Amire gondolok,
hamu ĂŠs gyĂŠmĂĄnt,
amit szĂ­vem ĂŠrez
bĂş ĂŠs nyomorĂşsĂĄg.

E vegyes ĂŠrzĂŠsek
lettek ĂşrrĂĄ rajtam,
miĂłta nem ĂŠrint
kezed ĂŠs az ajkad.

SzĂźrke vĂĄlĂłsĂĄg,
amiben ĂŠn ĂŠlek,
fakĂł szivĂĄrvĂĄny
a vĂĄgyak ĂŠs remĂŠnyek.

DĂŠlibĂĄb ĂśrĂśm,
amire ĂŠbredek,
nem vagy mellettem,
ezĂŠrt szenvedek.

Éves hosszú percek,
kĂ­nzĂł lassan teltek,
VĂśrĂśs rĂłzsa szĂ­vem,
mit elkĂźldĂśk neked.

Sem kimondott gondolat,
Sem leĂ­rt kĂŠpzelgett szavak,
Aranyba mĂĄrtott csillagok
Mellette, tĂŠpett mondatok.
Egy szĂłval fel sosem ĂŠr,
SzĂłval, mit szĂ­v regĂŠl
JĂśhet nyĂĄr, Ăľsz, vagy tĂŠl.
SzĂł, mi le nem Ă­rhatĂł,
SzĂł, mit csak ĂŠrezni jĂł.
Szerelem!!!

MĂşlĂł idĂľ

Csak mennek a napok,
s, Te nem vagy itt velem,
pedig annyira, annyira
kellenĂŠl nekem!
TalĂĄn nem is sejted
mennyire megvĂĄltozott minden,
mĂĄs szemmel lĂĄtom a vilĂĄgot,
ĂŠs ezt, Neked kĂśszĂśnhetem.
TudnĂĄl-e szeretni?
LehetnĂŠk a kedvesed?
KezdhetnĂŠnk-e Ăşjra?
BegyĂłgyult a rĂŠgi seb?
Mennyi a kĂŠrdĂŠs,
ĂŠs a vĂĄlasz Benned van,
ne siesd el kĂŠrlek,
fontold meg nyugodtan.
S ha Ăşgy ĂŠrzed,
valamit el kell mondanod,
csak nĂŠzz a szemembe,
ĂŠn mindent tudni fogok.
Mert elĂŠg egy pillantĂĄsod,
hogy megĂŠrtsem,
lobog mĂŠg a LĂĄng,
vagy meghalt egĂŠsszen...

Jojj...

Indulj es jojj, halld meg szavam,
Szivemhez hivlak en.
Tovis es kard, ver es panasz
Meddig kell szenvednem meg?

Hivlak en, s megaldlak en,
Csak jojj es halld meg szavam.
Hivlak en, s megaldlak en,
Csak jojj es halld meg szavam.

Tuzesse teszem ajkaidat,
Gyemantta homlokodat,
Szivemnek oreve rendellek en,
Eletem rakom eled.

Hivlak en, s megaldlak en,
Csak jojj es halld meg szavam.
Hivlak en, s megaldlak en,
Csak jojj es halld meg szavam.

HĂłpehely leszek, mely lassan Ăştra kel,
TĂĄvoli vidĂŠken raboskodnom kell.
Keresem a szellĂľt, mely ajkadra sodor,
VĂ­zcseppĂŠ vĂĄlok ĂŠdes csokjaidtĂłl.

Nem jĂśn az a szellĂľ, ami kimentene,
Raboskodni kĂŠnyszerĂźlĂśk egĂŠsz ĂŠletembe.
Lesznek testvĂŠreim, kik megtalĂĄlnak tĂŠged
És füledbe súgják a jövõt, a szépet:

SuttogjĂĄk, hogy ne add fel, vĂĄrj tĂźrelmesen,
Mert eljĂśn majd a tavasz ĂŠs Ăşjra veled leszek.
SuttogjĂĄk, hogy szeretlek, te vagy az ĂŠletem,
HĂťtlensĂŠged lenne ĂśrĂśk Ă­tĂŠletem.

