CsodaCsiga Flap
2024. prilis 25.   cstrtk   Mrk, Ajncska, Izmael   
Flap ·  · Chat · Tvirat · Trskeres · Kpeslap · Frum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplk · BANK
Regisztrci · Kapcsolataim · Trsaim ·  · Bulikpek · MMS ·  · Jtk · Horoszkp · Linkek · Hirdets · Radi

CsodaCsiga > Frum > ART > "Amatõr toll..."
J BERS
oldal: /4
sor: idrend:
Amatõr toll...
 125  swalcsek Nekem tetszik!
0  
2011-01-15 15:00:19 

Jött értük a háború. Menni kellett. Szólt a katonazenekar, zengett a búcsúszónoklat,peregtek a könnyek, elszuszogott a vonat.
Utaztak rajta, futottak-sírtak utána. Várták vissza.
Elkísérte õket a hûség, a hit, a kötelességtudat, a bátorság, a féltés, az aggodalom, az ima. Bajtársul szegõdött melléjük a hazaszeretet. Menni kellett.
Csókot, szeretetet, hírt küldtek a tábori postával, féltettek óvtak õk, a féltendõk, óvandók.
"Valahol Oroszországban" a szél muzsikáját bénító pergõtûz, lõporfüst, aknazápor, harckocsizaj, és és föld összeomlása, "halálhörgés, siralom" váltotta fel a messze távoli hómezõn. Még a gyászruhás varjú is megborzongott a látványtól.
Menni kellett.
Mintha mondott volna valamit a száj- egy jajt, egy istenhozzádot-,mintha jelzett volna valamit a kihunyó fényû szem a véres hóban, megfagyottak, a sebesültek, a fogságba esettek, a menekülõk, a férfiasan küzdõk között.
Rettegve, reménykedve várták a visszaszuszogó vonatot, az ajtón kopogó apát, a fiút, a barátot, a rokont, a bajtársat.

Bûnös, csak titokban elsiratható lett egy emberöltõnyi ideig a hõs, az áldozat.
Menni kellett.
Halni kellett.

 124  katyi   vlasza saca hozzszlsra (121) Nekem tetszik!
0  
2010-11-30 13:25:46 

:-) na látoood?
ehez igazán gratula!
köszi
:-)

 123  swalcsek   vlasza saca hozzszlsra (121) Nekem tetszik!
0  
2010-11-27 07:12:35 

Jó volt! ))))

 122  silence Nekem tetszik!
0  
2010-11-27 01:04:08 

ajjajjj... .-) ha bekopogtat a szerelem... .-)))

 121  saca Nekem tetszik!
0  
2010-11-26 20:31:45 

Hideg tél volt. Sûrûn hullt a hó s a fényekben lehetett látni hogy a hópelyhek táncolva esnek le a földre. A meleg szobából õ is nézte és hirtelen egy emlék szédítette meg. Leült a kandalló elé a hintaszékbe és a ropogó tüzet nézve emlékezett. Emlékezett arra a nyárra a tengerparton ahol elment örökre a szerelem mellett . Talán azért mert nem ismerte fel az érzést , hiszen senki nem mondta neki ,hogy ez az szerelem . A lány arca gyönyörû volt , mosolya egy csoda ...igen emlékezett . Ahogy nézte a tüzet érezte hogy könnyben úszik a szeme. Igen ez egy elsiratott szerelem ami hiányzott az életébõl...mint egy felszakított seb most olyan égetõen fáj, a húsába mar. Szenved a szív , gyötrõ érzés.De miért most jött az emlék , hiszen több mint 20 éve történt a találkozás. A magány hívta elõ ezt az emléket .....de miért most...miért így. Tûnõdött. Nem értette a sors balszerencsés játékát.
Halk kopogásra lett figyelmes ...a hintaszékbõl nehézkesen lépkedett az ajtó felé s azt kinyitva beteljesedett az álom . Ott állt a lány az ajtóban ..ugyan olyan gyönyörûnek látta mint akkor nyáron. De miért van nyári ruhában ? Miért nyújtja a kezét felém?
Csengõ hangon megszólalt a leány " Gyere eljöttem érted és eljött velem a szerelem is". Hirtelen olyan könnyûnek érezte magát mintha repülne ....igen a lelke kapott szárnyra .Így találta meg a szerelmet amit életében keresett és a lelkében találta meg. Légy boldog idegen........

