáról és Csengusról is mutattam volna, de majd egy másik alkalommal. :)

Pá pá


  amica, 22:31
  2012. jlius 1., vasrnap Nekem tetszik!
0  
Hello!

Úgy döntöttem, hogy szerdán elutazom Corkba, megnézem kosárfonók gyöngyét és párját, csütörtök-péntek-szombat-vasárnap pedig (ha idõm is úgy engedi meló mellett) vizilabda meccsekre megyek. Jön a magyar csapat is játszani! :))))

Most meg összekapom magam, vennem kell pár dolgot, úgyhogy Henivel és Ágival csajos délutánt tartunk.
Shopping day. :))

Pá pá

u.i.. Ha addig nem jönnék.. Ma este nagyon kell ám drukkolni az olaszoknak az EB döntõn!!!!!!! ;)
  amica, 13:01
  2012. jnius 28., cstrtk Nekem tetszik!
0  
Hello!

Baromi rég nem írtam neked, nyilván megvolt ennek is az oka.
Igen, visszajöttem Dublinba, ahol igen jól érzem magam. Nem volt ez mindig így, most viszont nincs okom panaszra.
Dolgozom sokat, visszamentem a volt céghez, ahol a volt fõnököm (Kevin, aki nagyon meleg) heti rendszerességgel kérdezte Heni barátnõmtõl tavaly október óta, hogy „Kate mikor jön vissza?”, „Kate nem akar visszajönni?”, „Nagyon várom már, hogy Kate visszajöjjön!’. Azért ez jó érzés, bár nyilván az is az oka ennek, hogy anno a Croke Parkban „letettem valamit az asztalra”. Várt már nagyon. :)
Amikor bementem a CCD-be (www.theccd.ie), ahol Kevin a legnagyobb fõnök és meglátott, átölelt, kaptam egy nagy puszit tõle, megkérdezte, hogy vagyok, majd közölte, hogy a formanyomtatványokat ki kell tölteni és a következõ héttõl dolgozhatok is.
Hozzátenném, nagyjából 50 felszolgáló dolgozik ott, én vagyok az egyetlen nem ír nemzetiségû, majd pár napja kiderült az is, hogy én vagyok az egyetlen, akinek nem volt interjúja (még azoknak is kellett interjúzni, akik a Croke Parkból akartak átkerülni)… Kollégák, fõnökök kedvesek, mondjuk én is megteszek mindent, ami tõlem telik, ráadásul visszahívtak a CP-be is az utolsó két koncertre (Westlife és Red Hot Chilli Peppers), ami azért mókás volt nagyon, most nem pincérkedtem, hanem a bárba osztottak. Nem mesélem el, mennyi idióta részeg volt mindkét nap. :)
Mi van még? Hmmm… Sokat „bandázom” – már ami a kevés szabadidõ mellett akad és soknak mondható – leginkább Henivel és egy-két új ismerõssel töltöm az idõm zömét, bár igyekszem nem elhanyagolni a régiket sem. És a nagyvíztõl kb 10 percnyi sétára lakom. Mondom, jó itt nekem! :)))

Más nincs, megyek, végzek egy kis házimunkát, aztán ha van valami, akkor majd újra jövök.
És ne feledd! Ma ismét Olaszországnak kell drukkolni az EB-n! Aha… Vannak dolgok, amik sosem változnak! :P

Pá pá

  amica, 15:00
  2012. prilis 14., szombat Nekem tetszik!
0  
Hello!

