WeĂśres SĂĄndor


A KÉPZELT VÁROS


Ím egy képzelt város, mely alig különbözik másban a valóditól, mint hogy a térképen hiába keresnénk. Harmincmillió lelket számlál, mégsem zsúfolt, mert sokfelé tagolják a hegyek-völgyek s a közepén áthömpölygõ, tószerüen széles folyam. Ha jól meggondoljuk, a félelem teremtette, s ennyiben nyilvánvalóan rosszabb, mint a földrajzban számontartott testvérei - s annyiban is, hogy sokkal bizonytalanabb: hiszen, ha valamely zegzugát nem alkottuk meg elég élesen, vajjon visszatalálunk-e belé valaha?
Mégis örüljünk, hogy ez is létezik, hirdetve az emberi képzelet hatalmát, mely ha csekély is, de nem semmi. Íme a folyami kikötõ, éles napsütésben, kék, sárga, vörös, lila vitorláival, libegésükben hosszan húzódik a gyümölcs-piac, és a forróságban lüktetõ halántékkal sétálnak az asszonyok; s a messzirõl érkezett matróz, akinek itt csak egy fél napja van, nézelõdik és talán nem gondol semmire sem; ernyõs fogatok gördülnek a parti ligetben, és madár-alakú csónakok siklanak az egyenletes méltósággal hullámzó vizen. Hátrább egy gyermek-játszótér sárga, mint a sivatag és négyszögletes, mint a számolótábla; s a házak között látszanak az erdõs hegyek, kopár csúcsaikkal, miket egy-egy torony, menedékház, vagy régi templom kapcsol az ember birtokává - a farkasok, medvék, keselyûk és hiénák nem értenek ilyesmihez.
Templom, cikĂĄzĂł pĂĄfrĂĄnyok ĂŠs erkĂŠlyek, villogĂł mĂĄrvĂĄny ĂŠs tarka szegĂŠly; kĂŠk-vĂśrĂśs oszlopsor, mĂśgĂśtte ĂłriĂĄsi brokĂĄtfĂźggĂśny rejti a bĂĄlvĂĄnyokat. OdĂĄbb vasĂşti pĂĄlyaudvar: az Ă­zlĂŠstelensĂŠg elfogadĂĄsĂĄra kĂŠsz vĂĄrakozĂĄsunk ellenĂŠre, kicsiny ĂŠs szerĂŠny, sĂľt mocskos. MĂśgĂśtte a vasgyĂĄr dĂ­sztelen kockaĂŠpĂźletei: kopĂĄr nagyvonalĂşsĂĄgukban, tĂĄn ezek a legszebbek mind kĂśzĂśtt.
A szĂĄlloda kĂźlĂśntermĂŠben sakkverseny folyik. Ebben a vĂĄrosban nem ismer engem senki, ĂŠs az itteni nyelvet nem tudom (ugyan melyik vilĂĄg ismeri a teremtĂľjĂŠt, ĂŠs ugyan melyik teremtĂľ ĂŠrt a teremtmĂŠnyei nyelvĂŠn?) s ezĂŠrt unalmamban bemegyek ĂŠs a sakkversenyt figyelem ĂłrĂĄkig; senki se tĂśrĂľdik velem. VĂŠletlenĂźl kĂśhintek: az egyenruhĂĄs ember kivezet, udvariasan, de hatĂĄrozottan, az utcĂĄra; itt a legkisebb lĂĄrma is szinte gorombasĂĄg, amit finoman ĂŠs kĂŠrlelhetetlenĂźl visszautasĂ­tanak.
Igen, érdemes volt ezt a várost létrehoznom, bár magam iszom meg a levét: õgyelgek a hosszú, nyílvesszõ-hegyességû utcán, egy fillérem sincsen, saját teremtéményem közepén éhenhalhatok. A feliratokat figyelem: Vorpara ganteu, ez a hosszú utca neve, s ezt értem is, Pirostelep-utat jelent; s odább egy tér, a Csombari, a Hattyúvirág, villamos-sínek szövevénye közt tengõdõ füves-bozótos pásztáival. És ezen túl a baranavizû kisebb-nagyobb csatornák, a Jenu-k és Jad-ok - ó, milyen jó csengésû volna itt minden, csak szívesen látnának.
A Vorpara páfrányfa-szegélye alatt, egy összefarigcsált padon ülve, édesdeden képzelegni kezdek. Hátha él itt egy lány, aki egyszerre csak befogja szememet, rám mosolyog és hív magával - nem is egy, hanem kettõ. Az egyik szõke, magas, karcsú és Majtje-nak hívják; ez kicsit távolabb áll, igen tartózkodó modorú, mint az idevalósiak általában; büszke és ugyanakkor szerény. A másik (az, aki a szememet befogja) alacsony, barna hajú, barna bõrû; neve Ajetje, és virgonc, élénk, közvetlen: nem ide való, a síkságról érkezett. Õk ketten elvezetnek, jól megetetnek, aztán látják, hogy fáradt vagyok és ágyba dugnak, utána összevesznek rajtam, valami furfanggal békítem össze õket.
A páfrányfa kéreg-darabja, mint egy kis kigyó, ölembe hullik; itt ülök a padon, egyedül. Szédülés környékez. Fölkelek, tovább kullogok, a papi városrész hegyi-tava felé. Már esteledik. Lenn a folyamparti palota-soron, az Aliénám, mulatóhelyek sokféle zenéje zendül. Így érkezem a vörösmárvány kilátóra, melyet még az alapító elsõ király építtetett; itt áll két hatalmas nõalak, két óriásszobor, egyik az Emlékezet, másik a Megértés. Megsimogatom kopott, bronz-köntösüket: énrám egyik sem emlékezik, engem egyik sem ért, s ha ez éppen most kényelmetlen is, ugyan kívánhatnék-e többet és különbet? Nem volna-e szörnyû, ha rám ismernének és menten aranyba rántanának?
A tĂł mellett, a nagytemplomban, mĂĄr ĂŠnekelnek a papok, zene ĂŠs ĂŠnek hĂśmpĂślyĂśg, mint a tenger:

Juhoa huluma jeniva
emora homeja kullo
tepale meluva...
Jeniva homeja juhoa
kullo tepale...

Az ĂŠnek erĂľsĂśdik, a nagytemplombĂłl kizĂşdul a kĂśrmenet, baldachinokkal, bĂĄrsonyokkal, istenszobrokkal. TeremtĂľjĂźket imĂĄdjĂĄk; vagyis engem, csak nem vesznek ĂŠszre, ahogy ott ĂĄllok nyomorultan. De nem is akarom: mit ĂŠrnĂŠk minden hĂłdolatukkal? Hiszen az ĂŠn kĂŠpzetemben ĂŠlnek: tulajdonkĂŠppen magam hĂłdolnĂŠk Ăśnmagamnak. Hirtelen eszembe villan: ma van a fĂľpap szĂźletĂŠse-napja; iszkolnĂŠk elfelĂŠ, idegennek Ă­lyenkor nem illik idetolakodni. S egy pĂŠnzdarab gurul utĂĄnam. AztĂĄn mĂŠgegy ĂŠs mĂŠgegy, egĂŠsz sereg pĂŠnz, mint a jĂŠgesĂľ.
Éhes vagyok; elmegyek néhány vendéglõ mellett és nem térek be egyikbe sem. Csupa ünnepi pénzt kaptam, fából és papírból vannak. Egy óra múlva visszamegyek abba a világba, melyet nem én teremtettem: ott mégse leszek ennyire magányos.

Egyszer a kĂśzĂŠpkorban kĂŠt angyal szĂĄllĂĄst kĂŠrt egy gazdag csalĂĄdnĂĄl, akik bĂĄr adtak szĂĄllĂĄst, de nem voltak vendĂŠgszeretĂľek. Inni ĂŠs enni sem adtak a vĂĄndoroknak, vĂŠgĂźl a hĂĄz legrĂŠgebbi ĂŠs legromosabb helysĂŠgĂŠben kellett aludniuk. Az este kifejezetten hideg volt ĂŠs szeles. Az idĂľsebbik angyal lĂĄtott egy lyukat a falban. Fogta megjavĂ­totta, ĂŠs ezt mondta: „Nem minden az, aminek lĂĄtszik!” Erre nagyon elcsodĂĄlkozott a fiatalabbik angyal.

A következõ este egy nagyon szegény családhoz kopogtattak be. Õk rendkívül nagy szeretettel és gondoskodással látták vendégül a két idegent. A kevéske kis ételüket és italukat is megosztották velük, sõt az ágyukat is átengedték és õk maguk a földön aludtak.

Reggel amikor a kĂŠt angyal felĂŠbredt, sĂ­rva talĂĄltĂĄk a csalĂĄdot, mivel az egyetlen egy tehenĂźk aki szolgĂĄlta neki a tejet, elpusztult.

Ahogy a kĂŠt angyal tovĂĄbbĂĄllt, ĂştkĂśzben a fiatalabb kifakadt ĂŠs ezt mondta: „Ezt nem ĂŠrtem, hogyan tĂśrtĂŠnhetett! Az elsĂľ csalĂĄd szĂ­vtelen volt ĂŠs te mĂŠgis megjavĂ­tottad a romos kis helysĂŠget. A mĂĄsik pedig pĂŠldĂĄtlan vendĂŠgszeretettel befogadtak minket ĂŠs hagytad, hogy reggelre elpusztuljon az egyetlen tehenĂźk. Ez nem igazsĂĄg!”

Az idĂľsebb angyal pedig Ă­gy felelt: „Nem minden az, aminek lĂĄtszik! Ugyanis a gazdag csalĂĄdnĂĄl a falban rĂŠgi arany ĂŠkszerek voltak ĂŠs mivel betĂśmtem a lyukat, nem fogjĂĄk megtalĂĄlni. A szegĂŠny csalĂĄdnĂĄl pedig, amikor mindenki aludt, eljĂśtt a halĂĄl angyala a felesĂŠgĂŠrt, de kĂŠrtem, hogy inkĂĄbb a tehenet vigye el.”

Sokszor az ember ĂŠrtetlenĂźl ĂĄll az ĂŠletĂŠben bekĂśvetkezett szomorĂş esemĂŠnyek elĂľtt. Viszont nem tudhatjuk mindig, hogy mi miĂŠrt tĂśrtĂŠnik velĂźnk. BĂ­znunk kell Isten gondviselĂŠsĂŠben.

Egyszer volt, rĂŠgen volt....

A MikulĂĄs karĂĄcsony elĂľtt ĂŠszrevette, hogy a 4 manĂłsegĂŠdje megbetegedett.
De a segĂŠdmanĂłk nem tudtak olyan gyorsan csomagolni, mint az igazi manĂłk.
A sok baj kĂśzepette MikulĂĄsnĂŠ bejelentette, hogy az ĂŠdesanyja velĂźk fogja tĂślteni a KarĂĄcsonyt.
SzegĂŠny meggyĂśtĂśrt MikulĂĄs ennek hallatĂĄn kiment a rĂŠnszarvas szĂĄnhoz, de szomorĂşan vette tudomĂĄsul, hogy az 5 rĂŠnszarvasbĂłl 3 vemhes, 2 meg ismeretlen helyre tĂĄvozott a kerĂ­tĂŠsen ĂĄtugorva.
Ezek utĂĄn a teljesen ĂśsszetĂśrt MikulĂĄs bement a hĂĄzĂĄba, hogy igyon egy kis pĂĄlinkĂĄt, de azt lĂĄtta, hogy a segĂŠdmanĂłk mĂĄr mindet megittĂĄk.
Erre olyan mĂŠrges lett, hogy a kezĂŠben tartott poharat ĂśsszetĂśrte.
Mikor Ăśssze akarta sĂśpĂśrni a szilĂĄnkokat, rĂĄjĂśtt, hogy az egerek rĂŠgen megettĂŠk a seprĂťt. Ekkor csĂśngettek, ĂŠs a lelkileg meggyĂśtĂśrt MikulĂĄs ajtĂłt nyitott.
Az ajtĂłban egy angyalka ĂĄllt, kezĂŠben karĂĄcsonyfĂĄval.
Az angyalka Ă­gy szĂłlt:
- HĂĄt nem csodĂĄlatos a mai nap?

Így alakult ki az a szokás, hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak...

MĂłra Ferenc

Mikor Panka fĂľzte az ebĂŠdet...



No, azt el nem felejtem, ha olyan Ăśreg leszek is, mint az orszĂĄgĂşt. KirĂĄly ĂľfelsĂŠge Ăźnnepnap se eszik olyan ebĂŠdet, mint amilyennel engem Panka megvendĂŠgelt a mĂşltkor.
Pedig hĂŠtkĂśznap volt, de mĂŠg milyen hĂŠtkĂśznap! Olyan nagyon hĂŠtkĂśznap volt, hogy mikor apuka megkĂŠrdezte anyukĂĄt, mi lesz az ebĂŠd, az volt a felelet:
- PaprikĂĄs krumpli.
- DrĂĄga jĂł ĂŠtel - mosolyogtam el magam.
- Mit eszĂźnk utĂĄna? - tudakozta Panna.
- Kenyeret, hajĂĄt, bĂŠlit, hĂĄromfĂŠlit.
Elfanyarodott erre a Panka mosolygĂłs ĂĄbrĂĄzata, mint aki vadalmĂĄba harapott.
- Nem is tud anyuka egyebet fĂľzni - pittyesztgette a szĂĄjĂĄt.
- FĂľzz te jobbat - nevetett anyuka.
Nem is mondatta ezt Panka mĂĄsodszor magĂĄnak. FĂślgyĂťrte a gĂşnyĂĄcskĂĄja ujjĂĄt, felkĂśtĂśtte zsebes kĂśtĂľjĂŠt, s Ăşgy kiserdĂźlt a konyhĂĄra, hogy mire kiĂŠrtem, mĂĄr a mĂĄsodik tĂĄnyĂŠrnak csorbĂ­totta le a szĂŠlĂŠt.
- De mĂĄr lĂĄtom, hogy az isten is szakĂĄcsnĂŠnak teremtett - mondtam neki.
- HĂĄt mĂŠg ha a fĂľztemet megkĂłstolod, apu! Tudom, sose kĂ­vĂĄnkozol tĂśbbet paprikĂĄs krumplira.
- HĂĄt milyen lesz az a hĂ­res ebĂŠd?
- Suhintott leves.
- Csak a leve sok legyen!
- Pulykapecsenye.
- Csak a csontja kevĂŠs legyen!
- LekvĂĄros gombĂłc.
Erre mĂĄr szĂłlni se tudtam ĂśrĂśmĂśmben, csak az Ăślembe kaptam PankĂĄt, s csĂłkoltam rajta akkorĂĄt, hogy a GabĂł macska fĂślijedt rĂĄ. ElĂľkecmergett a tĂťzhely alĂłl, nagyot ĂĄsĂ­tott, s unottan kĂŠrdezte:
- Mi-a-Ăł, mi-a-jĂł?
- Az ebĂŠd, GabĂł cica, az ebĂŠd, az lesz a jĂł. Tarts velĂźnk te is, ha szereted a paprikĂĄs krumplit.
GabĂł cica nagy alamuszian kĂśrĂźlhĂ­zelegte PankĂĄt, s visszafekĂźdt a tĂťzhely alĂĄ, ĂŠn meg mentem dolgomra, de nagyon igyekeztem visszafelĂŠ. KerĂźltem-fordultam, s dĂŠli harangszĂłra mĂĄr ott Ăźltem a sarokban a macskaasztalnĂĄl.
- KĂŠsz-e az ebĂŠd, vilĂĄghĂ­res szakĂĄcsnĂŠ?
- TessĂŠk helyet parancsolni - csĂśrgette a kulcsait a vilĂĄghĂ­res szakĂĄcsnĂŠ, s kikiĂĄltott a konyhĂĄba: - Kukta, hozd be a suhintott levest!
HĂĄt a kukta VilmĂĄcska volt, fehĂŠr patyolat a ruhĂĄja, rĂłzsapiros az orcĂĄja, kis fatĂĄnyĂŠr a kezĂŠben, suhintott leves a fatĂĄnyĂŠrban.
- TessĂŠk, egyĂŠk, nem lesz egyĂŠb!
EttĂźk volna ĂĄm a suhintott levest, de nem ment bele a kanĂĄl. Olyan sĂťrĂť volt szegĂŠnyke, hogy villĂĄval kellett szurkĂĄlni.
- Elitta a levĂŠt - mentegetĂľdzĂśtt Panka. - Kukta, hozd be a pulykapecsenyĂŠt!
Beszaladt VilmĂĄcska, patyolat a ruhĂĄja, patyolatabb az orcĂĄja, Ăźres a kĂŠt kacsĂłja, tele jajszĂłval a pici szĂĄja:
- Jaj, jaj, elvitte a GabĂł macska a pulykapecsenyĂŠt!
- Sebaj - mondom ĂŠn -, mĂĄskor mink visszĂźk el a GabĂł pecsenyĂŠjĂŠt. Kukta, hozd be a lekvĂĄros gombĂłcot!
Szalad a VilmĂĄcska, kormos a ruhĂĄja, kormosabb az orcĂĄja, de legkormosabb az az irgalmatlan bogrĂĄcs, amit lezĂśttyent az asztalra. Tele van a bogrĂĄcs valami fehĂŠrrel, ĂşszkĂĄl a nagy fehĂŠrsĂŠg kĂśzepĂŠben valami nagy feketesĂŠg.
- Ejnye - mondom -, hiszen ez fĂťrĂŠszpor.
- Dehogy, apukĂĄm, az zsemlemorzsa.
- Az ĂĄm, ni, majd meg nem Ăśsmertem. HĂĄt ez a fekete kinek a labdĂĄja?
- Jaj, apukĂĄm, minek tartasz olyan rossz szemet, hiszen az a lekvĂĄros gombĂłc!
- De ezt mĂĄr megkĂłstolom, ha addig ĂŠlek is! - fohĂĄszkodom el magam, s fogom a kĂŠst, kapom a villĂĄt, szĂşrom a gombĂłcba - hĂĄt uramfia, kiugrik a gombĂłc, gurul a konyhĂĄba, konyhĂĄbĂłl a tornĂĄcra, s tĂĄn a vilĂĄgbĂłl is kiszalad, ha utĂĄna nem kĂźldĂśm VilmĂĄcskĂĄt:
- Szaladj, kukta, csĂ­pd meg a gombĂłcot!
VilmĂĄcska elszaladt, Panka mĂŠrgĂŠben megkapta a bogrĂĄcsot, a bogrĂĄcs mĂŠrgĂŠben megsĂźtĂśtte a Panka kezĂŠt, s lett olyan visĂ­tĂĄs, hogy a GabĂł cica ijedtĂŠben fĂślszaladt a hĂĄztetĂľre.
- Hol fĂĄj, lelkem, hol fĂĄj? - szorongattam a Panka kis kacsĂłjĂĄt. - MegĂĄllj, van az ĂŠn patikĂĄmban erre is orvossĂĄg.
- Siess, apuka, mert Ăşgy ĂŠg a kezem, mint a parĂĄzs.
Kis kezĂŠt a tenyerembe vettem, s a mĂĄsikkal vĂŠgigsimogattam:

NyĂşlhĂĄj:
DaruhĂĄj:
Majd meggyĂłgyul,
Ha nem fĂĄj.

Egyszerre Ăşgy meggyĂłgyult az ĂŠn PankĂĄm keze, hogy mĂĄr tapsikolni is tudott vele, mikor anyuka behozta a paprikĂĄs krumplit.
- No, apum, prĂłbĂĄljuk meg, melyikĂźnk bĂ­r belĂľle tĂśbbet megenni!
Éppen a tál fenekét kapargattuk, mikor nagy lelkendezve visszatért a kis kukta.
- Nem ĂĄllt meg a gombĂłc.
Nem ĂĄm, nem ĂĄllt meg, mĂŠg most is szalad. Szaladjatok utĂĄna, ha rĂĄĂŠrtek. Aki megfogja, kitĂśrheti benne a fogĂĄt.

FEKETE ISTVÁN
A KÉT RÓKA

A fekete fenyves homĂĄlyĂĄban kĂŠt pĂĄr szem villog. Fenn dudĂĄl a
szĂŠl, de abbĂłl ott lenn semmit se ĂŠrezni. Enyhe, puha, biztonsĂĄgos
zugban fekszik a kĂŠt rĂłka. Egy Ăśreg kan ĂŠs jĂśvendĂľ pĂĄrja, egy idei
kis szuka.
NĂŠha vakarĂłznak, majd az Ăśreg kedveskedve odacsĂşszik a kis
szukĂĄhoz, ĂŠs segĂ­t neki a bolhĂĄszĂĄsban. Egy nyĂşllĂĄb fekszik mellettĂźk
ĂŠs elszĂłrva fĂĄcĂĄntollak. BĂľsĂŠges reggeli volt.
Az Ăśreg egerĂŠszĂŠs kĂśzben meglĂĄtta, hogy egy nyulacska tolja a
nagy havat. LehĂşzĂłdott a borĂłkabokor mellĂŠ, ĂŠs a nyĂşl mukkanĂĄs
nĂŠlkĂźl tĂŠrt meg kanĂĄlfĂźlĂť Ăľseihez. AztĂĄn mĂŠg egy szĂĄrnyazott fĂĄcĂĄn-
kakast szabadított meg a tél gondjaitól. Így aztán tele hassal szu-
nyĂłkĂĄlva az ĂĄrnyas zugban, csupa boldogsĂĄg volt az ĂŠlet. Az Ăśreg
mesĂŠlgetett vitĂŠzi dolgairĂłl, tĂśmĂśtt tyĂşkĂłlakrĂłl ĂŠs a patakon ĂşszkĂĄlĂł
kacsĂĄkrĂłl, melyekbĂľl annak idejĂŠn jĂłl kivette a vĂĄmot.
A kis nĂľstĂŠny szĂĄjtĂĄtva hallgatta. Egyszerre csak idegesen ugrott
fel.
- Hallod-e, bĂĄtyja – kĂŠrdezte remegve.
Valahol messze ropogott a puska. Az Ăśreg nagyot ĂĄsĂ­tott -
- Messze vannak nagyon. Majd megszokod. Ide ritkĂĄn jĂśnnek,
ĂŠs kĂśnnyen el lehet szelelni.
Egy ideig csend volt. MĂĄtyĂĄsmadĂĄr szĂĄllt a fenyĂľ csĂşcsĂĄra, ĂŠs
beszĂŠlgetett magĂĄban. A kĂŠt rĂłka csillogĂł szemmel figyelte. A
mĂĄtyĂĄs megĂŠrezte, hogy nĂŠzik. Gyanakodva figyelt le egy nyĂ­lĂĄson.
Végre meglátta a két rókát. Éktelen perlekedésbe fogott:
- VigyĂĄzzatok, gyanĂştlanul bogarĂĄszĂł rigĂłfĂŠlĂŠk ĂŠs vackotokban
az ĂŠjszaka remegĂŠseit pihenĂľ nyĂşlnĂŠpek, mert itt van alattam kĂŠt
hĂłhĂŠr… KĂŠt keskeny pofĂĄjĂş ĂştonĂĄllĂł… VigyĂĄzzatok… Én mondom,
a MĂĄtyĂĄs! A MĂĄtyĂĄs!...
A nagy kan rĂłka szikrĂĄzĂł szemmel csattogtatta meg fogait:
- Befogd a csĂľrĂśdet, te sivalkodĂł fĂŠszekrablĂł! Te kiabĂĄlsz a
rigĂłknak? TalĂĄn hogy tĂśbb fiat neveljenek neked?! Te pĂĄllott szĂĄjĂş
zenebohĂłc!
A mĂĄtyĂĄs odĂĄbb lebbent, de mĂŠg visszakiĂĄltott:
- BohĂłc az ĂśreganyĂĄd! Te bolhacsĂľsz! VigyĂĄzzatok…VigyĂĄzzatok…
Itt lapul az Ăśreg libaszomorĂ­tĂł, nyĂşlritkĂ­tĂł, ĂŠn lĂĄttam, a MĂĄtyĂĄs!...
Az Ăśreg rĂłka idegesen hallgatĂłzott.
- MĂŠrt haragszik rĂĄd ez a buta madĂĄr, bĂĄtyĂĄm? – kĂŠrdezte akis szuka.
- A mĂşltkor valamelyik atyafiĂĄt megfogta a vas, ĂŠn kiszabadĂ­tottam…
HĂĄt ezĂŠrt… HĂĄlĂĄtlan a vilĂĄg.
Újból erõsen fülelt. Hangokat hozott a szél, emberi beszédet és ro
pogĂł hĂł zajĂĄt. MĂĄr egĂŠszen jĂłl lehetett hallani, hogy tĂśbben kĂśzelednek.
A szuka remegve kĂŠrdezte:
- Mi lesz most, bĂĄtyĂĄm? IdejĂśnnek?
- Tudja a fene. A legjobb lenne elinalni. De ilyen jĂł helyet sehol
sem talĂĄlunk. MĂŠg az is lehet, hogy csak a fĂĄcĂĄnokat abajgatjĂĄk. Ki-
nĂŠzhetnĂŠl a nyiladĂŠkra.
A kis rĂłka kelletlenĂźl elindult. PĂĄr perc mĂşlva loholva jĂśtt vissza.
- Baj van, bĂĄtyĂĄm, egĂŠsz sereg ember. HĂĄrom nagy fĂźlĂť kutya
is van velĂźk.
- VizslĂĄk – szĂłl az Ăśreg. – Ez mĂŠg a kisebbik baj. Merre mentek?
- FelfelĂŠ a nyiladĂŠkon.
- PĂźff. Minket hajtanak. De ilyen marhasĂĄgot. Ennyi embert idecsĂľ-
dĂ­teni. Hiszen nincs itt fene se… rajtunk kĂ­vĂźl. Hallga csak!...
A keresztnyiladĂŠkon ropogott a hĂł, halk beszĂŠd hallatszott.
- A sarokra tessĂŠk ĂĄllni, ha rĂłka van benne, szeret oldalt elcsĂşszni.
- Szeret a nyavalya – dohogott a kan rĂłka – szeretek itt bĂŠkessĂŠgben
elheveredni, de nem hagyjĂĄtok a szegĂŠny rĂłkĂĄt pihenni mĂŠg vasĂĄrnap sem.
A lĂŠptek tĂĄvolodtak, majd megĂĄlltak.
- Jaj, bĂĄtyja – sirĂĄnkozott a kis szuka – , mi lesz most?
- Semmi. Jobbra ĂĄll valaki a sarkon. Ha egyenesen kimĂŠgy, ĂĄtugorhatsz
a nyiladĂŠkon, hogy ĂŠszre nem vesznek, de ha meglĂĄtnak is messze vagy; ha mozdul: inalj, mintha a szemed vettĂŠk volna ki, mert a kĂśvetkezĂľ pillanatban
már a bõröd alatt van a serét. Én a másik oldalon próbálkozom, de megvárom, míg átérsz.
HĂĄtul mĂĄr a hajtĂłk zĂśrgĂŠse hallatszott.
- ElĂľre, elĂľre – morgott az Ăśreg rĂłka - , mert mindjĂĄrt kĂŠsĂľ lesz.
EstĂŠre a kĂśvesĂĄrokban talĂĄlkozunk.
- Jaj, bĂĄtya, ĂŠn nem jĂłt ĂŠrzek…
Az Ăśreg rĂłka mĂĄr toporzĂŠkolt.
- Rohanj, szerencsĂŠtlen , mert kĂŠsĂľ lesz. A kutyĂĄk mindjĂĄrt a nyakunkon vannak.
A kis szuka halkan elsuhant. FeszĂźlt csend kĂśvetkezett. A kan aggĂłdva vĂĄrt, ĂŠs mereven figyelt a tĂĄvozĂł utĂĄn. Csend. SzĂĄmolta a pillanatokat:
- Most ĂŠrt a nyiladĂŠkra…, most ugrik…
Durr!
- SzerencsĂŠre messze volt. Nem ĂĄrthatott neki. De mi az? VisszajĂśtt?... Ostoba liba! Nem mert ĂĄtfutni.
A kis rĂłka meggĂśrbedve csĂśrtetett vissza.
- BĂĄtya, meglĂľttek! Elpusztulok. Jaj, elpusztulok…
- Pusztulsz a csudĂĄt, hiszen olyan messzirĂľl nem ĂŠr a serĂŠt.
- Nem tudom, nem tudom, bĂĄtya…, megfulladok…Megfull… -
ĂŠs az orrĂĄn kibuggyant a vĂŠr.
Az Ăśreg rĂłka lĂĄtta, hogy baj van. Kis tĂĄrsa mĂĄr mozdulatlanul fekĂźdt a havon, csak a szĂĄjĂĄt tĂĄtotta ki nĂŠha. A vĂŠgĂŠt jĂĄrta.
- Lehetetlen – monfondĂ­rozott - , ilyen messzirĂľl… JĂł lesz vigyĂĄzni,
Mert ĂŠn is itt hagyom a bundĂĄm.
Egy bĂşcsĂşzĂł pillantĂĄst vetett vissza, ĂŠs oldalt elcsĂşszott. Arra lemaradtak
a hajtĂłk, a nyiladĂŠk szĂŠlĂŠn megĂĄllt. KikĂŠmlelt. Sehol egy lĂŠlek.
- Ilyen szamĂĄr, mint ĂŠn! Ide nem jutott egy puska sem, ĂŠs ĂŠn agyonlĂśvettem a kĂśrnyĂŠk legszebb szukĂĄjĂĄt.
A szĂŠlsĂľ hajtĂłt engedte mĂŠg elmenni, aztĂĄn kĂŠnyelmesen ĂĄtballagott a tĂşlsĂł vĂĄgĂĄsba. MĂŠg hallotta, hogy az egyik hajtĂł felkiĂĄltott:
- Itt van egy rĂłka! - Mire megszĂłlalt a sarokpuskĂĄs: - NahĂĄt, azt sem hittem volna, hogy meglesz. Volt vagy szĂĄz lĂŠpĂŠsre.
A tĂśbbire a rĂłka mĂĄr nem volt kĂ­vĂĄncsi. Nagy kerĂźlĂľt tett a vĂślgy felĂŠ, ĂŠs egy sĂťrĂť iszalagbokor alatt meghĂşzĂłdott.
- RemĂŠlem, ide nem jĂśnnek. SzegĂŠny kis pajtĂĄsom. Nem is jĂł rĂĄgondolni.
A szĂ­vem megszakad. De hogy megĂŠrezte. Micsoda puskĂĄja lehetett annak a zsivĂĄnynak…, szĂĄz lĂŠpĂŠsrĂľl…, haj, haj. Nem marad mĂŠg magnak sem belĂľlĂźnk.
Újabb zajgás közeledett. Azután hangok hallatszottak.
- Nem kellene ezt a sĂťrĂťt is meghajtani? TalĂĄn ebben is lesz rĂłka.
- Ha mĂĄr itt vagyunk, hajtsuk meg, hamar megvan.
- MegĂĄllj csak, te lĂľcslĂĄbĂş makkcsĂľsz. Majd meghajtom ĂŠn a te tyĂşkjaidat,
csak kerĂźljek egyszer innĂŠt ki – dĂźhĂśngĂśtt a rĂłka. A puskĂĄsok mĂŠg beszĂŠlgettek, a rĂłka remegve figyelte, hol ĂĄll meg egy-egy vadĂĄsz. A vĂŠgĂŠn mĂĄr egĂŠszen belĂŠzavarodott.
- No, most aztĂĄn igazĂĄn nem tudom, merre menjek. Legjobb lesz ebben a sĂťrĂťben, de most mindjĂĄrt…
Halkan, egy ág se rezdült, kicsúszott egész a nyiladék széléig. Látta a puskást. Jó messze volt. És mereven másfelé figyelt. No, most! Szinte repült.
És ekkor vette észre, de már késõn, hogy az egyik bokor mellett még egy puskás áll, és emeli a fegyvert.
AztĂĄn elborult elĂľtte a vilĂĄg.

A szĂĄnkĂł aljĂĄban utazik a terĂ­tĂŠk. PĂĄr nyĂşl ĂŠs kĂŠt rĂłka. MegbĂŠkĂŠlve, elhomĂĄlyosult szemekkel. A kis szuka szorosan az Ăśreg mellĂŠ hĂşzĂłdva, mintha mĂŠg az elmĂşlĂĄsban is menedĂŠket keresne…
Varjak szĂĄllnak magasan a vĂślgy felett, ĂŠs messze hangzĂł kĂĄrogĂĄssal bĂşcsĂşznak az elmenĂľktĂľl. Mintha azt mondanĂĄk: Megint kevesebben vagyunk;
ĂĄrva vackok ĂĄsĂ­tanak a csalitokban, ĂŠs megint kevesebb a surranĂł ĂŠlet az erdĂľn…
KĂĄr…KĂĄĂĄĂĄr…

MĂłra Ferenc

Öreg ember, öreg fa



Az Ăśreg diĂłfa alatt legjobban szerettem Ăźlni kisgyerekkoromban, ma sem tudom bizonyosan, miĂŠrt. DiĂł nem termett mĂĄr rajta, mĂĄr nyĂĄr derekĂĄn sĂĄrga levelek aranyesĂľje pergett le rĂłla, zuzmĂłs, mohos ĂĄgain ĂŠnekesmadĂĄrka nemigen pihent meg. Volt nekik hova szĂĄllni, virĂĄgos bokrokkal megĂĄldott gyĂźmĂślcsfĂĄkkal telis-tele volt az udvarunk.

Hát hiszen nem mondom, nem haragudtam én az almafára se, a császárkörtefákkal meg különösen szerettem barátkozni, hanem azért az én fám mégiscsak az öreg diófa volt. Azt hiszem, azért szerettem, mert én olyan kicsi voltam, õ meg olyan nagy. A legnagyobb az egész kertben. Én ugyan akkor azt hittem, hogy az egész világon ez a legmagasabb fa, és hogy ennek a hegyibõl már be lehet látni a mennyországba.

MindenfĂŠle ĂĄkombĂĄkom is volt belevĂŠsve az Ăśreg fa derekĂĄba, s ĂŠn azokon nagyon sokat elnĂŠzelĂľdtem. Girbegurba betĂťk, nagy papmacska-hernyĂłk gyanĂĄnt feketĂŠllettek a fa kĂŠrgĂŠn, s az ĂŠdesapĂĄm mindnyĂĄjĂĄrĂłl tudott valami tĂśrtĂŠnetet. A karjĂĄra emelt, ha jĂł kedve volt, s nĂŠha sĂ­rva, nĂŠha nevetve mutogatta a furcsa bemetszĂŠseket.

- Ezt a szívet Ên vågtam bele nagy deåk koromban. Bele is tÜrt a bicskåm. Azt Pista båtyåd faragta, emezt meg az Ágneska nÊnÊd. Håt ezt a csillagot låtod-e? Azt mÊg nagyapónak az Êdesapja vÊste, mikor Ên akkora voltam, mint te most. NÊzd, ott meg egy tÜrÜtt kard van a fåba vågva, bilincs van a markolatån. Ezt nagyapó vågta bele, mikor bujdosott a szabadsågharc utån, mint honvÊdtiszt.

Édesapámnak ilyenkor mindig könnyes lett a szeme, én meg mindig elnevettem magamat.

- Nem hiszem ĂŠn azt - csĂłvĂĄltam meg a buksi fejemet.
- Mit, te?
- Hogy azt a rajzot nagyapĂł csinĂĄlta volna. Hiszen az van a legmagasabban. LĂŠtrĂĄn se ĂŠrne nagyapĂł odĂĄig. Hiszen Ăľ is olyan kicsi, mint ĂŠn vagyok.
- Kis oktondi vagy te - adott barackot a fejemre ĂŠdesapĂĄm.

De ĂŠn tudtam, hogy nagyon okosan beszĂŠltem, mert nagyapĂł nagyon kicsi ĂŠs gyĂśnge volt. Nem is tudott mĂĄr mĂĄskĂŠpp jĂĄrni, csak botra tĂĄmaszkodva. Nem is igen jĂĄrkĂĄlt kĂźlĂśnben, csak ĂźldĂśgĂŠlt a nagy karosszĂŠkben. JĂł idĂľben a tornĂĄcon sĂźtkĂŠrezett, szeles, esĂľs napokban a kĂĄlyha mellett. MiĂłta az eszemet tudom, sohase lĂĄttam, hogy dolgozott volna. Csak eregette a fĂźstmacskĂĄkat a nagy tajtĂŠk-pipĂĄbĂłl, ĂŠs nĂŠzegetett mindenfĂŠle rĂŠgi kĂśnyveket, amikbe cifra papirosok voltak raggatva. Ezeket Kossuth-bankĂłnak hĂ­vtĂĄk, ĂŠs nagyapĂł igen szerette simogatni Ăľket. Ilyenkor fĂśl is csillogott a szeme mindig, bĂĄr mĂĄskĂźlĂśnben fĂĄradt ĂŠs szomorĂş szokott lenni a nĂŠzĂŠse. Egyszer hallottam is, ahogy vacsora utĂĄn fĂślsĂłhajtott:

- PihentetĂľ Isten, mikor vetsz nekem ĂĄgyat?

És akkor nagyon elcsodálkoztam azon, hogy édesapám is, édesanyám is sírva borulnak nagyapóra, és addig csókolgatják a kezét, míg csak el nem mosolyodik nagyapó.

- Ugyan mĂŠrt uraljĂĄk Ăşgy? - tĂťnĂľdtem magamban. Sehogy se tudtam fĂślĂŠrni ĂŠsszel, hogy ugyan miĂŠrt olyan nagy Ăşr ez a nagyapĂł. A legnagyobb az egĂŠsz hĂĄzban. Mindig ĂľtĂľle kĂŠrdezik meg, mi legyen az ebĂŠd. Mindenki kezet csĂłkol neki. Ha elszendereg, mindenkinek lĂĄbujjhegyen kell jĂĄrni. S a velĂľscsontbĂłl ĂŠn mindig csak a felĂŠt kapom a velĂľnek, a mĂĄsik felĂŠt a nagyapĂł pirĂ­tott kenyerĂŠre teszik.

Nekem bizony sehogy se ment a fejembe ez a dolog, s egyszer, mikor az ĂŠdesapĂĄm sĂŠta kĂśzben azt kĂŠrdezte tĂľlem, hogy mi szeretnĂŠk lenni, ki is mondtam a szĂ­vemen valĂłt:

- NagyapĂł szeretnĂŠk lenni.
- Ugyan miĂŠrt? - mosolyodott el ĂŠdesapĂĄm.
- AzĂŠrt, mert az semmit se dolgozik, mĂŠgis mindenki az Ăľ kedvĂŠt keresi.

Édesapám elkomolyodva nézett rám.

- HĂĄt aztĂĄn te azt hiszed, hogy ez nincs rendjĂŠn?
- Én nem tudom - mondtam egy kicsit megszeppenve. - Te azt szoktad mondani, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék.
- Igazad lehet - fordult el az ĂŠdesapĂĄm, s hamarosan befejeztĂźk a sĂŠtĂĄt.

DĂŠlben csak hĂĄrman ĂźltĂźnk az asztalnĂĄl. NagyapĂł elkocsikĂĄzott valami rĂŠgi barĂĄtjĂĄhoz.

- Most az egĂŠsz velĂľ az enyĂŠm lesz - Ăśrvendeztem elĂľre, s csak akkor vettem ĂŠszre, hogy nekem nem is terĂ­tettek. RĂłzsĂĄs kis tĂĄnyĂŠrom, aranyos kis poharam nem volt az asztalon.
- HĂĄt ĂŠnvelem mi lesz? - kĂŠrdeztem hĂźledezve.
- Te most nem kapsz ebĂŠdet, igazsĂĄgos MĂĄtyĂĄs - kanalazta ĂŠdesapĂĄm a leveskĂŠt. - Aki nem dolgozik, ne is egyĂŠk.
- De ĂŠn mĂŠg nem tudok dolgozni - borultam szĂ­vszakadva az asztalra.
- NagyapĂł pedig mĂĄr nem tud dolgozni - simogatta meg apĂĄm a hajamat. - BelĂĄtod mĂĄr, buksi, hogy milyen oktalansĂĄgot beszĂŠltĂŠl?
MegszĂŠgyenlettem magam, ĂŠs most mĂĄr nem esett jĂłl az ebĂŠd, akĂĄrhogy unszoltak is. Alig vĂĄrtam, hogy megcsĂłkolhassam nagyapĂł kezĂŠt. KĂŠrdeztem is, mikor jĂśn haza.

- Mire az Ăśreg diĂłfĂĄt kivĂĄgjuk, akkorra itthon lesz.
TĂĄn azĂłta se ĂŠreztem olyan fĂĄjdalmat, mint akkor.
- Nem engedem, nem engedem az Ăśreg fĂĄt! - borultam az apĂĄm elĂŠ.
- Miért, fiacskám? Levelei úgyis hullóban, ágai száradóban. Ezrivel termette száz esztendõn át a gyümölcsöt, egyet se terem már. Öreg fa nem haszonra való.

- Az ĂśregsĂŠgĂŠĂŠrt kell megbecsĂźlni - hajtottam le a fejemet.

Mire fĂślemeltem, akkorra mĂśgĂśttem ĂĄllt nagyapĂł is, s ahogy a szĂ­vĂŠre Ăślelt, szĂŠpnek, nagynak, mĂŠltĂłsĂĄgosnak, ĂŠgig ĂŠrĂľnek lĂĄttam, mint az Ăśreg diĂłfĂĄt.

Neil Gaiman - BabahĂşs

PĂĄr ĂŠvvel ezelõtt az Ăśsszes ĂĄllat eltûnt.
Egyik reggel fĂślkeltĂźnk ĂŠs mĂĄr nem voltak sehol. MĂŠg Ăźzenetet sem hagytak hĂĄtra, sem bĂşcsĂşlevelet.
Sosem jĂśttĂźnk rĂĄ, hova mentek.
HiĂĄnyoztak.
NĂŠhĂĄnyan azt gondoltĂĄk, hogy vĂŠge a vilĂĄgnak, de nem Ă­gy tĂśrtĂŠnt. Egyszerûen csak ĂĄllatok nem voltak tĂśbbĂŠ. Se macska, se nyĂşl, se kutya, vagy bĂĄlna, sem hal a tengerben, vagy madĂĄr az ĂŠgen.
EgyedĂźl maradtunk.
Nem tudtuk, mit csinĂĄljunk.
Egy darabig csak cĂŠltalanul kĂłvĂĄlyogtunk, aztĂĄn valaki rĂĄjĂśtt, hogy csak azĂŠrt, mert nincs tĂśbb ĂĄllat, mĂŠg nem kell megvĂĄltoztatni az ĂŠletĂźnket, nem kell lemondanunk a megszokott ĂŠtrendĂźnkrõl, sem a biolĂłgiai ĂŠs kĂŠmiai kĂ­sĂŠrletekrõl.
VĂŠgtĂŠre is, babĂĄk mĂŠg voltak.
A csecsemõk nem tudnak beszĂŠlni, szinte mozgĂĄskĂŠptelenek. Nem racionĂĄlis, gondolkodĂł lĂŠnyek.
BabĂĄkat gyĂĄrtottunk ĂŠs fĂślhasznĂĄltuk õket.
Puha, tĂĄplĂĄlĂł hĂşsukat ettĂźk, lenyĂşztuk a bõrĂźket, ĂŠs abba ĂśltĂśztĂźnk. A baba bõre lĂĄgy ĂŠs kĂŠnyelmes.
KĂ­sĂŠrleteztĂźnk velĂźk.
KipeckeltĂźk a szemĂźket, olajokat, sampont csĂśpĂśgtettĂźnk bele.
FĂślvĂĄgtuk, fĂślboncoltuk, megĂŠgettĂźk, fĂśldaraboltuk õket, elektrĂłdĂĄkat ĂźltettĂźnk az agyukba. PermeteztĂźnk rĂĄjuk, lefagyasztottuk ĂŠs besugĂĄroztuk a csecsemõket.
BelĂŠlegeztĂŠk a fĂźstĂśt, ereikben kĂ­sĂŠrleti gyĂłgyszereink csordogĂĄltak, amĂ­g meg nem ĂĄllt a szĂ­vĂźk, vagy a tĂźdejĂźk felmondta a szolgĂĄlatot.
NehĂŠz dolog volt, persze, de szĂźksĂŠg volt rĂĄ.
Ezt senki sem tagadhatta.
Most, hogy az ĂĄllatok elmentek, mi mĂĄst tehettĂźnk volna?
Voltak, akik tiltakoztak, persze, de hĂĄt ilyenek mindig akadnak.
Minden visszatĂŠrt a rĂŠgi kerĂŠkvĂĄgĂĄsba.
AmĂ­g...
Tegnap az Ăśsszes baba eltûnt.
Nem tudjuk, hova lettek, mĂŠg csak nem is lĂĄttuk tĂĄvozni õket.
Nem tudom, mihez kezdĂźnk nĂŠlkĂźlĂźk.
De talĂĄlunk megoldĂĄst. Az emberek okosak. Ebben kĂźlĂśnbĂśzĂźnk az ĂĄllatoktĂłl ĂŠs a csecsemõktõl.
Valamit majdcsak kitalĂĄlunk.

Gregg Chamberlain

AprĂł hiba

VĂŠn Mob egyedĂźl ĂŠlt koros macskĂĄjĂĄval, Coriffal egy sivatagszĂŠli kunyhĂłban. A legkĂśzelebbi falu egy napi jĂĄrĂĄsnyira volt. Mob nĂŠha bement a faluba csereberĂŠlni. Amije volt, azt adta azĂŠrt, amire vĂĄgyott.
NapkĂśzben Coriffal a karavĂĄnokat kĂśvettĂŠk. Corif a homokban sĂĄntikĂĄlt, mĂ­g Mob botjĂĄval olyan tĂĄrgyak utĂĄn kutatott a homokban, melyeket a karavĂĄn elhullatott.
Egy napon Corif egy lepecsĂŠtelt borospalackot ĂĄsott elĂľ a homokbĂłl. Mob alaposan szemĂźgyre vette a palackot, s arra gondolt, hogy mit kaphat az ezĂźstĂŠrt a falu kocsmĂĄjĂĄban. Nekem is jĂłlesne egy kis bor, gondolta. KĂźlĂśnben is, lĂĄtnia kell a palack tartalmĂĄt.
A pecsét régi volt, könnyen letörte. Mob belesett a palackba. Üres volt. Mob szájával lefelé fordította a palackot. Semmi.
Semmi sem volt benne, csak ĂĄporodott, megzĂśldĂźlt levegĂľ. Ami kiĂĄramlott a palackbĂłl. Csak ĂĄradt, ĂĄradt, s zĂśld felhĂľvĂŠ nĂśvekedett Mob feje fĂślĂśtt. S a felhĂľnek arca volt.
- Áldåsom reåd, vÊn banya, amiÊrt kiszabadítottål bÜrtÜnÜmbþl. Nevezd meg jutalmadat, Ês megkapod, amit kívånsz, ha hatalmamban åll megadni.
VĂŠn Mob fogatlan szĂĄjjal motyogta:
- Szép és fiatal akarok lenni újra. Élvezni akarom újra egy izmos, érzéki ifjú szerelmét. Tégy engem ismét tizennyolc évessé, a macskámat pedig - mutatott a szõrét borzoló Corifra - változtasd jóképû, fiatal férfivá.
- Úgy legyen! Holnap hajnalra teljesül a vágyad. - És a felhõ elillant.
Mob elĂŠgedetten dĂśrzsĂślte rĂĄncos kezĂŠt, izgatottan motyogva hazabicegett, gyorsan Ăśsszecsapott valami vacsorĂĄt, aztĂĄn macskĂĄstĂłl ĂĄgyba bĂşjt.
Amint fĂślĂŠbredt reggel, Mobnak eszĂŠbe jutottak a dzsinn szavai. Nem ĂŠrezte, hogy fĂĄjnĂĄnak a tagjai, mint az utĂłbbi idĂľkben minden reggel. ReszketĂľ kĂŠzzel nyĂşlt a takarĂł alĂĄ, ĂŠs fĂślfedezte feszes, gĂśmbĂślyĂť mellĂŠt, szĂźlĂŠstĂľl meg nem ereszkedett, lapos hasĂĄt, lĂĄgy ĂŠs sima, kitĂĄgult erektĂľl el nem csĂşfĂ­tott csĂ­pĂľjĂŠt.
Ekkor eszĂŠbe jutott Corif. Megfordult. Isteni szĂŠpsĂŠgĂť ifjĂş fekĂźdt az oldalĂĄn. A fiĂş fĂŠlkĂśnyĂśkre tĂĄmaszkodva, mosolyogva nĂŠzett le rĂĄ.
Ó, szerelem istennõje! - gondolta Mob. Micsoda férfi! Mosolyogva húzta magához az ifjút.
Corif is mosolygott, amikor ĂŠdes szoprĂĄn hangon megszĂłlalt:
- Ugye most mĂĄr sajnĂĄlod, hogy a falubeli borbĂŠllyal elvĂŠgeztetted rajtam azt a kis mĂťtĂŠtet?

Blueocean naplĂłjĂĄbĂłl csentem..

Bolla GĂĄbor: A lepke cipĂľje


Pille Pali egy fĂťszĂĄlon ĂŠbredt fel amikor az elsĂľ napsugarak megĂŠrintettĂŠk a csĂĄpocskĂĄit. Hamar kitĂĄrta a szĂĄrnyait a fĂŠny felĂŠ, mert csak akkor tud repĂźlni velĂźk, ha felmelegednek. Megmosta az arcĂĄt egy csepp hĂťvĂśs, reggeli harmatban, felhĂśrpintett egy mĂĄsikat, majd elrugaszkodott a fĂťszĂĄlrĂłl.

VidĂĄman lebegett a kergetĂľzĂľ, kĂśnnyĂť szellĂľk hĂĄtĂĄn. TĂĄncolĂł pitypang ernyĂľcskĂŠk kĂśzĂśtt szĂĄllt csapongva ĂŠs lĂĄtta, hogy lent a rĂŠten ezerfĂŠle, szebbnĂŠl-szebb virĂĄg nyĂ­lik. Ennek nagyon megĂśrĂźlt, mert szĂ­vesen szĂ­vogatott volna egy kis mĂŠzĂŠdes nektĂĄrt.Így hĂĄt lassan leereszkedtt egy kamillaĂĄgra, ahol rĂĄtalĂĄlt hamar a finom eledelre. Ott kĂŠnyelmesen elhelyezkedett, ĂŠs eszegetett. HĂ­rtelen megpillantott egy nagy bogarat a fĂśldĂśn, ĂŠppen a kamillabokor alatt. - HĂĄt te ki vagy ĂŠs mit csinĂĄlsz itt!? - kiĂĄltott le a pillangĂł. - H…h… hogy ĂŠn? K…k…ki vagyok? - dadogta meglepĂľdĂŠsĂŠben a bogĂĄr. - Én vagyok a futrinka, ĂŠs ĂŠppen a cipĂľmet kĂśtĂśm, ha tudni akarod. - A micsodĂĄdat? - A cipĂľmet. Az meg mire jĂł? - HĂĄt, nem kopik el a lĂĄbam a sok futĂĄstĂłl. Tudod, egĂŠsz nap szaladgĂĄlok, azĂŠrt is hĂ­vnak futrinkĂĄnak. Pille Pali csodĂĄlkozva hallgatta, kĂśzben nem vette le a szemĂŠt a cipĂľrĂľl, ami meggymagbĂłl volt faragva. -

Bizony, kellene nekem az a cipĂľ, - gondolta, - jĂłl mutatna a lĂĄbamon. - Add nekem a lĂĄbbelidet te futrinka! - kĂŠrlelte. - SzĂźksĂŠgem volna rĂĄ! - Nem-nem! Nem lehet! - mondta a bogĂĄr. - Azt nem adhatom, hacsak… - Hacsak? - TiĂŠd lehet, ha cserĂŠbe adsz a szĂĄrnyad aranyporĂĄbĂłl! - Rendben, ĂĄll az alku! - vĂĄlaszolta Pali, ĂŠs mindjĂĄrt meg is tĂśltĂśtt egy virĂĄgkelyhecskĂŠt aranyporral. CserĂŠltek, a bogĂĄr fogta a port ĂŠs nagy ĂśrĂśmmel elsietett vele. Pille Pali megkopogtatta a cipĂľt, beledugta a lĂĄbĂĄt, mĂĄszkĂĄlt benne egy kicsit, majd megprobĂĄlt felszĂĄllni. Igen ĂĄm, de tĂşl nehĂŠz volt a cipĂľ, mindig visszahĂşzta a fĂśldre, nagyokat huppant, nĂŠha fejreĂĄllt. MindenfĂŠle bogarak, csigĂĄk, kukacok gyĂťltek kĂśrĂŠ, ĂŠs a hasukat fogtĂĄk a nevetĂŠstĂľl.

A vĂŠgĂŠn mĂĄr Ăľ is csak nevetni tudott, meg sem probĂĄlt mĂĄr felrepĂźlni. Amikor aztĂĄn jĂłl kimulatta magĂĄt, hirtelen levette a cipĂľket, ĂŠs Ă­gy szĂłlt: - Sajnos tĂşl nehĂŠz ez a cipĂľ. Nem vihetem magammal, mert mindig lepottyanok. TalĂĄn majd egyszer veszek magamnak egy kisebbet. Most azonban irĂĄny a lĂŠg! - kiĂĄltotta, ĂŠs felemelkedett a magasba, ahonnan Ăşjra lĂĄthatta a sok-sok piros pipacsot, meg fehĂŠr margarĂŠtĂĄt. Boldogan lebegett a virĂĄgos mezĂľk felett, kĂśzben elhatĂĄrozta, hogy a kĂśvetkezĂľ napon mĂŠg azt a szĂŠles folyĂłt is ĂĄt fogja repĂźlni, amin olyan nagy hajĂłkat lĂĄtott, vagy az erdĂľt, de az is lehet, hogy a vĂĄrost.
blueocean, 13:44


:-))))

Egy ĂźgyvĂŠd elmegy kacsĂĄra vadĂĄszni. LĂľ is egyet, de a kacsa beesik egy elkerĂ­tett birtokra. A birtok tulajdonosa, egy Ăśreg paraszt ĂŠppen ott kapĂĄlgat.
- Uram, legyen szĂ­ves, adja mĂĄr ide azt a kacsĂĄt! - kĂŠri az ĂźgyvĂŠd.
- Dehogy adom, az ĂŠn fĂśldemre esett, tehĂĄt az enyĂŠm! - mondja az Ăśreg.
- Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide, akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszti! -fenyegetõzik az ügyvéd.
- VĂĄrjon csak! Itt, vidĂŠken a vitĂĄs Ăźgyeket a "hĂĄrom rĂşgĂĄs tĂśrvĂŠnye" szerint rendezzĂźk. HajlandĂł alĂĄvetni magĂĄt?
- Az mit jelent?
- Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jó fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább bírja. Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: "Ezt a fazont kirúgom a világból is, ennél egyszerûbben úgysem tudnám elintézni a dolgot."
SzĂłval, belemegy. Az Ăśreg kezd. Nekiszalad, ĂŠs egy akkorĂĄt rĂşg az ĂźgyvĂŠdbe, hogy az beleremeg.
A mĂĄsodik rĂşgĂĄs akkorĂĄra sikerĂźl, hogy az ĂźgyvĂŠd az orrĂĄval felszĂĄntja a fĂśldet.
A harmadikra mĂŠg a szeme is kĂśnnyes lesz.
Leporolja magĂĄt, ĂŠs odafordul az Ăśreghez:
- Na, forduljon meg, most ĂŠn jĂśvĂśk!
Az Ăśreg megpĂśdri a bajszĂĄt:
- JĂłl van, feladom. Vigye a kacsĂĄjĂĄt!

A butĂĄk versenye


Volt egyszer egy parasztember, meg annak egy nagy akaratĂş felesĂŠge. Az mindent jobban akart tudni az urĂĄnĂĄl. Pedig mĂĄr csak azĂŠrt sem tudhatott tĂśbbet nĂĄla, mert kivĂŠtelesen buta asszony volt.

A parasztember, ahogy az mĂĄr illik, maga szokta vĂĄsĂĄrba vinni a gabonĂĄjĂĄt. Mert ott aztĂĄn mĂŠg az okosnak is fĂśl kell csavarnia az eszĂŠt, mivel a kereskedĂľk igen hajlanak a szegĂŠnyek becsapĂĄsĂĄra. KivĂĄltkĂŠppen a gabonavĂĄsĂĄrlĂł kereskedĂľk.

ElmĂşlt az aratĂĄs, a csĂŠplĂŠs. KĂŠszĂźlt hĂĄt a szegĂŠny paraszt megint a vĂĄsĂĄrba. HĂĄt a felesĂŠge, az a rĂśvid eszĂť, de hosszĂş nyelvĂť, most is kezdi kĂśtni az ebet a karĂłhoz, hogy Ă­gy-Ăşgy, mĂŠrt csak a fĂŠrje megy mindenĂźvĂŠ. Hogy most mĂĄr Ăľ is megy egyszer a vĂĄsĂĄrba.
Azt mondja neki vĂŠgĂźl is az ura:
- HĂĄt akkor menj te!
S azzal elengedte a szekĂŠr bĂşzĂĄval s a kis szolgagyerekkel.

A falutĂłl talĂĄn Ăśt kilomĂŠternyire lehettek, mikor az asszonynak eszĂŠbe jutott, hogy hĂĄt nem tudja, mennyit kell kĂŠrni a bĂşzĂĄĂŠrt, elfeledte megkĂŠrdezni az urĂĄtĂłl a bĂşza ĂĄrĂĄt! Mondja tĂźstĂŠnt a kis bĂŠresgyereknek:
- Eridj vissza, kĂŠrdd meg a gazdĂĄdtĂłl, hogy adjuk a bĂşzĂĄt!

A gyerek visszament, s bekiĂĄltott az ablakon. A gazda ki sem jĂśtt, Ăľ is csak az ablakon ĂĄt mondta, adjĂĄk csak Ăľk is Ăşgy, ahogy jĂĄr, vagyis, ahogy ĂĄltalĂĄban veszik.

ElĂŠrkeznek a vĂĄsĂĄrba, az asszony meg a gyerek. Hamarosan odament hozzĂĄjuk egy ravasz kereskedĂľ. KĂŠrdi az asszonyt:
- Hogy adja a bĂşzĂĄt?
- Ahogy jĂĄr - mondja egyszerĂťen az asszony.
A kereskedĂľ azt felelte, elmegy megkĂŠrdezni, hogy jĂĄr most a bĂşza. De kĂśzben azon gondolkozott, hogy csapja be ezt az asszonyt, aki mĂŠg alkudni sem akar.

Amikor visszajĂśtt, azt mondta, hogy a bĂşza most Ăşgy jĂĄr: felit adjĂĄk hitelbe, felit meg vĂĄrakozĂĄs fejibe.
- Jól van, ha úgy jár, hát úgy adom - mondta a buta asszony. - És pénzt mikor kapok? - kérdezte.
- A legkĂśzelebbi vĂĄsĂĄrkor!
- JĂł! De hogyan ismerĂźnk egymĂĄsra? Mert az sokĂĄra lesz.

Feleli a ravasz kereskedĂľ:
- Én odaadom magára az én rossz kabátom, maga meg ideadja a bundáját. Ki-ki megismeri a holmiját, így egymásra találunk.

A buta asszony ezt nagyon okosnak talĂĄlta. RĂśgtĂśn levetette a bundĂĄt, ĂĄtadta a kereskedĂľnek, a kereskedĂľ meg odaadta az asszonynak az Ăľ rossz kabĂĄtjĂĄt. KĂŠsz volt a vĂĄsĂĄr! Elindultak hazafelĂŠ. A kereskedĂľ vitte a bĂşzĂĄt, a buta asszony vitte a nagy bĂźszkesĂŠgĂŠt, hogy Ăľ is tud vĂĄsĂĄrra jĂĄrni.

A gazda megkĂŠrdi tĂľle, ahogy hazatĂŠrt:
- Hogy adtĂĄtok a bĂşzĂĄt?
- Ahogy jĂĄrt! - feleli az asszony
- Helyes. A pĂŠnz hol van? - kĂŠrdi az ember.
Mondja nagy gĂľgĂśsen az asszony:
- PĂŠnz nincs, mert a bĂşza most Ăşgy jĂĄr: fele hitelbe, fele vĂĄrakozĂĄs fejibe.
CsodĂĄlkozik az ember, de mĂŠg kĂŠrdi:
- MĂŠgis, pĂŠnzt mikor kapsz?
Mondja emelt fĂľvel a szellĂľs agyĂş asszony:
- LegkĂśzelebbi vĂĄsĂĄrkor!
NĂŠz az ember, most mĂĄr haragosan, s kĂŠrdi:
- Honnan ismered meg a kereskedĂľt?
Feleli csĂ­pĂľre tett kĂŠzzel a butasĂĄgtĂłl most mĂĄr harcias asszony:
- MegcserĂŠltem a bundĂĄmat az Ăľ kabĂĄtjĂĄval! ErrĂľl talĂĄlunk egymĂĄsra.
Az embert elhagyta a tĂźrelme. Azt kiĂĄltotta:
- MĂŠg ilyen bolondot sem lĂĄttam!
Feleli mĂŠrgesen az asszony:
- Mert mit lĂĄt maga? Hisz sehova se jĂĄr!
Az ember mĂŠg jobban megmĂŠrgesedik:
- JĂł! Megyek mĂĄris vilĂĄggĂĄ, s addig haza se jĂśvĂśk, mĂ­g ilyen bolondra nem talĂĄlok!

Elindult valĂłban az ember tĂźstĂŠnt a vilĂĄgba. Lassan ment, mert szentĂźl hitte, Ăşgyis sokat kell mennie, az Ăľ felesĂŠgĂŠnĂŠl nehezen lel butĂĄbbat. Egy sĂśtĂŠt erdĂľn ment ĂĄtal. MeglĂĄtott messzirĂľl valami vilĂĄgot, s arra tartott. Bekopogtatott oda. BekĂśszĂśnt:
- Adjon Isten jĂł estĂŠt!
Egy vĂŠnasszony fogadta.
- Mi jĂĄratban van? - kĂŠrdezte az embert.
Az ember mĂĄr megcsinĂĄlta a tervĂŠt a buta fejĂťek kiprĂłbĂĄlĂĄsĂĄra. TehĂĄt szĂŠp nyugodtan azt felelte:
Most ĂŠrkeztem a mĂĄsvilĂĄgrĂłl.
A vĂŠnasszony egy cseppet sem csodĂĄlkozott.
- Nem talĂĄlta ott vĂŠletlenĂźl a fiamat? - kĂŠrdezte suttogva.
Az ember most mĂĄr azon volt, hogy a butasĂĄg mĂŠlysĂŠgĂŠt megismerje.
- Dehogyis nem! Csonttal s ronggyal kereskedik.
- IgazĂĄn? - kĂŠrdi kerek szemmel az asszony.
Az ember csĂśndesen folytatja a szĂłt:
- Rongyos szegĂŠny, rossz a kabĂĄtja is, maga hĂşzza a szekeret.
- Jaj, jĂł ember, visszamegy mĂŠg maga oda?
- Vissza ĂŠn, holnap reggelre mĂĄr ott is kell lennem.
- Van egy szĂźrke lovam, nem vinnĂŠ el neki? Hogy ne neki magĂĄnak kelljen hĂşzni azt a szekeret!
- Dehogynem! Elviszek ĂŠn akĂĄrmit.
- Maradt mĂŠg vagy hĂĄrom kalĂĄcsom is az ĂźnneprĂľl, aztĂĄn sĂźtĂśk mĂŠg hĂĄrom libĂĄt, meg gyĂťjtĂśttem egy kis pĂŠnzt, amirĂľl az uram nem tud. Vigye el neki, hogy legyen mivel forgasson egy kicsit. Meg most jut mĂŠg eszembe: a fĂŠrjem elcsalt a mĂşlt vĂĄsĂĄron egy bundĂĄt egy buta asszonytĂłl, vigye el szegĂŠnynek azt is, hogy ne fĂĄzzĂŠk.


"Úgy látszik ráakadtam, akit kerestem - gondolta az ember. - Nem is kellett olyan messze mennem."

De nem szĂłlt. Lepihent ott egy kicsit, az asszony meg nekifogott a sĂźtĂŠsnek. LevĂĄgta a libĂĄkat, s elkĂŠszĂ­tette az ĂştravalĂłt. Reggel felkelt az ember, felnyergelte a lovat, s Ăşgy ment el.
Alig ment el az ember, mindjĂĄrt ĂŠrkezett haza a kereskedĂľ. Az asszony hangos vidĂĄmsĂĄggal fogadta, mĂĄr messzirĂľl:
- Gyere, gyere, hĂ­rt hallottam a fiunkrĂłl!
A kereskedĂľ hitetlenkedve nĂŠzett rĂĄ:
- Menj el, tĂĄn megbolondultĂĄl?
- Nem is hiszed? Itt a bizonyĂ­tĂŠk! NĂŠzd meg, elkĂźldtem a lovat neki. SzegĂŠny csonttal meg ronggyal kereskedik odaĂĄt, maga hĂşzza a szekeret! KĂźldtem neki egy kis kalĂĄcsot is, meg hĂĄrom libĂĄt, s mĂŠg a kis gyĂťjtĂśtt pĂŠnzbĂľl, amirĂľl te nem is tudtĂĄl. Na, meg a bundĂĄt is, amit arrĂłl az asszonyrĂłl lecsaltĂĄl!
A kereskedĂľ nagyot lĂŠlegzett, Ăşgy rĂĄnehezedett a haragossĂĄg.
- Ki volt az, te boldogtalan, akinek te ezeket adtad?
- Egy ember a mĂĄsvilĂĄgbĂłl! Egyesen a mĂĄsvilĂĄgba ment.
- Csak butasĂĄg ne volna a vilĂĄgon - kiĂĄltotta az ura. - Hogy valaki ilyen hiszĂŠkeny, ilyen tĂśkkelĂźtĂśtt, ilyen buta tudjon lenni!

Azzal a kereskedĂľ elindult nyomban az ember utĂĄn. Az ember mĂĄr messzirĂľl ĂŠszrevette, hogy valaki mĂŠrgesen siet utĂĄna. Bement a kĂśzeli erdĂľbe, megkĂśtĂśtte a lovĂĄt egy fĂĄhoz. ArrĂŠbb, az erdĂľ szĂŠlĂŠn is volt egy fa, amelyik Ăşgy ĂĄllott, mintha el akart volna dĂľlni. Az ember fogta magĂĄt, nekidĂľlt, Ăşgy tett, mintha azt tĂĄmasztotta volna.
A kereskedĂľ odament hozzĂĄ, ĂŠs kĂŠrdezte tĂľle:
- Mondja! Nem lĂĄtott egy embert erre menni egy szĂźrke lovon?
Az ember lĂĄtta, hogy a kereskedĂľnek a mĂŠreg mĂĄr-mĂĄr az eszĂŠt veszi. AzĂŠrt Ă­gy felelt:
- Dehogyis nem lĂĄttam! De hiĂĄba is megy utĂĄna, mert az olyan erĂľs ember, hogy senkitĂľl sem fĂŠl!
A kereskedĂľ megriadt egy kicsit. Nyelt egyet. De a mĂŠrgĂŠt csak nem nyelte le.
- Mondja, magĂĄtĂłl sem fĂŠl? - kĂŠrdezte.
Felelte az ember nyugodtan:
- TĂľlem fĂŠl.
- Nem lenne szĂ­ves, hogy nekem visszahozza azt az embert? Adok szĂĄz forintot.

Az ember azt gondolta: "No, kiprĂłbĂĄlom ennek is a butasĂĄgĂĄt." S azt felelte:
- Nem mehetek! Mert arra vagyok Ă­tĂŠlve, hogyha ezt a fĂĄt nem tĂĄmasztom, apĂĄm, anyĂĄm, testvĂŠrem, mind meghalnak.

A kereskedĂľ valĂłban se lĂĄtott, se ĂŠrtett a dĂźhĂŠtĂľl ĂŠs fukarsĂĄgĂĄtĂłl. Azt mondta:

- MiĂŠrt jĂśttĂŠl haza? - kĂŠrdezte az asszony, akit a konoksĂĄg akkor is mĂŠg megtartott a butasĂĄgban.
- Mert volt olyan buta mĂŠg, mint te! - felelte az ember.
- Nem megmondtam?! - vĂĄgott vissza tĂźstĂŠnt az asszony. - Nem volt igazam?

Az ember bĂŠkĂŠt akart, s azĂŠrt csĂśndesen azt mondta:
- Igazad volt. Nem te vagy a legbutĂĄbb.

Bruno Ferrero: A kĂŠt jĂŠgtĂśmb


Volt egyszer kĂŠt jĂŠgtĂśmb. A hosszĂş tĂŠlen keletkeztek egy sziklĂĄs, bozĂłttal kĂśrbevett Ăźregben, a hegyoldalt beborĂ­tĂł erdõ kĂśzepĂŠn. Makacs kĂśzĂśnyĂśssĂŠggel mĂŠregettĂŠk egymĂĄst. Viszonyuk meglehetõsen hûvĂśs volt. NĂŠhĂĄny "jĂłnapot", egy-kĂŠt "jĂłestĂŠt". Semmi tĂśbb. "JĂŠgtĂśrĂŠsrõl" szĂł sem volt. Mind a ketten azt gondoltĂĄk a mĂĄsikrĂłl: - IgazĂĄn eljĂśhetne hozzĂĄm! De a jĂŠgtĂśmbĂśk egyedĂźl nem tudnak elmozdulni a helyĂźkrõl. Így nem tĂśrtĂŠnt semmi ĂŠs a jĂŠgtĂśmbĂśk mĂŠg jobban Ăśnmagukba zĂĄrkĂłztak.
Az Ăźregben lakott egy borz, aki egy nap Ă­gy fakadt ki:
- Milyen kĂĄr, hogy itt bent kell lennetek! GyĂśnyĂśrûen sĂźt a nap odakint!
A kĂŠt jĂŠgtĂśmb feljajdult. Kiskoruk Ăłta tudtĂĄk , hogy a nap a legnagyobb veszĂŠlyt jelenti szĂĄmukra.
Meglepõ mĂłdon azonban, most az egyik jĂŠgtĂśmb azt kĂŠrdezte: - Milyen a nap?
- CsodĂĄlatos... Maga az ĂŠlet. - vĂĄlaszolta zavartan a borz.
- CsinĂĄlhatnĂĄl egy kis rĂŠst az odu tetejĂŠn... SzeretnĂŠm lĂĄtni a napot! - mondta a mĂĄsik.
A borz nem vĂĄrta meg, amĂ­g megismĂŠtli. FĂşrt egy kis lyukat a gyĂśkerek kĂśzĂŠ ĂŠs a nap meleg, enyhe fĂŠnye aranysugĂĄrkĂŠnt hatolt be az Ăźregbe.
NĂŠhĂĄny hĂłnappal kĂŠsõbb egyszer dĂŠlben, ahogy a napfĂŠny felmelegĂ­tette a levegõt, az egyik jĂŠgtĂśmb ĂŠszrevette, hogy olvadni kezd ĂŠs kis patakkĂĄ vĂĄltozik. MĂĄskĂŠppen ĂŠrezte magĂĄt, nem volt mĂĄr tĂśbbĂŠ ugyanaz a jĂŠgtĂśmb, ami eddig. A mĂĄsik jĂŠgtĂśmb is ugyanezt ĂŠrezte. PĂĄr nap mĂşlva a jĂŠgtĂśmbĂśkbõl kĂŠt kis folyĂłcska kezdett csordogĂĄlni. Ki is folytak az Ăźregbõl ĂŠs nem messze onnan, csillogĂł kis tavat alkottak, amelyben az ĂŠg kĂŠkje tĂźkrĂśzõdĂśtt.
A kĂŠt jĂŠgtĂśmb mĂŠg ĂŠrezte sajĂĄt hidegsĂŠgĂŠt, de ezzel egyĂźtt a tĂśrĂŠkenysĂŠgĂŠt ĂŠs a magĂĄnyt. A kĂśzĂśs aggodalmat ĂŠs bizonytalansĂĄgot is. FelfedeztĂŠk, hogy keletkezĂŠsĂźk egyforma ĂŠs valĂłjĂĄban szĂźksĂŠgĂźk van egymĂĄsra.
JĂśtt kĂŠt tengelice ĂŠs egy pacsirta, hogy szomjukat oltsĂĄk. A rovarok ott zĂźmmĂśgtek a tĂł kĂśrĂźl, egy puha, hosszĂş farkĂş mĂłkus pedig megfĂźrdĂśtt benne.
És ebben a boldogságban ott tükrözôdött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.


Olykor elĂŠg egy napsugĂĄr. Egy kedves szĂł. Egy kĂśszĂśnĂŠs. Egy simogatĂĄs. Egy mosoly. Ilyen kevĂŠs dolog elĂŠg ahhoz, hogy boldoggĂĄ tegyĂźk azokat, akik kĂśrĂźlĂśttĂźnk ĂŠlnek. Akkor miĂŠrt nem tesszĂźk ezt?

Ma van a mese vilĂĄgnapja, ami egybe esik Andersen szĂźlinapjĂĄval...
És csodák csodája Csukás István születésnapjával is... :-)

Mese mese meskete
SzĂĄllj silence szemĂŠre....
VarĂĄzs erdĂľk, tĂźndĂŠrek
RĂŠgi mesĂŠt mesĂŠlnek
Hajnal hasadtĂĄig
KukorĂŠkolĂĄsig...
(ĂŠn)

Aludj el szĂŠpen Kis BalĂĄzs,nem alszol nem adok cukorkat

A hĂťsĂŠges pĂĄsztorfiĂş

Gerhardt, a nĂŠmet pĂĄsztorfiĂş nagyon szegĂŠny volt. Egy nap, amikor az erdĂľszĂŠlen, a vĂślgyben legelĂŠszĂľ nyĂĄjat Ăľrizte, egy vadĂĄsz jĂśtt ki az erdĂľbĂľl, ĂŠs azt kĂŠrdezte tĂľle:
- Milyen messze van innen a legkĂśzelebbi falu?
- Hat mĂŠrfĂśld, uram - vĂĄlaszolta a fiĂş -, de az odavezetĂľ Ăşt csupĂĄn egy ĂśsvĂŠny a juhok szĂĄmĂĄra, ĂŠs nagyon kĂśnnyen el lehet tĂŠvedni rajta.
A vadĂĄsz a tekervĂŠnyes csapĂĄs felĂŠ nĂŠzett, ĂŠs azt mondta:
- Fiam! Nagyon ĂŠhes ĂŠs szomjas vagyok. ElveszĂ­tettem a tĂĄrsaimat, ĂŠs eltĂŠvedtem. Hagyd itt a nyĂĄjat, ĂŠs mutasd meg nekem az utat. TisztessĂŠgesen megfizetek ĂŠrte.
- Nem hagyhatom el a nyĂĄjat, uram - mondta Gerhardt. - ElszĂŠlednek az erdĂľben, ĂŠs lehet, hogy a farkasok felfaljĂĄk Ăľket, vagy rablĂłk kezĂŠbe kerĂźlnek.
- Micsoda? - ĂŠrtetlenkedett a vadĂĄsz. - Ez nem a te nyĂĄjad. Egy-kĂŠt juh elveszĂ­tĂŠse nem jelent nagy vesztesĂŠget a gazdĂĄdnak, neked pedig tĂśbbet fizetek, mint amennyit egĂŠsz ĂŠvben keresel.
- Nem mehetek, uram - felelte egyenesen Gerhardt. - A gazdĂĄm rĂĄm bĂ­zta a nyĂĄjat, ĂŠs megfizet az elvĂŠgzett munkĂĄm utĂĄn. Ha elvesztegetem az idĂľmet, ami nem az enyĂŠm, ĂŠs a nyĂĄj elvĂŠsz, az olyan lenne, mintha ĂŠn loptam volna el a bĂĄrĂĄnyokat.
- Nos - mondta a vadĂĄsz -, akkor bĂ­zd rĂĄm a nyĂĄjat, mialatt te elmĂŠgy a faluba, ĂŠs hozol nekem ĂŠtelt, italt, ĂŠs vezetĂľt. A nyĂĄjnak gondjĂĄt viselem addig.
Gerhardt a fejĂŠt rĂĄzta.
- A nyĂĄj nem ismeri a hangodat, ĂŠs… - elhallgatott.
- És? Nem bízol bennem? Tisztességtelennek látszom? - kérdezte dühösen a vadász.
- Uram! - szĂłlt a fiĂş. - Te megprĂłbĂĄltĂĄl rĂĄbĂ­rni engem a kĂśtelessĂŠgem elhagyĂĄsĂĄra, ĂŠs azt akartad, hogy szegjem meg a gazdĂĄmnak adott szavamat. Honnan tudhatom, hogy megtartod az Ă­gĂŠreted?
A vadász elnevette magát, mert érezte, hogy a fiú teljesen sarokba szorította. Így felelt neki:
- LĂĄtom, gyermekem, hogy te hĂťsĂŠges ĂŠs rendes fiĂş vagy, nem felejtelek el. Mutasd meg nekem az utat, ĂŠs megprĂłbĂĄlok egyedĂźl eljutni a faluba.
Gerhardt ekkor felajĂĄnlotta az ĂŠhes embernek a tarisznyĂĄjĂĄban lĂŠvĂľ ennivalĂłt, ĂŠs a vadĂĄsz boldogan elfogyasztott mindent. Ebben a pillanatban feltĂťntek a tĂĄrsai, ĂŠs Gerhardt legnagyobb meglepetĂŠsĂŠre kiderĂźlt, hogy a vadĂĄsz nem mĂĄs, mint a nagyherceg, aki az egĂŠsz kĂśrnyĂŠk tulajdonosa.
A herceg olyannyira ĂŠrtĂŠkelte a fiĂş becsĂźletessĂŠgĂŠt, hogy nem sokkal kĂŠsĂľbb elkĂźldĂśtt ĂŠrte, magĂĄhoz vette ĂŠs tanĂ­ttatta Ăľt. NĂŠhĂĄny ĂŠv mĂşlva Gerhardt nagy befolyĂĄsĂş ĂŠs magas rangĂş emberrĂŠ vĂĄlt, de holtĂĄig becsĂźletes ĂŠs igaz maradt.

LĂŠtezik, vagy nem?

Az ateista filozĂłfia-professzor arrĂłl beszĂŠl a tanĂ­tvĂĄnyainak, mi a problĂŠmĂĄja a tudomĂĄnynak Istennel, a MindenhatĂłval.
MegkĂŠri az egyik Ăşj diĂĄkjĂĄt, hogy ĂĄlljon fel ĂŠs a kĂśvetkezĂľ? PĂĄrbeszĂŠd alakul ki:
Prof: Hiszel Istenben?
DiĂĄk: Teljes mĂŠrtĂŠkben, uram.
Prof: JĂł-e Isten?
DiĂĄk: TermĂŠszetesen.
Prof: MindenhatĂł-e Isten?
DiĂĄk: Igen.
Prof: A bĂĄtyĂĄm rĂĄkban halt meg, annak ellenĂŠre, hogy imĂĄdkozott Istenhez, hogy gyĂłgyĂ­tsa meg. LegtĂśbbĂźnk tĂśrekedne arra, hogy segĂ­tsen mĂĄsokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt
meg. Hogyan lehetne akkor jĂł Isten? Hmm?
A diĂĄk hallgat...
Prof: Erre nem tudsz vĂĄlaszt adni, ugye? KezdjĂźk elĂślrĂľl? fiatalember. JĂł- e Isten?
DiĂĄk: Igen.
Prof: JĂł-e SĂĄtĂĄn?
DiĂĄk: Nem.
Prof: Honnan szĂĄrmazik SĂĄtĂĄn?
DiĂĄk: IstentĂľl?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bûn ebben a világban?
DiĂĄk: Igen.
Prof: A bĂťn mindenhol jelen van, nemde?
DiĂĄk: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
DiĂĄk: Igen.
Prof: TehĂĄt ki teremtette a bĂťnt?
A diĂĄk nem vĂĄlaszol...
Prof: Vannak-e betegsĂŠgek? ErkĂślcstelensĂŠg? GyĂťlĂślet? CsĂşfsĂĄg? Mindezen szĂśrny? dolgok lĂŠteznek ebben a vilĂĄgban, ugye?
DiĂĄk: Igen, uram.
Prof: TehĂĄt, ki teremtette mindezeket?
A diĂĄk nem felel...
Prof: A tudomĂĄny ĂĄllĂ­tĂĄsa szerint 5 ĂŠrzĂŠkĂźnk van, melyekkel felfogjuk ĂŠs megfigyeljĂźk a dolgokat magunk kĂśrĂźl. Mondd meg nekem, fiam! LĂĄttad- e mĂĄr valaha Istent?
DiĂĄk: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekĂźnk, hallottad-e mĂĄr valaha a te Istenedet?
DiĂĄk: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenrõl?
DiĂĄk: Nem, uram, attĂłl tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
DiĂĄk: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolhatĂł, bemutathatĂł bizonyĂ­tĂŠkok alapjĂĄn a tudomĂĄny kijelenti, hogy a te ISTENED nem lĂŠtezik. Na erre mit mondasz, fiam?
DiĂĄk: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problĂŠmĂĄja a tudomĂĄnynak.
DiĂĄk: Professzor, lĂŠtezik-e a hĂľ?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
DiĂĄk: Nem, uram. Nem lĂŠtezik.
Az esemĂŠnyek ezen fordulatĂĄra az elĂľadĂłterem elcsendesedik.
DiĂĄk: Uram, lehet sok hĂľnk, mĂŠg tĂśbb hĂľnk, tĂşlhevĂ­thetĂźnk valamit, vagy mĂŠg annĂĄl is jobban felhevĂ­thetjĂźk, lehet fehĂŠr hĂľnk, kevĂŠs hĂľnk, vagy semennyi hĂľnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hĂ­vnak. 458 fokkal tudunk nulla alĂĄ menni, ami a hĂľ nĂŠlkĂźli ĂĄllapotot jelenti, de annĂĄl lejjebb nem mehetĂźnk. A hideg nem lĂŠtezik. A hideg szĂłt a hĂľ
nĂŠlkĂźli ĂĄllapot jellemzĂŠsĂŠre hasznĂĄljuk. A hideget nem tudjuk lemĂŠrni. A hĂľ: energia. A hideg nem az ellentĂŠte a hĂľnek, uram, hanem a hiĂĄnya.
Az elĂľadĂłteremben ekkor mĂĄr egy gombostĂť leejtĂŠsĂŠt is meg lehetne hallani.
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a
sĂśtĂŠtsĂŠg?
Prof: Igen. Hogyan beszĂŠlhetnĂŠnk az ĂŠjszakĂĄrĂłl, ha nem lenne sĂśtĂŠtsĂŠg?
DiĂĄk: IsmĂŠt tĂŠved, uram. A sĂśtĂŠtsĂŠg valaminek a hiĂĄnyĂĄt jelzi. Lehet kis fĂŠnyĂźnk, normĂĄlis fĂŠnyĂźnk, nagy erejĂť fĂŠnyĂźnk, villanĂł fĂŠnyĂźnk, de ha sokĂĄig nincs fĂŠny, akkor nincs semmi, S azt hĂ­vjuk sĂśtĂŠtsĂŠgnek, Ă­gy van? De a valĂłsĂĄgban a sĂśtĂŠtsĂŠg nem lĂŠtezik. Ha lĂŠtezne, mĂŠg sĂśtĂŠtebbĂŠ tudnĂĄnk tenni a sĂśtĂŠtsĂŠget, nemde?
Prof: TehĂĄt, mire akarsz rĂĄmutatni mindezzel, fiatalember?
DiĂĄk: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozĂłfiai eszmefuttatĂĄsa hibĂĄs.
Prof: HibĂĄs? Meg tudod magyarĂĄzni, miĂŠrt?
DiĂĄk: Uram, Ăśn a kettĂľssĂŠgek talajĂĄn mozog. Azzal ĂŠrvel, hogy van az ĂŠlet, utĂĄna pedig a halĂĄl, van egy jĂł Isten ĂŠs egy rossz Isten. Az IstenrĂľl alkotott felfogĂĄst vĂŠgesnek tekinti, mĂŠrhetĂľ dolognak.
Uram, a tudomĂĄny mĂŠg egy gondolatot sem tud megmagyarĂĄzni. ElektromossĂĄgot ĂŠs mĂĄgnesessĂŠget hasznĂĄl, de sohasem lĂĄtta egyiket sem, arrĂłl nem is szĂłlva, hogy bĂĄrmelyiket megĂŠrtette volna. Ha a halĂĄlt az ĂŠlet ellentĂŠtekĂŠnt vizsgĂĄljuk, akkor tudatlanok
vagyunk arrĂłl a tĂŠnyrĂľl, hogy a halĂĄl nem lĂŠtezhet kĂźlĂśnĂĄllĂł dologkĂŠnt. A halĂĄl nem az
ĂŠlet ellentĂŠte: csak annak hiĂĄnya. Most mondja meg nekem, professzor: azt tanĂ­tja a diĂĄkjainak, hogy majmoktĂłl szĂĄrmaznak?
Prof: Ha a termĂŠszetes evolĂşciĂłs folyamatra cĂŠlzol, akkor termĂŠszetesen igen.
DiĂĄk: LĂĄtta-e mĂĄr valaha az evolĂşciĂłt a sajĂĄt szemĂŠvel, uram?
(A professzor mosolyogva megrĂĄzza a fejĂŠt, kezdi lĂĄtni, mi lesz a vita kimenetele.)
DiĂĄk: Mivel eddig mĂŠg senki sem lĂĄtta az evolĂşciĂłs-folyamatot vĂŠgbemenni, sĂľt azt sem tudja bizonyĂ­tani, hogy ez egy folyamatos tĂśrtĂŠnĂŠs, azt jelentenĂŠ mindez, hogy Ăśn a sajĂĄt vĂŠlemĂŠnyĂŠt
tanĂ­tja, professzor? Akkor Ăśn nem is tudĂłs, hanem prĂŠdikĂĄtor?
Nagy zajongĂĄs tĂĄmad az osztĂĄlyban.
DiĂĄk: Van-e valaki az osztĂĄlyban, aki lĂĄtta mĂĄr valaha a professzor agyĂĄt?
Az osztĂĄly nevetĂŠsben tĂśr ki.
Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tûnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok
megalapozott szabĂĄlyai szerint a tudomĂĄny kimondja, hogy Ăśnnek nincs agya, uram.
Ne vegye tiszteletlensĂŠgnek, uram, de hogyan adhatnunk Ă­gy bĂĄrmilyen hitelt az elĂľadĂĄsainak?
A teremben sĂ­ri csend. A professzor a diĂĄkot nĂŠzi, arca kifĂźrkĂŠszhetetlen.
Prof: Azt hiszem, hit alapjĂĄn kell elfogadnod, fiam.
Diák: Errõl van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetõje.
A diĂĄk..... Albert Einstein volt.
A tudomĂĄny, vallĂĄs nĂŠlkĂźl sĂĄnta, a vallĂĄs tudomĂĄny nĂŠlkĂźl vak. (Albert Einstein)

A TEREMTÕ LÉTEZÉSE

Sokan azĂŠrt nem hisznek Istenben, a TeremtĂľ lĂŠtezĂŠsĂŠben, mert semmilyen kĂŠzzelfoghatĂł bizonyĂ­tĂŠkot nem talĂĄlnak a tevĂŠkenysĂŠgĂŠrĂľl. A hitetlenek szĂĄmĂĄra TĂłth LĂĄszlĂł Tibor az alĂĄbbi szellemes pĂŠldĂĄzattal vilĂĄgĂ­totta meg az irĂĄnyĂ­tott teremtĂŠs lĂŠtezĂŠsĂŠt:

Egy multimilliomos vĂĄllalkozĂł sajtĂłtĂĄjĂŠkoztatĂłt tartott, ahol az interjĂş vĂŠgĂŠn a kĂ­vĂĄncsi ĂşjsĂĄgĂ­rĂłk feltettek egy kĂŠrdĂŠst:
- MiĂŠrt hiszi, hogy van Isten?
- NĂŠzzĂŠk, nekem szĂĄmtalan Ăźzemem van. Az egyikben autĂłkat, a mĂĄsikban hĂşsdarĂĄlĂłt, ĂŠs sok egyebet gyĂĄrtunk. Egy autĂł 140-150 ezer alkatrĂŠszbĂľl ĂĄll, de elĂľbb 24 mĂŠrnĂśkĂśm tervezget, majd anyagprĂłbĂĄkat vĂŠgzĂźnk, ĂŠs csak azutĂĄn jĂśhet a gyĂĄrtĂĄs. No de vegyĂźk csak a hĂşsdarĂĄlĂłt. MindĂśssze 9 alkatrĂŠszbĂľl ĂĄll, ĂŠs 17 mozdulattal lehet Ăśsszeszerelni a futĂłszalagon, mĂŠgis egy-egy munkĂĄsnak tĂśbb napon ĂĄt kell gyakorolnia ennek mĂłdjĂĄt. Ha nekem ezekutĂĄn azt ĂĄllĂ­tja valaki, hogy a tĂśbb milliĂĄrdszor bonyolultabb vilĂĄgegyetem megalkotĂĄsĂĄhoz nem kellett a TeremtĂľ, az nem normĂĄlis.
- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtõ létezését?
A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnõjének: "Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minõségben. Alapméret: kör alakú, átmérõje 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erõk okozta bármilyen erõs kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felsõ szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületûre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan mûködõ komplett vegyiüzem, amely tápszereket állít elõ, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben."
Elvette a papĂ­rt a titkĂĄrnĂľjĂŠtĂľl, ĂŠs alĂĄĂ­rva ĂĄtnyĂşjtotta az ĂşjsĂĄgĂ­rĂłnak.
- TessĂŠk, itt a vĂĄlaszom. Benne a bizonyĂ­tĂŠk.
- Nem ĂŠrtjĂźk, hogy mi akar ez lenni.
- Majd kÊsþbb megÊrtik. Egyelþre kÜzÜljÊk a lapjukban feltÝnþ helyen. Ha akad rå jelentkezþ, újra talålkozunk, Ês folytatjuk a sajtóÊrtekezletet.
A nagy ĂŠrdeklĂľdĂŠst kivĂĄltĂł esemĂŠnyre jĂł nĂŠhĂĄny neves ĂŠpĂ­tĂŠszmĂŠrnĂśk, ĂŠs mĂŠg a korĂĄbbinĂĄl is tĂśbb ĂşjsĂĄgĂ­rĂł jĂśtt el.
- TalĂĄn el is kezdhetjĂźk, szĂłlt ironikusan a hĂĄzigazda. KĂŠrem az elsĂľ jelentkezĂľt, tegye meg ajĂĄnlatĂĄt, ismertesse elkĂŠpzelĂŠseit. Csak konkrĂŠt megoldĂĄst, kivitelezhetĂľ terveket fogadok el.
NĂŠhĂĄny percnyi vita utĂĄn a szakma legismertebb ĂŠpĂ­tĂŠsze dĂźhĂśsen megjegyezte:
- Rendben van, ĂŠn mĂĄr kiestem a versenybĂľl, de szeretnĂŠm lĂĄtni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerĂťen lehetetlen megĂŠpĂ­teni!
A gyĂĄros megkĂŠrdezte:
- Nos, van mĂŠg jelentkezĂľ? Ha nincs, akkor kĂŠrem figyeljenek jĂłl, bemutatom az eredetit.
A titkĂĄrnĂľ ĂĄtnyĂşjtott neki egy hosszĂş, csĂľ alakĂş papĂ­rtekercset. Kibontotta az egyik vĂŠgĂŠnĂŠl, ĂŠs Ăłvatosan kihĂşzott belĂľle egy ĂŠp bĂşzaszĂĄlat, szĂŠp, tĂśmĂśr aranykalĂĄsszal. AzutĂĄn Ă­gy szĂłlt a jelenlevĂľkhĂśz:
- Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtõnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a mûszerek. Figyeljenek kérem, kör alakú a szára, átmérõje pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatûr vegyiüzem, a kalász itt a tetején önállóan mûködik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyilabor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elõ vízbõl és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ezalatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmû és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelmûen bizonyítja a Teremtõ létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtõ erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az õ alkotásait látják. Ha pedig teremt, mûveket alkot, akkor létezik!

VAn itt egy csomĂł jĂł topik.....ez is....nĂŠmelyik ĂŠlmĂŠny Ă­rĂĄs......ĂŠrdemes benĂŠzni....klasszak :-)

Héphaisztosz a kovácsmesterség, a tûz istene a görög mitológiában. Védelmezõje minden mesterembernek, fõként a fémmûveseknek. A vulkánok istenét is tisztelték benne. Héphaisztosz egyedül Héra gyermeke, apja nem volt. Ugyanis Zeusz megcsalva ismét feleségét, Hérát, gyermeket várt Meltisztõl, ám egy jóslat miatt elnyelte a terhes anyát, így saját maga lett várandós a gyermekkel, bár nem tudta hogyan fogja megszülni. Bosszúból az istenek királynõje úgy döntött, hogy õ is tud saját maga, apai segítség nélkül világra hozni egy gyermeket. Így született meg Héphaisztosz.

Azonban HĂŠra vĂĄrakozĂĄsaival ellentĂŠtben a kovĂĄcsisten rĂŠmesen ronda volt. HĂŠra dĂźhĂŠben lehajĂ­totta a gyermeket az OlĂźmposzrĂłl, aki kerek egy napig csak zuhant ĂŠs LĂŠmnosz szigete mellett a tengerbe esett. NimfĂĄk mentettĂŠk meg az ĂŠletĂŠt. MiutĂĄn felĂŠpĂźlt ĂŠs a szigeten megtanulta a kovĂĄcsmestersĂŠget, Ăşjra felment az OlĂźmposzra, ahol azonban csĂşnyĂĄn Ăśsszeveszett anyjĂĄval. Zeusz nem tĂťrhette az arcĂĄtlansĂĄgot, ĂŠs lehajĂ­totta HĂŠphaisztoszt a szent hegyrĂľl. EzĂşttal kilenc nap ĂŠs kilenc ĂŠjjel zuhant az istensĂŠg, ĂŠs ezĂşttal LĂŠmnosz szigetĂŠre esett. HĂŠphaisztosz attĂłl kezdve sĂĄnta volt. ElsĂľ palotĂĄjĂĄt LĂŠmnoszon ĂŠpĂ­tette meg, aminek csodĂĄjĂĄra jĂĄrtak az olĂźmposziak is.

Kovácsmûhelyét az Etna vulkán gyomrában rendezte be. Bosszút forralt Héra ellen, és kovácsolt neki egy gyönyörû trónt, ami azonban fogva ejtette azt, aki beleült. Az istenek királynõje megörült a becses ajándéknak, és amint ráült a trónra, kezei és lábai erõs és eltéphetetlen bilincsek szorításába kerültek. Az istenek hiába próbálták kiszabadítani, még nekik sem sikerült. Zeusz visszahívta Héphaisztoszt az Olümposzra, ahova való volt, hogy szabadítsa ki Hérát. Azonban Héphaisztosz nem engedelmeskedett. Így történt aztán, hogy a bor és mámor istene, Dionüszosz megkörnyékezte a szakállas és sánta istent palotájában, és annyi bort itatott vele, hogy teljesen elkábult. Ezt kihasználva egy öszvér hátán átvetve a boristen felvitte Héphaisztoszt az Olümposzra. A kovácsisten még ott sem állt azonnal kötélnek, és segítségéért cserébe Aphroditét kérte feleségül. Miután megkapta, kiszabadította anyját. Zeuszt ekkor éktelen fejfájás kezdte gyötörni. Héphaisztosz kalapácsával fejbe verte a fõistent, és az ütés hatására Zeusz fejébõl talpig felfegyverezve kipattant Athéné, akibe azonnal beleszeretett a kovácsisten. Így megpróbálta elcsábítani a mesterségek nagy tudóját. De Athéné túlságosan rondának találta Héphaisztoszt, és eltûnt a kovácsisten ágyáról, aki ezt nem vette észre, és a földre omló spermájából megszületett Erektheusz, Athén elsõ királya.

Ezek után feleségül vette Aphroditét, akinek hûtlenségétõl rendkívül tartott, így készített egy láncból szõtt hálót, amit senki sem tud elszakítani, és ha hûtlenségen kapja feleségét, elkapja a becstelen udvarlót. Egyszer aztán Arésszel, a hadistennel találta meztelenül összebújva hitvesét, és rájuk vetette a hálót. Majd a rabul ejtett párt az istenek elé vitte, és igazságot követelt. Azonban az istenek csak kacagtak a történteken. Héphaisztosz ezek után nem foglalkozott a szerelemmel, és mûhelyében a küklopszok segítségével készítette el remekeit az isteneknek vagy nagy hõsöknek. Az õ mûhelyében készültek Zeusz villámai, Athéné rettegett Aigisz pajzsa, Héliosz aranyló szekere, amelyen az égboltot átszelte, és az aranycsésze, amelyen éjjel keletre hajózott. Héphaisztosz készítette Erósz nyilait is, Pandóra diadémját és Prométheusz eltéphetetlen bilincsei is az õ munkája. Akhilleusz áthatolhatalan páncélzatát és fegyvereit is õ készítette. És persze az összes olümposzi fegyver az õ keze munkája volt. Ott volt amikor az elsõ nõt megalkották. Agyagból gyúrta meg az elsõ halandó nõt, Pandórát, aki késõbb az emberiségre szabadította a bajokat.

Attribútumai az ßllþ Ês a kalapåcs voltak. Ábråzolni is gyakran åbråzoltåk úgy, hogy kezÊben kalapåcsot tartott Ês az ßllþje fÜlÊ gÜrnyedt. Szakålla volt, Ês gyakran pålcåt is tartott a kezÊben, hogy jåråsåt kÜnnyítse. AthÊnban nagy tiszteletnek Ürvendett, Ês temploma a Theseum mÊg ma is åll az Akropolisz låbånål.

HĂŠphaisztosz rĂłmai megfelelĂľje Vulcanus, etruszk megfelelĂľje Sethlans.

CsodĂĄlatos kincs

Volt egyszer két gazdag kereskedõ, Akiba és Tarphon. Tarphon gazdag családból származott és soha sem ismerte a szegénységet. Így nem foglalkozott a szegényekkel és az egész vagyonát magára költötte. Akiba viszont szegény szülõk gyermeke volt és tudta, milyen keserû a szegénység. Így pénzének jelentõs részét fordította arra, hogy mások szegénységét enyhítse.
Mivel Tarphon a barĂĄtja volt ĂŠs szerette Ăľt, sajnĂĄlta, hogy az soha nem ad semmit a szegĂŠnyeknek. - Egy napon elment barĂĄtjĂĄhoz ĂŠs azt ajĂĄnlotta neki, hogy vesz neki egy csodĂĄlatos kincset, kedvezĂľ ĂĄron. Tarphon ĂśrĂźlt a kĂ­nĂĄlkozĂł alkalomnak ĂŠs nagy Ăśsszeget bĂ­zott AkibĂĄra. Az viszont elment a pĂŠnzzel a szegĂŠnynegyedbe ĂŠs elosztogatta azt a szĂťkĂślkĂśdĂľk kĂśzĂśtt. NemsokĂĄra Tarphon lĂĄtni szerette volna a kincset, Akiba pedig elvezette a szegĂŠnynegyedbe. "Itt van az a kincs, amirĂľl olyan lelkendezve beszĂŠltĂŠl?", kĂŠrdezte Tarphon meglepetten. "A teljes Ăśsszeget szĂŠtosztottam a szegĂŠnyek kĂśzĂśtt. Gyere ĂŠs nĂŠzd meg a kincsed!", mondta Akiba. A piszkos sikĂĄtorbĂłl egy hĂĄzba lĂŠptek. Bent sĂśtĂŠt volt, a napfĂŠny nem hatolt be a szegĂŠnyes szobĂĄba. Csak egy ĂŠgĂľ tĂťzhely, egy asztal ĂŠs nĂŠhĂĄny szĂŠk volt a helyisĂŠgben. "MiĂŠrt nem adtĂĄl ezeknek az embereknek semmit?", kĂŠrdezte Tarphon. "Adtam nekik", vĂĄlaszolta Akiba, "korĂĄbban a tĂťzhely hideg volt, a lĂĄbas Ăźres ĂŠs az emberek a fĂśldĂśn fekĂźdtek!"
"Egy másik házban egy diákot találtak, aki gyertyafénynél olvasott egy könyvet. "Miért nem adtál semmit ennek a fiúnak?" "Pedig én adtam neki. Korábban sem könyve, sem lámpája nem volt. Nem tudott tanulni, és napszámosként kellett dolgoznia!", mondta Akiba. Így haladtak házról házra. Tarphon rémülete pedig nõttön nõtt, mikor kezdte felfogni, milyen nagy városában a nyomor és a szegénység. Hazafelé azt kérdezte Akiba: "Na, hogy tetszik a kincs, amit vettem neked?" Tarphon lesütötte a szemét és azt mondta: "Megszívlelem a tanításod és még sok drága kincset fogok szerezni, hogy segíthessek a szûkölködõknek."

Az engedetlen kisbĂŠkĂĄrĂłl

Volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy borzasztóan engedetlen kisbéka. Hiába mondta mindig a mamája, "ne tedd ezt, ne tedd azt", csak nem fogadott szót. Egy napon a kisbéka elhatározta, hogy elmegy világot látni. Már nagyon kíváncsi volt, mi lehet a hétmérföldes autópályán túl. A mamája azonban tudomást szerzett a tervrõl, és rögtön elmondott neki egy tanmesét az engedetlen kisegérrõl, aki megpróbált átkelni az autópályán... A kisbékát - mivel engedetlen volt - persze nem hatotta meg a tragikus történet. Egy óvatlan pillanatban nekivágott az útnak. Vígan ugrándozva ért az autópályához. Az autók száguldoztak elõtte. Hatalmas gumikerekekkel döngölték a felforrósodott aszfaltot. Ám az engedetlen kisbéka nagyon megátalkodott volt. Nagy levegõt vett, becsukta a szemét...és csak a túloldalon nyitotta ki.

/Windisch JĂłzsef/

Mese a kĂ­vĂĄncsi kisbĂŠkĂĄrĂłl

A bĂśrzsĂśnyi hegyek kĂśzĂśtt, a sĂťrĂť erdĂľ szĂŠlĂŠn, egy piros tetĂľs hĂĄzban ĂŠlt hĂĄrom kislĂĄny. A piros tetĂľs hĂĄz kĂśrĂźl Ăśreg hĂĄrsak illatoztak, s a legĂśregebb hĂĄrsfa kĂśzelĂŠben mĂŠly kerekes kĂşt ĂĄllt. Az oldalĂĄt zĂśld moha borĂ­totta, panaszosan csikorgott a lĂĄnc, mikor leengedtĂŠk a vĂśdrĂśt.
Ebben az Ăśreg kĂştban lakott hĂĄrom zĂśld kisbĂŠka meg a mamĂĄjuk.
A hĂĄrom kislĂĄny meg a hĂĄrom kisbĂŠka egyformĂĄn kĂ­vĂĄncsi termĂŠszetĂť volt. A kislĂĄnyok, hacsak szerĂŠt ejthettĂŠk, ott ĂĄgaskodtak a kĂşt mohos kĂĄvĂĄja kĂśrĂźl, Ăşgy lestĂŠk a titokzatos mĂŠlysĂŠget, a kisbĂŠkĂĄk meg egyre fĂślfelĂŠ kandikĂĄltak a zĂśld lombok, az aranylĂł napsĂźtĂŠs felĂŠ.
Egy meleg nyĂĄri dĂŠlutĂĄnon csikorogva ereszkedett le a kerekes kĂşt vĂśdre. A hĂĄrom kisbĂŠka: Kvik, Kvak meg Kvuk kĂ­vĂĄncsian leste. A vĂśdĂśr megĂĄllt a vĂ­z tĂźkre felett, ott szĂŠp lassan himbĂĄlĂłdzott, nem hĂşztĂĄk fĂśl, mint mĂĄskor. Kik, Kvak meg Kvuk a vĂśdĂśr peremĂŠre ugrott: lĂĄtjĂĄk ĂĄm, hogy vĂśdĂśrben hĂĄrom ĂźvegpohĂĄr, a poharakban meg fehĂŠren csillog valami.
- Mi ez? Mi ez? - brekegett a hĂĄrom kicsi.
- Aludttej - mondta bĂŠkamama. - LeengedtĂŠk, hogy jĂł hideg legyen.
- KĂŠsobb majd felhĂşzzĂĄk? - KĂŠrdezte Kvak.
- Igen, biztosan aludttejet akar uzsonnĂĄzni a hĂĄrom kislĂĄny odafent.
- Utazzunk fel az aludttejjel! - kiĂĄltotta Kvik ĂŠs Kvak.
- Jaj, ĂŠn nem hagyom itt a mamĂĄmat! - szeppent meg az aprĂł Kvuk, a harmadik kisbĂŠka.
Kvik Ês Kvak azonban måris ugrott, s mindketten kikÜtÜttek egy-egy pohår kellþs kÜzepÊn. KÜnnyÝ låbacskåjuk alig hagyott nyomott az aludttej színÊn. A mamåjuk egy darabig hívogatta þket, de kår volt a szóÊrt, Kvik Ês Kvak vilågot akart låtni.
A vĂśdĂśr megindult fĂślfelĂŠ, majd zĂśkkenve megĂĄllt. A hĂĄrom kislĂĄny ujjongott:
- Kisbékák, gyönyörû kisbékák! Hozzánk jöttek! Ó, de szépek!
- BefĂľttesĂźvegbe rakjuk mind a kettĂľt, aprĂł lĂŠtrĂĄt is teszĂźnk az Ăźvegbe, jĂł szorosan lekĂśtjĂźk, bizony! A kisbĂŠkĂĄk majd fĂślmĂĄsznak a lĂŠtrĂĄn, ha jĂł idĂľ jĂśn; megbĂşjnak az Ăźveg aljĂĄban, ha vihar lesz! - mondta a legnagyobb kislĂĄny.
Kvik ĂŠs Kvak rĂŠmĂźlten nĂŠzett Ăśssze. Miket beszĂŠl ez a kislĂĄny? MĂŠg hogy Ăľk mindĂśrĂśkre bezĂĄrva ĂŠljenek? IdĂľjĂĄrĂĄst jĂłsoljanak? ZĂśld lomb helyett kis lĂŠtra, aranylĂł napsĂźtĂŠs helyett rabsĂĄg vĂĄr rĂĄjuk?
AprĂł fejĂźket fĂŠlrehajtottĂĄk, riadtan nĂŠztek a hĂĄrom kislĂĄnyra. EszĂźkbe jutott a kĂşt hĂťvĂśs mĂŠlye, a mamĂĄjuk meg a kis Kvuk. EgymĂĄsra pislantottak, brekegtek egyet, ĂŠs csitt-csatt! - az aludttejes lĂĄbacskĂĄk mĂĄris kĂştkĂĄvĂĄn csattantak, aztĂĄn egy bĂĄtor fejesugrĂĄs, ĂŠs Kvik ĂŠs Kvak hazatĂŠrt az Ăśreg kĂşt hĂťs mĂŠlyĂŠre.
A hĂĄrom kislĂĄny csalĂłdottan bĂĄmult utĂĄnuk.
- GyĂĄva bĂŠkĂĄk! - mondta a legnagyobb kislĂĄny.
- TalĂĄn a mamĂĄjuk hĂ­vta Ăľket haza - vĂŠlekedett a kĂśzĂŠpsĂľ.
- Vagy a testvĂŠrkĂŠjĂźk - Ă­gy gondolta a harmadik.http://www.e-kepeslap.com/modules.php?op=modload&name=Cards&file=create&imgfile=hullok/hullok010.jpg&template=

Kutya egy mese

Az erdĂ´ aljĂĄn, a bokor tĂśvĂŠn mĂĄr csak egy kicsi kutya rejtĂ´zĂśtt. Öten voltak egykor: izmosak, gĂśmbĂślyûek ĂŠs vidĂĄm kedvûek. Kutyamama Ăłvta Ă´ket szĂŠltĂ´l-vĂ­ztĂ´l, erĂ´s nap fĂŠnyĂŠtĂ´l, esĂ´ hûvĂśsĂŠtĂ´l – mi lehet jobb ennĂŠl? Kutyamama a szabad ĂŠg alatt ĂŠlt – evett, amit talĂĄlt, ami Ă­gy, nyĂĄron egĂŠsz jĂł mulatsĂĄg, mert itt-ott kitesznek mindenfĂŠle fĂśldi jĂłt: vasĂĄrnapi ebĂŠd morzsĂĄit, kiszĂĄradt sĂźtemĂŠnyvĂŠget, ĂŠs Ăł, mĂŠg csontokat is, nĂŠha nem is keveset. Ez ĂĄm a kutyaĂŠlet!

De eljĂśtt a nyĂĄr vĂŠge, ritkulĂłban voltak a kerĂ­tĂŠsek elĂŠ kitett tĂĄlak, az Ă­zes-grĂ­zes maradĂŠkok – a boldogsĂĄgmorzsĂĄkat mĂĄr a verebek is felcsipegettĂŠk. Ez ĂĄm a kutya ĂŠlet! És egy nap kutyamama nem jĂśtt vissza. Mi lett vele? TalĂĄn csak a SzĂŠl tudja, a mindenhova befĂşjĂł; talĂĄn csak a Nap lĂĄtta, a mindent megvilĂĄgĂ­tĂł; talĂĄn csak az EsĂ´ hallotta, a mindent tisztĂĄra mosĂł…

És ott maradt az Ăśt gĂśmbĂślyû, vidĂĄm kedvû, szĂ´rĂśs-borzos kiskutya. Vajon mi lesz veletek? Vajon ki lesz veletek? Kutyamama nem jĂśtt tĂśbbĂŠ – hol lehetsz, te oltalmazĂł, testeddel melengetĂ´? Az Ăśt gĂśmbĂślyû, vidĂĄm kedvû, szĂ´rĂśs-borzos kiskutya, bizony, nagy bajban volt. S mert enni kell, elindultak vilĂĄgot lĂĄtni. TarisznyĂĄjukban nem volt hamuban sĂźlt pogĂĄcsa, ĂŠs bizony sajnos az utak mentĂŠn sem kolbĂĄszbĂłl volt a kerĂ­tĂŠs. ElĂ´szĂśr csapatosan meneteltek, de az Ăśt ĂŠhes bendĂ´nek bizony kevĂŠs volt a szerencsĂŠben talĂĄlt falat – Ă­gy a keresztutak kĂśzepĂŠn elvĂĄltak egymĂĄstĂłl, ĂŠs kĂźlĂśn folytattĂĄk vilĂĄglĂĄtĂł csavargĂĄsukat. IdejĂźk vĂŠgtelen volt ĂŠs cĂŠltalan. ÖvĂŠk volt az ĂŠg, a levegĂ´, a folyĂłk tĂźkre.

EstĂŠnkĂŠnt az erdĂ´ aljĂĄn, a bokor tĂśvĂŠn talĂĄlkoztak Ăşjra ĂŠs Ăşjra – egyre kevesebben. Hol maradtatok le? Mi tĂśrtĂŠnt veletek? A kicsi kutya nem tudta.

MĂĄr csak egymaga rejtĂ´zĂśtt ott el ĂŠjszakĂĄra, a kĂśvĂŠr kĂŠpû Hold alatt. Nem ĂŠrtem, hova visznek, nem ĂŠrtem, mi lesz velem – gondolta, amikor felnyalĂĄboltĂĄk ĂŠs kicsi kosĂĄrba raktĂĄk nevetĂ´ szĂĄjĂş gyerekek.

EgymĂĄsra talĂĄlĂĄs, Ă­gy szoktĂĄk mondani. Lett ennivalĂł, meleg fĂŠszek, boldogsĂĄgmorzsĂĄk minden este – csak jaj, a folyĂł tĂźkrĂŠt, azt tudnĂĄ feledni…

Mirtse Zsuzsa

A kĂŠrkedĂľ nyĂşl
Alekszej Tolsztoj

Élt az erdõben egy nyúl. Jól él nyáron, semmi gondja, hej, de télen sanyarú a sorsa - szérûre kell mennie, onnan zabot csennie.
Elmegy egyszer egy paraszthoz, parasztember szĂŠrĂťjĂŠre - ott van mĂĄr egy falka nyĂşl. A mi nyulunk Ă­gy beszĂŠl:
- Nem bajuszkĂĄm van: araszos bajszom, nem lĂĄbacskĂĄm, roppant mancsom, nem fogam van, agyaram van. Nem fĂŠlek ĂŠn senkitĂľl. ElfecsegtĂŠk a nyulak a hollĂł nĂŠnĂŠnek, mivel kĂŠrkedett a tĂĄrsuk. Az pedig a nagy kĂŠrkedĂľ keresĂŠsĂŠre indult. RĂĄ is talĂĄlt egy fa tĂśvĂŠben. Megijedt a nagy legĂŠny.
- HollĂł nĂŠne, Ăł, jaj nekem, soha tĂśbbĂŠ nem kĂŠrkedem!
- Halljam, hogy kĂŠrkedtĂŠl!
- Nem bajuszkĂĄm van: araszos bajszom, nem lĂĄbacskĂĄm, roppant mancsom, nem fogam van, agyaram van!
MegcibĂĄlta szelĂ­den a hollĂł.
- Ne dicsekedj mĂĄskor!
Egyszer a hollĂł kerĂ­tĂŠsĂŠre telepedett, a kuvaszok megtĂĄmadtĂĄk: hĂşztĂĄk, tĂŠptĂŠk, rĂĄztĂĄk, cibĂĄltĂĄk. MeglĂĄtta ezt a mi nyulunk: „SegĂ­tek ĂŠn rajta!” - gondolta magĂĄban.

FelszĂśkkent a dombra ĂŠs ott bĂŠkĂŠsen megĂĄllott. A kuvaszok ĂŠszrevettĂŠk, odahagytĂĄk a hollĂł nĂŠnĂŠt, s a nyĂşl utĂĄn eredtek. ElrĂśppent a hollĂł, fel a kerĂ­tĂŠsre. A nyĂşl meg elszaladt a kuvaszok elĂľl. TalĂĄlkozott nemsokĂĄra ezzel a nyĂşllal a hollĂł nĂŠne, s lekiĂĄltott nĂŠki: - Nem kĂŠrkedĂľ vagy te: igazi vitĂŠz vagy te!

AdjĂŠk Isten minden jĂłt, Ăśt-hat tyĂşkot, jĂł tojĂłt! HĂ­zott disznĂłt, sok hurkĂĄt, tele pincĂŠt, kamarĂĄt, sonkĂĄt, kolbĂĄszt, szalonnĂĄt, gond ne bĂĄntsa a gazdĂĄt! AdjĂŠk Isten szĂŠp vetĂŠst, rengĂľ-ringĂł jĂł termĂŠst, bĂŠkessĂŠg ĂŠs szeretet tĂśltse meg a szĂ­vetek ebben az Ăşj ĂŠvben!

A FARKAS ÉS A RÓZSA .

Hogy kerĂźlt oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztĂĄson. Egy gyĂśnyĂśrĂť virĂĄg. Egy fehĂŠr rĂłzsa.
A farkas vette ĂŠszre elĂľszĂśr. " Milyen szĂŠp ! " - gondolta - " Milyen kecses ! " AztĂĄn lassan a tĂśbbi ĂĄllat is felfedezte.
- Milyen egyszerĂť ! - mondta a pĂĄva - Semmi szĂ­n, semmi kĂźlĂśnlegessĂŠg !
- KĂśzĂśnsĂŠges ! - rikĂĄcsolta az Ăśreg, csĂşf ĂŠs kopasz keselyĂť - HĂĄt hogy nĂŠz ez ki ?
" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fĂĄk kĂśzĂźl - " Nem veszitek ĂŠszre magatok kĂśrĂźl a szĂŠpet ĂŠs a jĂłt. " A tĂĄrsasĂĄghoz hamarosan csatlakozott a vaddisznĂł, a rĂłka ĂŠs a medve is.
- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a rĂłka - Semmi keresnivalĂłja nincs itt.
- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rĂłzsa bĂĄnatosan lehajtotta fejĂŠt. Szirmai kĂśzĂźl, mintha csak egy kĂśnnycsepp lenne, egy vĂ­zcseppecske hullott a fĂśldre. " HĂĄt nem lĂĄtjĂĄtok, hogy fĂĄj neki ? " - gondolta a farkas - " MiĂŠrt kell bĂĄntani ? "
- Nem szeretem a virĂĄgot ! - dĂśrmĂśgte a medve - TĂŠpjĂźk ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakĂ­tsa a rĂłzsĂĄt, de egy tĂśvis megszĂşrta az ujjĂĄt.
- NĂŠzzĂŠtek ! - bĂśmbĂślte, ĂŠs magasba tartotta a mancsĂĄt - MegszĂşrt !
- SzĂłval mĂŠg veszĂŠlyes is ! - jegyezte meg a rĂłka - Ki kell Ă­rtani !
A vaddisznĂł felhorkant, rĂĄvetette magĂĄt a virĂĄgra, ĂŠs kĂ­mĂŠletlenĂźl a fĂśldbetaposta. A tĂśbbiek megtapsoltĂĄk.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt mint õk ! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán elõjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földrõl. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odĂşja elĂľtt egy kis gĂśdrĂśt kapart a rĂłzsĂĄnak, ĂŠs belefektette.
- Isten veled, kis virĂĄg ! Nem ĂŠrdemeltĂŠk meg, hogy nekik nyĂ­ljĂĄl ...
MikĂśzben betemette a sĂ­rt, Ăşgy ĂŠrezte, lelkĂŠnek egy darabja is ottmaradt a fĂśldben, a rĂłzsa mellett.
MĂĄsnap reggel, amikor kilĂŠpett szerĂŠny hajlĂŠkĂĄbĂłl, nem akart hinni a szemĂŠnek. A fehĂŠr rĂłzsa ott pompĂĄzott az odĂşja elĂľtt, szirmain aprĂł gyĂŠmĂĄntokkĂŠnt csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak ĂĄllt nĂŠmĂĄn, a virĂĄgot nĂŠzve. Hirtelen furcsa melegsĂŠget ĂŠrzett a szemĂŠben : ĂŠletĂŠben elĂľszĂśr, sĂ­rni kezdett.

A lĂŠlek madarai
Lelkes MiklĂłs mesĂŠje
GondolkodĂłorszĂĄgbĂłl jĂśtt a kirĂĄlyfi. VĂĄndorolt: lĂĄtni , tapasztalni akart.Hegyek emeltĂŠk meg elĂľtte hĂłsĂźvegĂźket. Nap-perzselte mezĂľk csodĂĄlkoztak a tĂťnĂľdĂľ lovasra. LustĂĄn hĂśmpĂślygĂľ folyĂłk vetettek rĂĄ egy-egy ĂĄlmos pillantĂĄst , ĂłriĂĄsi tavakon ezĂźstruhĂĄs tĂźndĂŠrek keltek tĂĄncra tiszteletĂŠre. Tengereken , vĂŠgtelenbe veszĂľ szĂĄrazfĂśldeken , hihetĂľ ĂŠs hihetetlen ĂĄlmokon ĂĄt tartott ez a vĂŠgetĂŠrni nem akarĂł vĂĄndorĂşt.

Egy fenyĂľerdĂľ szĂŠlĂŠn zĂśldruhĂĄs tĂśrpe ugrott a kirĂĄlyfi lova elĂŠ. UjjĂĄt ajkĂĄhoz emelte:
- Pszt! Neked elĂĄrulom: itt van a kĂśzelben a KĂźlĂśnĂśs ApĂł , az a lĂŠlekmadaras!

A tĂśrpe eltĂťnt. A kirĂĄlyfi csodĂĄlkozott:
- Ki lehet az a lĂŠlekmadaras apĂłka?!
PĂĄr perc - ĂŠs mĂĄr lĂĄthatta is. Ott Ăźlt egy tisztĂĄson.FĂĄt vĂĄgott , de most elfĂĄradt.IngĂŠn tizenkĂŠt ĂŠlĂŠnkpiros ĂŠs tizenkĂŠt borongĂłs szĂźrkĂŠsfekete madĂĄr kĂŠpe dĂ­szelgett.

A kirĂĄlyfi illendĂľen kĂśszĂśntĂśtte ĂŠs megkĂŠrdezte:
- MiĂŠrt hĂ­vnak lĂŠlekmadarasnak, ĂśregapĂĄm?!
- Engem azĂŠrt, fiam , mert nem csupĂĄn ingemen, de a lelkemben is tizenkĂŠt piros ĂŠs ugyanannyi szĂźrkĂŠsfekete madĂĄr van. Az elĂľbbiek az ĂśrĂśm, utĂłbbiak a bĂĄnat madarai. Ha ĂśrĂźl a lelkem, elszĂĄllnak belĂľle a szĂźrkĂŠsfeketĂŠk. Ha bĂĄnkĂłdom , az ĂśrĂśm piros madarai tĂĄvoznak. JĂł hĂ­rekre, persze, visszatĂŠrnek...

A kirĂĄlynak tetszett a vĂĄlasz ĂŠs Ă­gy szĂłlt:
- Veled maradok egy darabig, öregapám. Segítek rajtad! Mihelyt kiröppen lelkedbõl egy bánatmadár, célbaveszem és lelövöm. Így végül lelkedben csak az öröm madarai tanyáznak majd, és mindig jókedvû leszel.

Az Ăśregember elmosolyodott:
- Nagyon kĂśszĂśnĂśm a jĂłszĂĄndĂŠkod, fiam, de ne tedd ezt! A bĂĄnat madarai nĂŠlkĂźl nem lĂŠlek az emberi lĂŠlek, Ă­gy az enyĂŠm sem. Nem ezeket a madarakat kell elpusztĂ­tani, hanem azokat a kĂśrĂźlmĂŠnyeket kell megvĂĄltoztatni, amelyek miatt szomorkodnak, bĂĄnkĂłdnak, keseregnek, kĂśnnyeket hullatnak az emberek!