 120  silence Nekem tetszik!
0  
2010-11-26 16:29:28 

Ez pontosan olyan mint egy barokk festmény.. Pillanatok alatt megelevenednek a színek, az érzelmek... És mégsem agyonbonyolított és közhelyes.. Nekem nagyon tetszik...
(Íme Silenece elsõ kritikája)
:-)))

 119  saca   vlasza swalcsek hozzszlsra (118) Nekem tetszik!
0  
2010-11-19 18:30:30 

Köszi Neked :-))))))

 118  swalcsek   vlasza saca hozzszlsra (117) Nekem tetszik!
0  
2010-11-19 18:19:22 

Szép volt, Saca! )))))))))) Köszönöm, hogy olvashattam! ))

 117  saca Nekem tetszik!
0  
2010-11-18 12:17:32 

Hosszú téli éjszakán az ablaknál állt és várt.Kint sûrûn hullt a hó és szinte látta hogy a hópelyhek örömtáncukat járják a zord
télben. A szoba melegséget árasztott s a kandallóban a tûz ropogását lehetett hallani. Pont mint egy éve - ugyan így telt a nap de akkor nem hitte hogy élete megváltozik .Kezében a forralt borral várt s rá gondolt . Szívét öröm szõtte át és boldogság . Messzirõl meglátta a reflektorok fényét . Felvette kabátját és rohant ki a hóesésben ....oly gyorsan történt minden hogy a macska aki a kandallónál szunyókált nem is vette észre gazdája boldogságát. Mikor kiért az autó is megállt. Volt neje kászálódott ki a kocsiból és kislánya mosolya fogadta. "Veled akar élni ..elhoztam hát neked , vigyázz rá kérlek " -mondta a volt hitves. " Köszönöm neked Kata , végre visszajött hozzám a karácsony"- válaszolta Zoltán. Szemét könnyfátyol borította mikor a kocsi ajtaját kinyitva kislánya
kiszállt . Ebben az ölelésben benne volt minden öröm és bánat ami elválasztotta õket egy éve. Álltak a hóesésben és fogták egymás kezét miközben távolodott az autó piros fénye a háztól. Arcukat felemelve az ég felé Zoltán azt mondta a kicsi lánynak
" Látod szívem ott laknak fent az angyalok " ......"Tudom apa "-mosolyodott el Dorka. A ház ajtaja kinyílt és a ház fénye , melegsége hívogatta õket s az ajtóban ott állt a kedves . Széttárta karjait és a pici lány rohant felé , megölelték egymást . "Isten hozott haza Dorka " .A szeretet szavaival köszöntötte a kedves a gyermeket. A ház ajtaja bezárult és boldogság , öröm szállta meg az eddig üres házat. A kislány kívánsága teljesült , családban érezheti magát , ahol szeretik . Minden karácsony egy csodavárás s ha eljön a csoda az felejthetetlen számunkra. Zoltán az ablakhoz állt , elhúzta a függönyt .Felemelte fejét az ég felé és csak ennyit mondott " köszönöm". Kint sûrûn hullt a hó a hópelyhek örömtáncukat járták a fagyos télben .

 116  silence Nekem tetszik!
0  
2010-11-18 08:28:04 

Az én nevem Silence Múzsa Róbert...:-)))
De ne offf... :-)))

 115  swalcsek   vlasza silence hozzszlsra (114) Nekem tetszik!
0  
2010-11-18 08:24:24 

A hömlökömön! DDDDD

 114  silence Nekem tetszik!
0  
2010-11-18 07:33:04 

Hol? ! :-)

 113  swalcsek   vlasza silence hozzszlsra (112) Nekem tetszik!
0  
2010-11-18 07:26:13 

Ahhoz ihlet is kell, meg egy szakállas múzsa csókja! DDDDDDD

 112  silence Nekem tetszik!
0  
2010-11-18 06:50:23 

Ha van idõ, kérem írni kedves amatõrök... Nincs annál jobb idõtöltés télen... :-))

 111  katyi   vlasza saca hozzszlsra (110) Nekem tetszik!
0  
2010-11-17 16:53:09 

paffff....
arra is szoktam használni,
de nem törik le a nyelvem egy bocsitól sem!
:-D

 110  saca   vlasza katyi hozzszlsra (109) Nekem tetszik!
0  
2010-11-17 16:51:04 

igazságszólására való :-)))

 109  katyi   vlasza saca hozzszlsra (108) Nekem tetszik!
0  
2010-11-17 16:38:54 

bocsi.... a nagy számért :-)

 108  saca   vlasza katyi hozzszlsra (107) Nekem tetszik!
0  
2010-11-17 16:34:50 

Még valaki? :-)

 107  katyi   vlasza saca hozzszlsra (106) Nekem tetszik!
0  
2010-11-17 16:32:55 

:-) kövezés?
hát azért az túúúlzás! de az amatõr, az nem másolást jelent! Persze, lehet nagyon szép, meg tanulságos, meg minden, csak épen nem amatõr!
ha én idemásolom a Kisherceget , hát az is szép, meg tanulságos, mégsem az enyém!