Amikor 2010 június 25-én felszálltam a vonatra, hogy elköltözve Dublinból kicsit máshol legyek (tudod, ez nálam „normális”), valahogy tele voltam várakozással.
Most, 2012. április 14-én „hajnalban”, hogy elhagyom Killarneyt, kicsit olyan boldog-szomorú érzés kerített hatalmába. Biztosan benne van az is, hogy hirtelen, de több esélyes és jól átgondolt, jól megfontolt döntést hoztam és valószínûleg az is közrejátszik, hogy az elmúlt napok szervezéssel, intézkedéssel, pakolással teltek a dolgos-szorgos munkanapok mellett.
Azt hiszem, kinõttem ezt a „falut”.
Helyi viszonylatban kisvárosnak hívják és bár megjártam én már sokkal kisebb települést is (Bantry), amihez képest Killarney majdhogynem metropolis méretû, de Budapesthez és/vagy Dublinhoz képest mégiscsak falu.
Hogy milyen volt itt? Hmmm…
Ha mérlegre kell tennem az elmúlt majd’ 2 évet, nem biztos, hogy azt mondom, a jó dolgok felé billen el a mérleg nyelve és most itt nem munkahelyi vagy anyagi dolgokra gondolok, lévén azzal semmi gond nem volt, sõt, mondhatom azt is, hogy anno megérte váltani és idejönni. Ebbõl a szempontból mindenképp (mindenképp ezt bizonyítja az is, hogy tavaly nagyjából négyszer voltam otthon, legalább 1-1 hetekre)
Nyilván kaptam egy csomó jó dolgot ettõl a helytõl, pozitív élményeket, ismerõsöket, nagyon sokat tanultam magamról, emberi kapcsolatokról(-ból), érezhetõen sokat fejlõdtek a nyelvtudásaim, akár az angolt, akár a lengyelt, akár az olaszt veszem alapul, mikért mindenképp hálásnak kell lennem (az is vagyok!), de az is tény, hogy bármennyire is elfogadom a helyzetet és tisztában vagyok azzal, hogy ugyanezek a dolgok akkor is megtörténtek volna, ha máshol vagyok és természetesen errõl nem Killarney tehet, de valahogy mindig eszembe fog jutni errõl a helyrõl az is, hogy itt éltem, amikor elvesztettem Apukámat, Keresztanyumat, Strauss barátomat és a fiatalabb kutyámat. Mondom, ez nem a hely „hibája”, de valahogy… Áh, biztosan érted.
Egyébként gyönyörû hely! Tulajdonképp egy nagy park az egész, anno város a Nemzeti Parkra épült. Csak egy idõ után nehéz úgy kisétálni bármelyik kastélyhoz (Ross Castle, Mucross house) vagy akár a vízeséshez (Torc vízesés), hogy ne köszönjön elõre minden egyes fûszál, annyira ismernek és te is ismered az összes fûszálat, bokrot, õzikét és szarvast…
Mindegy…Biztos vagyok abban, hogy jövök én még errefelé és nem csak azért, mert a már tavalyra betervezett Skelligs szigetekre nem jutottunk át (tele van az egész sziget Puffin madarakkal), hanem látogatóba az itt szerzett barátokhoz, ismeõsökhöz, azokhoz az emberekhez, akikkel közel kerültünk egymással ez idõ alatt. Néhányukat sajnálom, hogy nem lesznek benne a mindennapjaimban, biztosan hiányozni fognak, különösen Dermot és családja, John, Eleonor, Bettiék, Rudi (akinem végülis nem gyûjtöttem össze az „aranyköpéseit”), pár lengyel és olasz barátom…, de ha abból indulok ki, hogy Astáékkal is a mai napig legalább heti egyszer beszélünk, pedig 2008 májusában költöztem vissza Dublinba a közösen bérelt lakásból, akkor nem hiszem, hogy az „itthagyottakkal” ne alakulhatna akár ugyanígy is.
Most viszont elköszönök, ez a vonaton íródott, ami hajnali 8 elõtt indult, nekem pedig búcsúbulim volt és emlékszem a hajnali fél 4-re. ;)
Alszom egy keveset, aztán ha odaértem, ahová tartok, emésztek, pihenek, intézkedem és majd jelentkezem.
Biztosan mesélek majd még Killarneyrõl is, hiszen ennél a bejegyzésnél azért többet érdemel a hely. De nem most. ;)

Pá pá

  amica, 9:58
  2012. mrcius 24., szombat Nekem tetszik!
0  
Hello!

Gáborokat Isten éltesse sokáig nevenapjuk alkalmából! Különösen az unokaöcsémet. :)

Hogy mi van? Hûûû, honnan kezdjem? Ádám-Éva? Ááá, az marha messze lenne.

No, nézzük. Itt, a faluban (mer` ugye mégiscsak...) szereznek nekem vidám pillanatokat az emberek, múlt héten egy napra több ilyen is jutott.
Kezdjük azzal, hogy munka elõtt be kellett csoszognom a falu központjába és már hazafelé tartottam, amikor összefutottam egy régi, olasz cimborámmal, aki egy yorki kutyust sétáltatott. Méretarányosan passzolnak egymáshoz, lévén Nicola is megnõtt olyan 120 mélyre, amihez tartozik egy olyan 12,5 kg-s testsúly, a yorkit pedig gondolom, nem kell bemutatni, mekkora.
Váltunk néhány szót, majd feltûnik, hogy yorkinak hiányzik egy - mondom méreteit figyelembe véve!!!! - meglehetõsen nagy darab az egyik fülébõl.
Kérdezem Nicolától, hogy mi történt?
- Megharapta egy naaaaaagy kutya! - mondja kikerekedett szemekkel
- Jaj, szegény kutyus! - reagálom én, nagyon ügyelve arra, hogy Nicola arckifejezésétõl ne kezdjek el hangosan röhögni. Majd Nico folytatta...
- Egy ászki! - teszi hozzá.
Na, ez volt az a pont, ahol aztán végképp nem kis erõfeszítésbe került, nehogy arcon nevessem szegényt. Nyilván... Az ászkik nagyon veszélyesek is tudnak ám lenni... (Gy.k. az olaszok nem kifejezetten szeretik és használják a "H"-val kezdõdõ szavakat...)

Ugyanaznap - már munkában - jött egy nagyjából velem korú anyuka, 2 darab cserfes kiccsajjal (5-7, de lehet, hogy 6-8 évesek voltak, ránézésre).
Idén az Anyák napja március 18-án volt (itt a húsvéttal van valami kapcsolat a kettõ között, így zömében minden évben más a dátum).
Pittyegek serényen, látom, hogy van néhány doboz bon-bon is a szalagon lévõ áruk között, mikor kb ez a párbeszéd zajlott le közöttünk (2 kislány és én).
- Ezt a nagymamának visszük. A nagymama nagyon öreeeeeg!- mondja a kisebbik lány
- És beteg is - teszi hozzá a másik
-Hány éves a nagymama? - kérdezem
1-es kislány elgondolkodva
- Nem tudom, azt nekünk sosem mondja meg, de nagyon öreeeeeg - mondja
- És beteg is! - teszi hozzá ketteske
Nagyon viccesek voltak (gondolom, itt a hangsúlyozás hiánya miatt ez annyira nem ment át Neked, de hidd el - ha akarod :P - tényleg az volt!) ;)

Ma pedig rájöttem, hogy szeretem a nemzetközi létet! Minden bizonnyal nem az Internacionálé "És nemzetközivé lesz holnapra a világ" sorára gondolok, de ma, ahogy jöttem visszafelé Dublinból (be kellett ugranom a követségre egy pecsétért, de ez egy másik sztori lesz, másik alkalommal), a vonaton ülve átsuhant ez a dolog a buksimon.
Magyarként, Írországban, angol nyelven orosz irodalmat (Anna Karenina) olvastam, miközben olasz zene (Tiziano Ferro) üvöltött a fülembe. Mondjuk vehettem volna hozzá croissant is, hogy végképp teljes legyen a kép, de így sem volt rossz.

Viszont most elmegyek aludni, mert ugyan ma reggel 9-kor keltem, tegnap viszont hajnali 4-kor (hogy elérjem az elsõ, Dublinba tartó vonatot), holnap meg kõkeményen visszatérnek a dolgos hétköznapok. És hétvégék is...
MI az összefüggés a tegnap hajnali 4-es, ma reggel 9-es ébredés és a most megyek aludni között? Semmi. De ma a dublini barátaim mindent elnéztek nekem, ha arra hivatkoztam, hogy tegnap hajnal 4... :)))

Pá pá
  amica, 1:23
  2012. janur 2., htf Nekem tetszik!
0  
Hello!

Muszáj minden évben karácsony környékén történnie valami rossznak, valami fájdalmasnak?
Nem lehetne, hogy ne zárjuk rosszul és/vagy ne kezdjük rosszul az évet?!
Elfogadom a veszteségeket, de mostanra túl sok jutott belõlük.
Ma éjjel gyertyát gyújtottam.
Már nem csak Apuért, a nagyszülõkért, de már Keresztanyumért is.

Még van egy kis beiglim és egy kis kosárka nevû süti abból, amit küldött anyummal... :(

Pá pá
  amica, 22:52
  2011. december 31., szombat Nekem tetszik!
0  
Hello!

Ilyenkor szokott jönni az évértékelõ.
Most valahogy nem érzem...
Az idei év nem volt túl rózsás, csesztettek, akiknek közel kéne állniuk hozzám, de igyekszem elfogadni õket olyannak, amilyenek.
Az élet hosszútávon igazságos!!!! ;)

Veszteségek értek, rögtön januárban kezdõdött, ahogy visszajöttem Apum elvesztése után. Strauss... Hiányzik és hiányoznak a beszélgetéseink is.
Aztán Apum és nagybátyus gyerekkori barátja, akivel ( az egész családdal) nagyon szoros volt a kapcsolatunk. És még páran mások.
Az idei év úgy elrepült, hogy csak na!
Igazából örülök.
Ahogy láthattad, alig írtan neked. Oka volt, hiszen mindennek van!
A karácsony nyugodt, békés, szeretetteljes volt, Anyuval és egy ír barátommal voltunk, a többirõl nem is szólnék. ;)
Most meg év vége van, hála az égnek!

Mindenkinek boldog új évet kívánok, aztán egyszer, ha ismét úgy "pörgök", ahogy anno, majd jövök és megosztom veled is.

Addig is...

Pá pá

  amica, 22:40
  2011. november 11., pntek Nekem tetszik!
0  
Hello!

Minden pasi megbuggyant! Pedig a Nap sem süt... :/
(Akinek nem inge, maradjon meztelen!)

Pá pá
  amica, 1:56
  2011. november 3., cstrtk Nekem tetszik!
0  
Hello!

Szösszenetek... :)
Felmondtam az albérletet, a tulaj egy suttyó paraszt, nekem meg tele lett a lelkem virággal és az átlag 14 fokos szobával.
Aztán volt egy dublini látogatásom, ami nagyon klasszul sikerült és egy továbbutazásom, ami még jobb.
Néhányaknak pedig szeretettel ajánlanám Paulo Coelho A Zahír címû könyvébõl a nagyjából 240.-250. oldal között fellelhetõ részt, ami a "törzsekrõl" és a társadalmi elvárásokról szól. Ebbõl kiderülhet sok minden és megérthetõ lehetne sokak számára, hogy miért is nem vagyok túl népszerû a család bizonyos köreiben.
Itt jegyezném meg ismét gyorsan, hogy a naplóm még mindig az én saját játszóterem, amit még mindig nem kötelezõ olvasni. ;)

Azt hiszem, más nincs.
Na, megyek is a magyar boltba vásárolni.

Pá pá

  amica, 11:09
  2011. oktber 7., pntek Nekem tetszik!
0  
Hello!

B@sszus! :)

Pá pá
  amica, 9:30
  2011. prilis 20., szerda Nekem tetszik!
1  
Hello!

Múlt pénteken úgy jöttek össze a dolgok, hogy Betti-Janesz duo velem együtt szabadnapos volt. Csütörtökön befutott Zoltán barátom is Dublinból, így nekivágtunk a vadvidéknek. Az értelmi szerzõ természetesen én voltam, bár azt hiszem, nem bánták meg a többiek, hogy hallgattak rám és kirándultunk pénteken.
Pár kép valószínûleg ismerõs lesz. Nem véletlen. ;)


A kis csapat. Én is ott vagyok, csalk a fényképezõ mögé bújtam. Jó ott nekem. :)


Ismerõs? Aha, az bizony! Bantry House. :)


Mondom, hogy ott vagyok! Betti és Janesz és a Bantry House.


Mizen Head. Ez is ismerõs lehet, bár anno (2008 Húsvét) egy régi rozzant - roggyant vashíd volt. Tán még emlékezhetsz is, de vissza is kereshetõ a képeim közt.


Mizen Head


Mizen Head


Mizen Head út és a híd


És még mindig Mizen Head…


Útközben valahol…


Kukucs


Mini vízesés


Ladies View


Troc vízesés velem…

…és nélkülem



Pá pá
  amica, 22:43
  2011. prilis 10., vasrnap Nekem tetszik!
3  
Hali!

Jó rég írtam... Most is csak képek. :)

Az elsõt Anyumnak, mert vettem Neki virágot Anyák napja alkalmából. Nem én néztem el a naptárat, de itt minden évben változik az Anyunap idõpontja, igazából máig nem tudom, miért, így pl idén egy héttel ezelõtt, április 3-án ünnepelték az Anyukat.
Ezen alkalomból én is felhívtam gyorsan Anyut és nekiszegeztem a kérdést:
"Csoki vagy virág?"
Virág volt a válasz...

Hát tessék Mami. :)



A második képet azért kapod, mert Anyu (és még sokan mások...) is meglehetõsen kiakadtak, amikor levágattam a hajam.
Már nõtt valamennyit - még nem eleget - és még mindig azt mondhatom, hogy messze van a jótól, de egy fél fokkal tán már hordhatóbb. És még mindig azt mondom, hogy olyan a hajam, mint Marylin Monroe-nak, csak nem olyan szõke és nekem sokkal sz@rabbul áll... Nézd:


Ezen utolsó kép pedig a macskámat mutatja be mindenkinek. Õ valamelyik szomszédból jár át hozzánk, egyszerûen csak honey-nak hívom és általában adok neki enni-inni (általában, ugyanis néha elfelejtem, hogy macskakaját is vennem kell...)


Egyelõre ennyi.
Ja! És minden kedves aggódó megnyugtatására közlöm, hogy egyelõre nem kell aggódni, nem sikerült a vizsgám, úgyhogy még egy kicsit mégsem leszek az utak réme! ;)

Pá pá
  amica, 23:00
  2011. februr 19., szombat Nekem tetszik!
0  
Hello!

Elsõsorban Anyumnak. ;)
N kapj sokkot Mami! :))))))



MÁra ennyi...
Kb 10-12 éves lehettem, amikor utoljára ennyire rövid volt a hajam. A lakótársak azt mondják, ezzel valamivel komolybbnak tûnök, de õket nem tudom megtéveszteni, hiszen ismernek. :)
Meg mondták azt is, hogy a hosszabb hajjal fiatalabbnak tûntem, de még ezzel a hajjal sem látszom annyinak, amennyi valójában vagyok. Hûûûha! Tehát akkor most már nem 27-nek nézek ki, hanem 30-nak... Na bumm... Jó néhányat így is letagadhatok. :)

Pá pá
  amica, 22:29
  2011. februr 1., kedd Nekem tetszik!
0  
Hello!

Ismét eltelt egy csomó idõ azóta, hogy utoljára írtam Neked.
Van itt mindenféle történés az utóbbi idõben. Pl... Úgy tûnik, hogy bezárták a kedvenc kávézómat, nem indul a kisautóm, valószínûleg az aksi megadta magát a hideg idõnek, úgyhogy elvitték feltölteni, holnap kapom vissza, ha nem megy, akkor vennem kell újat. Voltam teszten, meló ügyben, az volt az elsõ forduló, sikeresen vettem az akadályt. Lassan elkezdek lakást keresni, mert a szobám átlag hõmérséklete alig üti a 13 (azaz tizenhárom) fokot napi szinten, ami nekem egy kicsit kevés kinti hõmérsékletnek is, nemhogy bentinek...
Kaptam 2 újlakótársat is, egy ír srác és egy német lány személyében. Utóbbi még csak 2 napja költözött be, de lassacskán fel kell világosítanom errõl-arról, pl a mosogatási szokásokat illetõen. Nem leszek a kdvence. Mondjuk... Õ sem az enyém, amit már ott bukott, hogy Roberto ex-szobjába költözött be. Amúgy 22 éves, fodrász és elsõ blikkre úgy néz ki a csaj, mint egy tiroli parasztjány. Várom, mikor kezd el jódlizni...
Nagyjából ennyi...
A többit meg majd máskor.

Pá pá
  amica, 12:04
  2011. janur 15., szombat Nekem tetszik!
0  
Hello!

Furcsa álmom volt, bár ez mostanság teljesen normális és nagyjából mindennapos nálam.
Vettem egy házat.
Konkrétan Bálint Antónia ex-szépségkirálynõ házát vettem meg, ahová nem tudom, hogyan kerültem és egész olcsón is adták. Kilenc millió forint. Mondtam, hogy OK, semmi gond, ha havi 320 eurot félreteszek, akkor maximum 9 év és ki is fizettem. Reggel utána számoltam, ébren, kávéivás után.
Ha 270-el szorzom az összeget, akkor 9 331 200 Ft-ra jön ki... Pedig sosem voltam igazán nagy matekos, valahogy nem bírtuk egymást azzal a tantárggyal és persze van ott némi túlfizetés is ebben az esetben, de azért nem rossz egy álombanszámolótól. :)
És képzeld! MIndent, de mindent ott hagyott. A bútorokat (egyetlen szobából mondta, hogy elvinné), de még az ágynemût és az összes konyhafelszerelési mindenfélét is.
Szóval vettem Budakeszin (vagy Budaörsön, mert erre viszont nem emlékszem pontosan) egy házat.

Reggelre persze azt is jól kitaláltam, hogy a nyári paplanomat (ami a lepedõ alatt helyezkedik el alapvetõen, mert ugye nem szokott 60 fok körüli hõmérséklet lenni a szobámban) bedobom a mosógépbe és kimosom. Néha arra is ráfér, függetlenül attól, hogy szobatiszta vagyok nagyjból nagyon rég óta.
Egyelõre küzd a gép, pedig a paplanka biztos vagyok benne, hogy az 1 kg-t sem éri el súlyra.

És ma én vagyok a soros, már ami a teljes ház takarítását illeti.
Lehet, hogy megyek is és nekiugrok. :/
Lelkes vagyok nagyon. Inkább aludnék. Kint zuhog az esõ is... Áááááááááh... :(




  amica, 10:57
  2011. janur 13., cstrtk Nekem tetszik!
0  
Hello!

Idén még nem írtam és egyelõre nem is szándékoztam.
Most is csak annyi, hogy 2006. augusztus 29-én volt egy bejegyzésem... Megkönnytem a dolgod:

"Hello!

Most csak egy mondat, a többirõl meg máskor.

Köszönöm Strauss!

Pá pá"

És most ugyanazt kell írnom:

Köszönöm Strauss!

Hogy mit? Anno, akkor annak szólt a köszönöm, hogy emberségbõl akkorát vizsgáztál, amekkorát az emberek zöme életük végéig képtelen!
Most?
Azt, hogy voltál és a barátomnak tudhattalak... A beszélgetéseinket, a verseket, amiket írtál, sokmindent.
Hiányozni fogsz! :(

Nekem meg kezd elegem lenni.
Strauss a 3., akit november 30. óta elveszítek.
Most már tényleg jónak kell történnie, megvolt a három, engem már békén lehet hagyni!
Köszönöm!

És az egyik kedvenc versem Strausstól:

bohócnak lenni más
bohócnak lenni más kép
mert bohócnak lenni más
mert bohóc vagyok de másképp


Nagy igazság, hisz valamilyen szinten mind bohócok vagyunk! Csak... Másképp...

Pá pá
  amica, 17:50
  2010. december 31., pntek Nekem tetszik!
0  
Hello!

Év végi értékelõ

Január: itthonlét (Magyarország), szerelem
Február: itthoni születésnap, szakítás, rémület (belõttek a második szomszéd ablakán...), költözés.
Március: semmi említésre méltó
Április: hasonló a márciushoz, hónap végén hazajövetel.
Május: mégiscsak szerelem..., aztán otthon (Írország) balhé a lakótárs lánnyal, hónap végén ismét szakíás
Június: balhé tetõzése, munkahely váltás ezzel együtt költözés és persze Dublin elhagyása bõ 2 év után.
Július: meló, meló, meló. Új hely, új emberek, rengetg bandázás legújabb Olasz cimboráimmal.
Augusztus: John, vagyis az új szerelem kezdete, Boti baba születése.
Szeptember: megszokott mederben folyó mindennapok, munkahely váltás
Október: közelebb költözés az új munkahelyhez, vagyis a lengyel lakótárs/ex-kolléganõvel beköltözés olasz cimborával közös házba. Kisautóm megvásárlása.
November: meló, búcsú bulik… November 30. Telefon itthonról: elment Apu. :(
December: nagy nehezen hazaérkezés (lezárt dublini reptér, törölt járaok, stb...), szervezés, intézés, meg nem értés, temetés… Mindeközben érkezésem napján ifjabb kutyus elvesztése is.
Összegezve... November 30-ig azt mondhatom, hogy jó volt az év, az utána következõ események viszont...

Egyetlen dolgot fogadok meg ismét, amit minden évben:
Leteszem éjfélkor az idei év sérelmeit, rossz dolgait, megtartom a jót a szépet, hogy azzal és egy új lappal kezdhessem az új évet.
Az Apu elvesztése miatti fájdalom és hiány velem marad, jön velem...

Jobb, szebb, boldogabb 2011-es évet kívánok mind magunknak, mind szeretteinknek, ismerõseinknek!

Pá pá 2010...
  amica, 13:42
  2010. december 6., htf Nekem tetszik!
0  
Hello!

A kezemben tartottam, amikor megszületett és mellette guggoltam, amikor elment.
Good bye Amulett... :`(

Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de már rohadtul elegem van ebbõl a hétbõl!
Kedd este Apukám, vasárnap este a fiatalabb kutyám.

Pá pá
  amica, 1:45



Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.