Tavaszi fuvallat lesz csak a megmentĂľm,
Elolvadt testvĂŠreim, mind az ĂŠn hĂ­rvivĂľm.
HĂ­reket visznek, hogy lassan itt az idĂľ,
Érkezésem jelzik és mienk lesz a jövõ.

Arra kĂŠrlek hĂĄt, mielĂľtt elmegyek,
Maradj meg hĂťsĂŠgesnek, Ăľrizd szerelmemet.
Õrizd azt a lángot, ami engem éltet,
Nem tehetek rĂłla, hogy elsodor az ĂŠlet.

Elsodor ĂŠs nincs mĂĄs, mit neked hagyhatok
EmlĂŠkek a mĂşltbĂłl, vidĂĄm pillanatok
Darabok a szĂ­vembĂľl, ĂŠdes szerelmĂźnkrĂľl,
RemĂŠnyeket viszek tĂĄvoli jĂśvĂľbĂľl.

RemĂŠnyeket szĂśvĂśk, hisz csak ez van nekem,
RemĂŠnyeim tĂĄplĂĄlĂłja te vagy, ĂŠletem.

KigyĂşl az elsĂľ csillag,
kigyĂşlnak a vĂĄgyak,
csillagfĂŠnyes ĂŠjszakĂĄban
ĂŠn csak tĂŠged vĂĄrlak
JĂłl tudom,hogy nem jĂśssz,
de oly jĂł vĂĄrni.
Hazudok a szĂ­vemnek,
hogy ne tudjon fĂĄjni!

Ezt a fĂľtopikot lassan ART-rĂłl GICCSre lehet ĂĄtnevezni!
A ga-LAX-isĂĄt!
:Z

VĂśrĂśs remĂŠny

FĂĄjĂł szĂ­vem szenvedĂŠse
KĂźldĂśtt hozzĂĄd, Timea.
FĂĄradt fejem lehajtani
VigasztalĂĄs angyala.
Ó magányban, s pusztaságban
Hold Ă­v vĂĄndora kisĂŠrt,
S arcomon keserĂť kĂśnnyek
TĂśrik meg a hajnali fĂŠnyt.
Felemelem tekintetem,
Keresem a fĂŠnyedet,
Amely kĂśnnyĂ­t ĂŠjszakĂĄmon,
S hĂť szĂ­vedhez elvezet.

SzomjazĂł virĂĄgok arca,
MitĂľl mindĂ­g felderĂźl,
MagĂĄnyos lĂŠt ĂĄrvasĂĄga
SzeretettĂŠ fĂŠnyesĂźl.
Keresem a virĂĄgaid.
KiszĂĄradt fĂĄt tĂŠp a szĂŠl,
NyĂĄri vizek tĂźkre fodrĂĄn
Jeget kopĂĄcsol a tĂŠl.
Dermed idebent is, lĂĄtod...
Lelkem ĂŠkes hajlama
Oldozd sugaras kezeddel,
Napba ĂśltĂśzĂśtt angyal.

És a szavak tõre élét,
SzenvedĂŠsnek kĂŠshegyĂŠt tompĂ­tsd!
TĂĄvoztasd el szerelmĂźnktĂľl!
MĂĄr eleget szenvedett,
Sanyargatva tĂĄvollĂŠttĂľl
RĂłtta csak a perceket,
Melyek most mĂĄr mĂŠly kongĂĄssal jelzik:
Utunk hol vezet?
BarbĂĄr-vĂśrĂśs egek alĂłl
KeresĂźnk remĂŠnyeket.

MĂŠg magĂĄnyos ĂĄlmaimban
ZarĂĄndoklok ĂŠjszaka,
Ám az úton elÊm siet
RemĂŠnysĂŠgem csillaga.

MĂşlĂł idĂľ

Tovaszallt a nyar,s az elso oszi nap is lebukoban jar,
mint nĂĄdszĂĄl a viharos szĂŠlben, Ăşy bukott alĂĄ.
Mert gyertyalang az elet, eljatszani vetek,
s ha nem tudsz megbecsulni, engedj el kerlek!
Engedj utamra, ne gyotord szivemet,
mert mosolyod meleg, de ajkad jĂŠghideg.
Meleg volt a szived, forro a csokod,
egykor tan szerettel, s most mar elfeledtel.
Engedj utamra, hadd legyek szabad!
Bar egyet tudnod kell: a szivem nalad marad!

FĂŠltĂŠkeny szĂ­v

Lebuko nap sugarai simogatjak arcom,
Tovatuno remenyek foszlanak szerteszet.
Elmult ez a nap is, s ma sem nezhettem
szemeid sugarat, mosolyod gyonyoret.
Csak tied a szivem, s ezt valahol tudnod kell,
Az elmult idok mind ezt mondjak neked.
Miert felsz? Miert kinoz a hiany?
Hisz jol tudod csak te kellesz nekem es senki mas.
Ha kell szazszor mondom el,
Hogy nincs mas nekem, se elet, se halal.
Csak te vagy nekem, feltekeny egyetlenem!
Miert felek? Miert kinoz az a vagy?
Miert tartok attol, hogy valaki mas nez rad?
Miert rettegek, hogy visszanezel ra,
S csalfa konnyekkel mondod ki:
"Valaki masra talaltam ra!"
A szerelmunk elmult, mint a delibab,
Hiaba keresem nyoma sincsen mar.
Mi kinoz, mitol omlik ossze alattam a vilag,
Miert nem tudlak elfeledni, mint havat a nyar?
Milyen sok a kerdes, es valasz oly keves...
Ertelmetlen harc, szerelem, magany, s remeny!
Egy azonban orok es sosem mulik el,
Lehet ha hamarabb takar el a fold, a feledes, s homaly,
de siromon is ott lesz a jel, az orokzold:
"Szeretlek teged, mint napot a fold!"

Egy bĂĄnatos halandĂł ĂŠneke

Álmomban egy angyalt låttam,
CsodĂĄs ĂĄlom, nem vitĂĄs.
FolyĂł szĂŠlen ĂĄbrĂĄndozott,
TĂťnĂľdĂśtt, hogyan tovĂĄbb?!

FolyĂł fĂślĂśtt hĂ­d Ă­vel ĂĄt,
Összeköt szerelmet, s búcsúzást.
MagĂĄnyos fiĂş a hĂ­d kĂśzepĂŠn,
Keresi ĂśnmagĂĄt, s megpillantja a lĂĄnyt.

Arca mint a telihold,
Mi sugĂĄrzik, kietlen ejszakĂĄn,
Szemei csillagok voltak,
Mik ĂĄtragyogjĂĄk, szĂ­vek dallamĂĄt.

Csak nĂŠzi a fiĂş az angyal lĂĄnyt,
S tĂťnĂľdik hogyan tovĂĄbb?!
Hisz halandĂł ember lĂŠvĂŠn,
MikĂŠnt szĂłlĂ­that meg ily mennyei csodĂĄt.

HalandĂł, bĂťnĂśs lĂŠlek,
VĂŠtkek, mik szĂ­ved szĂśvik ĂĄt.
TĂźskĂŠk, melyek nem rĂłzsĂĄn nĂľnek
KĂ­nozzĂĄk minden ĂŠjszakĂĄd.

Óh, te halandó, te bûnös lélek!!!
Hol jĂĄrsz, hol a madĂĄr sem jĂĄr?
Hol angyalok keresik szerelmĂźket!
Messze tĂşllĂŠpted az emberi hatĂĄrt.

FelĂŠje fordul a lĂĄny,
S arca tĂźndĂśklĂľ sugarĂĄn,
HomĂĄlyos kĂśnny pereg alĂĄ...
Hisz ismeri ezt a lĂĄnyt!

Valamikor tĂĄrsa volt,
HalandĂłk kĂśzt jĂĄrt,
De fĂĄjdalmak gyĂśtĂśrtĂŠk,
S angyallĂĄ lett az ĂĄlomarcĂş lĂĄny.

"Te tetted ezt fiĂş!"
SzĂłl halkan a lĂĄny,
S kĂśnnyei gyĂŠmĂĄntĂĄ vĂĄlnak,
S Ăşgy hullanak alĂĄ.

A halandĂł porba hajtja fejĂŠt,
S sĂ­r, hogyan tovĂĄbb?!
Élete mezején nem nyílnak már,
Illatos, vĂśrĂśs rĂłzsafĂĄk.

MegbĂĄnta bĂťneit,
Mik lelkĂŠt szĂśvik ĂĄt.
Nem kĂŠr mĂĄr egyebet,
Csak kegyelmet, vagy halĂĄlt.

Lassan ĂĄtsĂŠtĂĄl a partra,
Hol ragyogĂĄs, s hĂłfehĂŠr tisztasĂĄg,
Hol a lepkĂŠk tĂĄncot jĂĄrnak,
S madarak ĂŠneklik a szĂ­vek ritmusĂĄt.

A lĂĄny elĂŠ lĂŠp,
TĂŠrdre hull, s lehajtja fejĂŠt.
AjkĂĄn bocsĂĄnatkĂŠrĂŠs ĂŠneke
S vĂĄrja Ă­tĂŠletĂŠt.

Kezeit a lĂĄny felĂŠ nyĂşjtja,
Melyekben ajĂĄndĂŠk lapul.
Egyikben emlĂŠkek csokra nyĂ­l
MĂĄsikban szĂ­ve hangja szĂłl.

"VĂŠtkeztem angyal!" - elhangzik a szĂł,
"S bĂťnĂśs lĂŠvĂŠn nem tehetek mĂĄst,
BocsĂĄnatĂŠrt esedezem, s dĂśntĂŠs a tied!
Mit Ă­tĂŠlsz: Szerelmet, vagy halĂĄlt?!"

SzĂĄrnyra kap az angyal,
S elhagyva a halandĂł hatĂĄrt,
A fiĂş fĂślĂŠ emelkedik,
ItĂŠletre hajtva ki lesĂşjtĂł kardjĂĄt.

SzĂŠl kerekedik,
mik zĂşgnak ĂŠs zĂşgnak,
DĂźhĂśs tengerek habja,
Ront parti sziklĂĄnak.

Emelkedik a kard ĂŠs sĂźvĂ­t a szĂŠl.
VillĂĄm szeli ĂĄt az eget,
S az orkĂĄn csapdosta tĂĄjon
PillangĂł keresi az elĂ­tĂŠlt lelkeket.

TĂśrĂŠkeny szĂĄrnyai nyomĂĄn
A vĂĄltĂłzĂĄs szelleje kĂźzd hozzĂĄd,
Engedd magadhoz a szĂ­vem,
S hallani fogod egy pillangĂł halk szavĂĄt.

Halk ĂŠs mĂŠgis erĂľs,
Mert szĂ­vbĂľl jĂśn a vĂĄgy,
Mert halhatatlan szerelem szĂśvi ĂĄt
HalandĂł szĂ­vĂŠnek nĂŠma dobbanĂĄsĂĄt.

AZ EGYIK SZEMEM ...

Az egyik szemem sĂ­r, a mĂĄsik meg nevet,
Mert ĂŠrzem, hogy szeretsz ĂŠs mĂŠgis fĂŠltelek.
MiĂŠrt mondtad nekem, hogy fĂŠltĂŠkeny vagyok?
Hisz nem kĂŠrek sokat: hĂť szivet akarok.

Ne hĂłdĂ­tson az el, hogy mĂĄs is ĂŠszrevesz,
Most jĂĄtszik veled, de kĂŠsĂľbb fĂŠlretesz,
KĂśrĂźl rajonganak, tĂĄn elhĂłdĂ­tanak,
De rajtam kĂ­vĂźl nincs, ki melletted marad.

Ne gondold, hogy az ĂśrĂśk hĂťsĂŠg
RĂŠgi mĂłdi, nem divatos mĂĄr
Mert nĂŠha buta az az ember,
Ki mindig csak Ăşj kalandra vĂĄr.

Ha egyszer ĂŠn hozzĂĄd kĂśzĂśmbĂśs leszek,
MĂŠg szeretnĂŠd talĂĄn, hogy fĂŠltĂŠkeny legyek.
Én ettõl féltelek és meg kell értened,
Hogy az egyik szemem sĂ­r, a mĂĄsik meg nevet.

TĂŠged szeretlek ĂŠn csak bĂťvĂśs szemĂť foldi Nap...