 106  saca   vlasza silence hozzszlsra (105) Nekem tetszik!
0  
2010-11-17 09:47:18 

A történet szép és tanulságos. Lehajtom fejem és bevallom én írtam és más tollával ékeskedtem. Kövezzetek meg. :-Ð
De Te is eltévedtél hiszen ez nem a kritikusok oldala. :-))) Azért amatõr még lehetek.

 105  silence Nekem tetszik!
0  
2010-11-16 06:45:26 

A világért sem szeretnék senkit sem megsérteni, de ha visszaolvasol láthatod hogy ez a topic saját írások közzétételére lett nyitva....

 104  saca Nekem tetszik!
0  
2010-11-13 17:45:00 

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelõknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az õ csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az õ szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Õ szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az õ szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erõs szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élõ embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az õ szívébõl. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívembõl, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükbõl. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élõket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérzõ sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az õ tökéletes szívéböl és reszketõ kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd õ is kiszakított egy darabot az õ csupa gyötrelem szívébõl és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétõl dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelybõl hiányzik a szépség...

 103  saca Nekem tetszik!
0  
2010-09-20 19:26:09 

INMEMORIAM
Az idõs férfi nagyon beteg volt már.Érezte nem sok van hátra. Nagyobbik lányát kizárta az életébõl de azóta bûnbocsánatért esedezett nála. A nagylány lelkiismeretessen ápolta az anyjával együtt a beteg embert . A lány azt kívánta " Bárcsak úgy szeretett volna 40 évig ,ahogy ezt tette ezalatt az egy hét alatt" . Másnapra a férj és szeretõ apa elment a felesége karjaiban, lányát már nem tudta megvárni ...........a kór kegyetlen volt.
Az idõs ember az édesapám volt a nagylány én vagyok. Szeretlek Apu.

 102  saca   vlasza swalcsek hozzszlsra (101) Nekem tetszik!
0  
2010-09-20 19:12:07 

megható történet ...

 101  swalcsek   vlasza silence hozzszlsra (100) Nekem tetszik!
0  
2010-09-20 16:39:17 

kicsit rövid lett, de, ebbõl nem akartam többet kihozni.

 100  silence Nekem tetszik!
0  
2010-09-20 16:31:56 

hmmm.... jó írás... plasztikus..

 99  swalcsek Nekem tetszik!
0  
2010-09-20 16:12:39 

Öreg volt, sovány, megtört, hosszú haja és még hosszabb szakálla volt, amikor behozták. Nem szólt, csak nézett, mi történik körülötte. A sztómazsákját féltékenyen õrizte, azt vélvén, az itt is intim dolog, nem engedte másnak cserélni.

Aztán, napok múltán feloldódott, Zsuzsi megnyírta, sokat beszélgettünk vele, már mosolygott is. Csak, a kutyája hiányzott, de, nagyon. Amikor kicsit felengedett, beszédesebb lett, elmesélte, akkor találta, amikor a felesége elment angyalnak. Rettentõen vágyott rá, ezért felhívtuk az unokáját, hozzák be este, amikor a fõnökség már nincs sehol.
Azt az örömöt leírni sem lehet, amit örültek egymásnak. A tacsi sírt az ölében, Pista bácsi meg vígasztalta. Ilyet soha nem láttunk még, mi is a kutyussal együtt sírtunk, de a bácsi mosolygott, és közölte, semmi baj nem lehet.

Aztán, mégis lett.
Egyre inkább leépült, semmit nem akart enni, inni, mert szégyellte a sztómáját. Hiába jött a kutyusa esténként, már nem mosolygott, csak, csendben simogatta a síró Irmát.
Irma fiú volt, de, a feleségérõl nevezte el. Aztán, kezdõdött a kálváriája. Kezdett leépülni szellemileg is. Bevitték a kórházba és tudtuk, többé soha nem fogjuk látni.
Csendben, gyorsan ment el, ugyanakkor, amikor a kutyus is, szinte, percre pontosan.

 98  silence Nekem tetszik!
0  
2010-09-20 15:07:53 

Akkor van idõm írni... .-)

 97  saca   vlasza silence hozzszlsra (96) Nekem tetszik!
0  
2010-09-20 13:56:59 

Miért ......a szép történetek évszakokhoz kötõdnek?

 96  silence Nekem tetszik!
0  
2010-09-20 13:16:49 

Mindent el kell kezdeni... ha jön a tél én is firkálok majd.. .-))

oldal: /4
sor: idrend: